Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-09-02 / 35. szám
mely teljes függetlenségünket és szabadságunkat elrabolta s bennünket nyomva tart. *) írtam N.-Szalontán, aug. 2. 1866. Nagy Sándor, s. k. gymn. tanár. BELFÖLD. A bányai ágost. hitvall. evangy. egyházkerület aug. 15—17. napjain Pesten tartá ez évi közgyűlését. Aug. 15-én reggeli 8 órakor a templomban tartott rövid istentisztelet s a Sz. lélek segedelmül hivása után, az egyházi s világi követek a pesti evangy. egyház iskolai épületének nagy dísztermében egybegyülekezvén, a közgyűlés főtiszt. Dr. Székács József püspök úr által, a megjelent követek szívélyes üdvözlése mellett 9 órakor megnyittatott. Sajnálattal tapasztaltatván, hogy a szeretve tisztelt egyházkerületi felügyelő úr hiányzik, a közgyűlés mindaddig nem bocsátkozhatott a folyó ügyek tárgyalásába, s nem jelentheté magát teljesen megalakultnak, mig az ikerelnökség kiegészítése nem teljesíttetett. Minek következtében *) Persapienter et quodam mod o tacite, dat ipsa lex potestatem clefendendi; quae non modo hominem occidi, sed esse cum telo hominis occidendi caussa vetas : ut eum cassa, non telum quaereretur ; qui sui defendendi caussa telo esset usus, non hominis occidendi caussa habuisse telum judicaretur. Non est defensio contra vim unquam optanda : sed nonnunquam est necessaria. Cicero. Ha az okot keresik, a miért ezen választ igy kellett irnom és nem a tollat vizsgálják, melylyel ezt irtam: azon lelkész és tanitó urak, kik, talán sértve látják magukat, megbocsátanak nekem ; sőt ha mindjárt emberszólás vagy rágalmazás okáért vettem volna is kezembe tollat, — ha kijelentem és őszintén bevallom, hogy én ezen válaszban, csak 0 . . y. úrral foglalkozom, s mindent csak ő róla irok ; reményiem, ezt fogják mondani: N. S. nem ember -bántás, nem pap és tanitó rágalmazás okáért vette kezébe a tollat. Az 0 .. y. úr-féle megtámadások ellen soha sem kívántam magamat védeni, azaz soha sem cselekedtem, szándékosan ugy, bogy valaki megtámadjon s igy védeni kelljen magamat: de most mulhatlanul szükséges volt ezen önvédelem. Én 0 . . y. úr ellen soha semmit sem irtam, és ő még is, azt akarván bebizonyítani, hogy „az iskolatanitónak nem lehet egyenlő fizetése a pappal" — állítása bebizonyítására csak ezen egyetlen érvet hozván fel „a tanitó nem tart drága koszton és fizetésen cselédet mint a pap." — ergo : nem lehet annyi fizetése, mint a papnak van: cikkének minden pontjában engem támad meg és engem bántalmaz. Még egyszer ünnepélyesen kinyilatkoztatom: minden csak 0 . . y. úrról irtam, még ahol többesbe beszélek, ott is róla szólok ; nekem csak 0 . . y. úrral van dolgom. Ez az egész válasz tehát egy polémiának tekintendő 0 . . y. és N. S. között, melyre nem én szolgáltattam okot. Többet ezen dologhoz nem fogok hozzászólani. Ha 0 . . y. úrnak kedve van gorombáskodni, keressen fel magánlevélben, en -nek irja alá nevét, s ne titkolódzék, mint most cselekedett. Én szives készséggel válaszolok. Magánlevélben nem sokat törődöm az inhumánus styluasal, hanem válaszomnak ezt irván felibe : a milyen a mosdó olyan a törölköző : — kezdem és folytatom azt ugy a hogy Isteu tudnom adta. De igy nyilvánosan csak azt szeretem, a mi humánus. N. S. mindjárt a bevezető üdvözlő szavak után elnöklő püspök úr két rendű lemondó levelet tett a közgyűlés asztalára. Elsőben is felolvastatott kerületi felügyelő D e ss e w f f y Ottó úr f. é. aug. 14. kelt levele, melybén hat év óta viselt felügyelői hivataláról, a használatba vett hivatalos pecsét egyuttali benyújtása mellett, véglegesen lemond. A közgyűlés érzékeny fájdalommal értesült a szeretve-tisztelt felügyelő úrnak imez elhatározásáról, s midőn azt elfogadni magát kénytelennek érzé, önkénytelenül emlékezett vissza a lelépő férfiúnak haza és egyház körüli hü szolgálataira, — megemlékezett különösen arról, hogy az egyháznak nemrég lefolyt zivataros napjaiban ama bányakerületi gyiilés megtarthatása, mely a magyar protestáns egyház ügyében forduló pontot képezett, a most visszalépő férfiú önfeláldozó hűségének s odaadásának volt köszönhető. Miért is a közgyűlés kijelenté, miszerint Dessewífy Ottó az egyházkerületnek s általa az egész magyar protestáns egyháznak háláját kiérdemelte. A minek emlékét jegyzőkönyvileg megörökíteni az elismerés tartozó adójának tekintvén, ez érzelmeit egyszersmind a visszavonuló férfiúnak külön levélben is kifejteni határozta; többiben pedig azon igéretét, miszerint közreműködését ezután sem vonandja meg, vigasztaló zálogául fogadta a közgyűlés annak, hogy az egyház kekövetkezhetö uj harcaiban Dessewffy Ottót ismét a küzdök első sorában fogna találni. E lemondás által egyébiránt a világi elnöki szék megürülvén, ennek a gyűlés alatti elfoglalására Radvánszky Antal legidösb esperességi felügyelő úr kéretett fel, kit a gyiilés 3-ik napján K u b i n y i Ferenc űr váltott fel, — állandó betöltése végett pedig ujabb választás elrendeltetett s az esperességek utasíttattak, hogy az egyházközségek szavazatait f. é. oct. 31-ig superintendens úrhoz beküldjék. Felolvastatott továbbá H a v i á r Dániel kerületi egyházi jegyzőnek aug. 9. kelt lemondó levele, melynek folytán az egyházi jegyzöség is megürült. A gyűlés tartamára Sárkány János esperes s aszódi lelkész úr helyettesittetvén, a volt egyházi jegyző úrnak eddigi sikeres működéséért köszönet szavaztatott; egyszersmind az egyházi jegyzői széknek választás utjáni betöltése olyképen rendeltetett el, hogy miután egyfelől a közgyűlési tárgyak naponkénti halmozódása, másfelöl a jegyzökönyvek német és tót nyelvekre fordításának szüksége a jegyzői erők szaporítását kívánatossá teszi: az emiitett módozat szerint és határidőre beküldendő szavazatok egyúttal két egyházi és még egy világi jegyzőre irányoztassanak és pedig különös tekintette] arra, hogy a választandó jegyzők a német és tót nyelvekben jártassággal bírjanak. A közgyűlés fénypontját kétségen kivül ft. püspök űr remek megnyitó beszéde képezté, melyben szemünk elé varázsolván a magyarhoni evang. egyház jelen állapotjának képét, névszerint azon eljárásról értekezett, melyet az állami hatalom egyházunk irányában századok óta foganatositani szokott, s melyről kijelenté, hogy fellépése egyházunk lelkiismereti és Önkormányzati szabadsága ellen különböző időben s külömböző körülmények közt különböző volt, az utóbbi 70*