Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-09-02 / 35. szám

a) Mi lelkészek kölcsönösen ne helyezzünk valami feltűnő dicsőséget a „proselyten macherei"-ba. s ne rójuk azt fel magunknak valami nagy érdemül, ha akár egyeseket akár tömegeket, pláne gyülekezeteket térithetünk át egymástól, s olvaszthatunk felekezetünkbe, mint ezt — távol legyen tőlem minden sértési szándék! — itt a bánságban, különösen boldogult emlékű elődöm anyakönyvvezetéséböl, s több más példákból is tapasztaltam. Higyiik el — ez nem dicsőség, vagy ha az, akkor nagyon hiű, nagyon meddő, s ritkán szokta áldás koronázni. A temesvári egyesült evang. egyházban, ha más felekezetből áttérés fordul elő, az illetőnek szabad választása van, melyik szertartású evang. felekezetbe kiván áttérni, s a szerint részesül oktatásban, s vétetik föl az általa kivánt felekezet tagjai közé. b) Mi lelkészek megadva a confessióknak azon értéket, s jelentőséget, melyet azoknak az idö, a történelem s felekezeti fejlődésünk folytán megadni köteleztetünk, de többet nem — azontűl, és azonfelül igyekezzünk először is önmagunkban létesitni az uniót, ugy, hogy elfogadva és megtartva az egyedül biztos közös alapot a szentírást, azon haladva, s nem feledve, hogy a valódi, az igaz keresztyénség élet, és pedig a szeretetnek az emberiség minden viszonyát, rétegét átható élete kell hogy legyen — főleg arra törekedjünk, „hogy azon indulat legyen bennünk}

mely volt a Jézus Krisztusban /" Fii. 2 ; 5. Temesvár julius l-jén 1866. Dömötör Károly, ev. r. lelkész. ISKOLAÜGY. PROT. EV. TISZAKERÜLETI TANÁRI ÉRTEKEZLET DOBSINA JUL. 26. 1866. (Folytatás és vége.) Mind ezeknek nyomán, reformáljunk ugy, hogy a középtanoda VI. osztályáig közös taníttatást rendezzünk és a mennyiben a mostani gymnasiumnak változnia kellene és főleg a realékra — köztük a rajzolásra is nagyobb súlyt fektetnie, igyekezzünk ezt kieszközleni. A 4-ik vélemény árnyéklaton is voltak a kik állottak, a kik, mint már feljebb emlitém a ketté ágazó míveltség felé csak egy és közös űtat, csak egy és közös intézetet óhajtanak, csak egy és közös teljes iskolát az igazi reálgymnasium alakjában. Hogy ebben a latinnyelvet mindnyájan közösen és kötelezöleg tanulnák, feltesszük és óhajtjuk, akármelyik osztályban kezdődjék is az; hogy a görög mindnyájára nézve kötelező ne lenne — azt is említjük, hogy a felsőbb osztályokban a modern mivelt nyelveknek tanittatniok kell, ugy mint az alsóbb osztályokban az anyanyelv mellett, az élö hazai nyelvek még egyikének — kétségtelen dolog; hogy a realéknak az u. n. klassikai tanulmányokkal teljes egyenjogosultságban kellene részesülniük, az volna épen az újkor igényeinek sőt követeléseinek méltánylása és elismerése. A — bár az életben két és még több különböző szakokra szétágazó ifjak, egy és közös jeliemi és szellemi képeztetést nyernének, egy és közös, ugy emberiségi, mint újkori haladási alapra fektetnék míveltségüket és a kik az alapon egyek, azok az életben sem állnának egymást lenéző ellentétességben, mintha az egyik egyoldalúan csak a szellemi, a másik, egyoldalúan, csak az anyagi életcélnak volna a képviselője. A realistának szintúgy szüksége van klassicismus-humanismusra, mint a humanistának a materiális létet szerző, fejlesztő és virágoztatva hasznosító ismeretekre és tudományra. Az egyiknek egyoldalúsága „scholae" a másiknak jelszavával „vitae" kibékittetnék, a mennyiben az amabban, amaz ebben szintúgy otthonos volna. Megszűnnék a míveltségnek két táborra való szétoszlatása, a mennyiben a kibékítés, az üsszeforrasztás már az ifjúkor képzési éveiben esnék meg, a mennyiben ugy az egyik, mint a másik irányú, tanulmányok teljesen volnának képviselve, és alkalom adatnék az ifjúságot jobban ismerhetni, kit-kit a maga iránya felé inkább tápláltatni, — anélkül hogy a másik iránynak míveltségi alapeszközeit és feltételeit nélkülözné. E tekintetben combinálandó volna a teljes gymnasium a teljes reáliskolával, és a haza anyagi szempontból is csak egy intézetet bírna ott, a hol elérhetlen költséggel kettőt kellene felállítani, kettőt fentartani. — A részletekig, hogy e tervet vázoljuk, itt szükségtelen, ez is csak tájékozásul szolgáljon. — Hogy az ily teljes realgymnasium bevégezte után, az egyes tudományszakok akármelyike, úgymint a tudomány egyetemnek valamint a politechnicum vagy műegyetemnek és a művészeti akadémiának akármelyik ága nyitva állnék akármelyik ily közös tanulmány alapú ifjúra nézve, — az természetes következmény. E közös középtanoda volna a közös derék, melyből a szétágazás mindenfelé egyjoguan eshetnék és pedig már eszmélöbb ifjúkorban. A mi régi és hajdani ó-szerkezetü gymnasiumaink, tisztán klassikai s ezt is talán csak latin és vallásilag felekezeti iskolák voltak, realékat nem ismertek. Az ujabb gymnasiumok befogadták már a reálékat némi tekintetben de még nem elegendő mérvben, nem oly arányban még, mint az élet szükségelte, óhajtotta, sürgette, innét lett hogy külön reáltanodák támadtak, csaknem szélsőségre állván, ezek a tiszta realékkal ugy, mint a hajdani gymn. a régi nyelvtanulmányokkal. Adjuk meg mindenkinek a magáét. A tudósnak a vegytanban, az újkor mozgató felfedezései-és anyagi tényezői és hatalmaiban nem szabad idegennek lennie; valamint a szép és hasznos gyakorlat emberének sem, az összes emberiség törekvése, fájdalma és örömében. A teljes ember, az egész ember, a múltnak és a jelennek embere, a mi emberünk az igazán mivelt ember. Hogy az ily realgymnasium után aztán azok, a kik az u. n. tudós szakokra indulnának, okvetlenül még legalább egy évi philosophiai és klassikai tanfolyamra, — vagy a szaktudományaik mellett, még bölcsészeti és magasabb irodalmi néhány tudományra is volnának köteleztetendők — azt utólagosan fel kell még említenünk, de a mi már az akadémiák és a tudományegyetemek szerkezetébe vág.