Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-08-26 / 34. szám

\ T A R G A. ESDÖSZÓZAT. Inségteljes jövő vár reánk! Ha valaha, most lehet el­mondanunk a költővel: „Megnehezült az idők viharos járása fölöttünk." Éhség, gyilkos harcok borzasztó következmé­nyei s a cholera, az emberi nem e réme, fenyegetnek hen­nünket! Belátjuk azt, hogy most, midőn még a jobb módúak között is sokan vannak, kik nem tudják, hogyan fogják a jövő, szomorú telet áttengödni, vajmi nagy önmegtagadásba kerül mások segélyzése. — De valamint igaz az, hogy a tűz próbálja meg az aranyat, ugy való az is, hogy a nyo­morteljes időszak mutatja meg, kiben lakik igazi felebaráti szeretet. Másrészről az emberbaráti szeretetet semmi sem képes a kebelben annyira felgerjeszteni, mint annak szomorú tudata, hogy vannak embertársaink, kik még nálunk is na­gyobb nyomorban szenvednek, kiknek nem csakhogy betevő falatjok de még hajlékok sincs, hol az egészségrontó időjá­rás elöl meghúzhatnák magokat. — Ily állapotban vannak szegény, hitrokon sarkadi honfiaink, kik folyó évi május elsején nálok kiütött tűzvész által házaiktól, ingóságuktól, templomuktól megfosztva esdve esdenek segélyt szerető hon­fitársaiktól, hitsorsosaiktól. „Szeressed felebarátodat mint tenmagadat." Az irás eme szavain alapulnak korunk minden humánus intézvényei. Annak biztos tudata, hogy t. olvasó­ink emberbaráti keblei mesterünk emez aranymondatának valóban égi szellemétől vannak áthatva, önt belénk reményt, hogy a szükölködö sarkadiak esdöszózata, melyet egész terjedelmében közlünk, nem fog a pusztában kiáltó szava­ként elhangzani. Föt. Balogh Péter űr körlevelét is, melyet e sanyarú tárgyban a tiszántűli ref. superintendentia lelké­szeihez menesztett, adjuk azon hozzátétellel, hogy a szü­kölködö sarkadiak számára lapunkhoz beküldendő segély­adományt szokott űton azonnal kézhez szolgáltatjuk. S z e r k. Igen tisztelt kegyes hívek! A magyar haza minden részeiben szétterjedett immár azon nagy szerencsétlenségnek meghatóan szomorú hire, mely a folyó év május l-jén déli 12 órakor kiütött romboló tűzvész következtében Sarkad mezővárosát földig sújtotta, s annak kiválóan a szél vonalában esö középpontját tüztengerré változtatván, 71 gazdának házát minden melléképületeivel s a városházával együtt rom- és hamuvá tette. — Oltásról a dühöngő elem pusztításai között szó sem lehetvén, mindenki csak mene­külni törekedett. — E siralmas állapotban a mély búbánat s leverettség sötét fellegei borulának népünkre. De legrendkivülibb rémületet idézett elő reform, egy­házunk templomának egész belszerkezetével s igen szép alakú csak mostanában tetemes költséggel újból épitett s bádoggal fedett tornyának, az abban volt három harangok­nak s órának; ezenkívül egy nőiskolának és magtárnak rö­vid egy pár óra alatti elhamvadása. — E müizléssel épitett toronynak a magyarországi protestánsok egy­házi jogtörténelmében III. Ferdinánd s Rákóczy György között 1645-ben kötött örökre emlékezetes békekö­tés székhelye, L i n c z városa egyik legremekebb tornya szolgált mintául. — Megdöbbentő jelenet volt látni, hogy még azok is, kiknek házuk s minden szerzeményük lángok martalékává lett, nem annyira saját veszteségük, mint sok­kal inkább a közös csapás felett fejezték ki zokogások között panaszló fájdalmaikat: vajha már ugy mond az volt a végzet könyvébe rólunk bejegyezve, miszerint e nagy szerencsét­lenség bennünket érjen, a közös csapás súlya alól szentegyházunk kivétel lett volna!! Nagy, végtelenül nagy az egyház vesztesége, nem csupán az elhamvadt és megsemmisült tárgyak értékére, hanem azok mübecsére nézve is. — A milyen vallásos s ra­jongó buzgalommal csüggött hajdan az Izrael népe, fővárosa Jeruzsálemnek Salamon által 20 évig épitett szentegyházán, az ó-kor ezen világhírű dicsőségén; s a mi­lyen szent és epedő vágy dagasztja keblét mai napiglan is, minden igazhivő muhamedánnak a próféta koporsójának az életben legalább csak egyszeri láthatásáért: épen ilyen val­lásos s kegyeletes érzemény hevítette keblét egyházunk minden tagjainak, temploma s annak általában elismert gyö­nyörű tornya birhatása és sajátul tekinthetéséért. Innen magyarázhatók ki a férfiak keserű könnyhulla­tásai, a nők és gyermekek sírásai s szivrenditö kitörései, melyek élénken fejezik ki a nép homályos sejtelmét egy tit­kos jövő felöl, érezve, miszerint egyesek tetemes károsodása idővel, habár sok küzdelemmel s nélkülözéss-1 is kipótolható leend, de szentegyházunk közös veszteségét az egyháztagok áldozatkészsége, több évtizedek alatt is a legnagyobb erő­feszítéssel sem lesz képes fedezhetni; mivel népünk a nyo­masztó viszonyok között, egymást érö gyakori elemi csapá­sok folytán, anyagi erejéből hitelt felülmulólag kimerült s elszegényedett. A dolgok ily helyzetében valósággal kétségbe kellene esnünk, ha nem táplálna bennünket azon vigasztaló remény, hogy a mely teher alatt vállaink összeroskadnának, annak emelését a közös részvét nemes indulatja ránk nézve meg­könnyitendi s elhordozhatóvá teszi. Zörgetünk azért minden nemeskeblü honfiak s gyöngéd érzelmű delnők magas és diszes körében : zörge­tünk a városok, községek s egyházak t. elöljáróinál és a magyar haza bármely osztályhoz tartozó résztvevő lelkes honpolgárainál oly buzgó kérelemmel, miszerint emberbaráti jótékonyság által a keresztyéni szeretet határait kiszélesítve, siessenek a sors véletlen csapásai által roskadozóknak se­gedelmükre gyorsan járulni, hogy már e földön a kö­nyörület oltárára hozott kegyeletes jótétei s gyámolitásból származó égi örömet teljes mérvben érezzék. — Szent

Next

/
Oldalképek
Tartalom