Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-08-26 / 34. szám

felé váló, netalán ké s ö b ben a g y mna sium­n a k akár II—ik akár IV-ik akár pedig csak Vl-ik osztályán tűi és addig legyen a képeztetés és a ne­veltetés együtt és közös, ugy real mint gymnasial űtat jö­vendőben követendő tanulókra nézve, ugy hogy a m o s­tani gymnasiumnak vagy két, vagy négy, vagy épen hat alsó osztálya tulajdonképeni realgymnasiummá változtattassék-e át? — Söt még, — miután az emberi tudományos képeztetés és an­nak végeredménye a míveltség, valóban csak egy és nem kétnemű, — és miután az életszakokra és életpályákra való gyakorlatiasb elágazás tulajdonképen csak a gymnasiumi évek bevégezte után szokott beállani és miután az emberi­ség míveltségi közös alapra minden mivelt embernek szük­sége van, — ne legyen-e az egész gymnasium magába olvasztva a reáliskolát és megfor­dítva— nem egyéb, mint egységes és közös intézetje a jövőben bármely irányfelé in­dulandóknak — mint teljes realgymnasium ? Ezen utolsó esetet nézve, igen természetes, hogy ak­koron, a mostani gymnasiumnak realébbá és a reliskolák­nak gymnasiumabbakká kell lenniök, vagyis, ki kell békül­niük, kiengesztelődniük, összeolvadniok egymással. Erisz almája vettetik ki és a még mindig ki nem bé­kített harc, uj tért nyert az itteni tanakodásokban is. Előállottak tiszta real harcolók, erösebben valának képviselve a tiszta gymnasial-hösök és kiengesztelődöleg szólottak a realgymnasium-irányuak, de ezen utolsók — a más mondottunk osztályok szerint igen elágazóan, a men­nyiben volt ki csak II. volt, ki IV. volt, ki VI. osztályt akart összesimitani és volt ki az egész középtanodát egy törzsbe akarta foglalni össze. Az utóbbiak közül a két közös osztály mel­lett harcolók, felhozták hazánk polyglottismusát, hogy az 1. és 2-ik osztályban, latinnyelvet tanulni még nem szük­ség, sokkal gyengébb még a tanuló sem hogy más idegen nyelvet bírhatna tanulni, ki még élő anya és hazai nyelvé­vében sem elég alaposan honos és jártas. Bűnünk az, hogy a hazai nemzeti és a hazában élő más nyelveket nem míveljük eléggé, föfö képzöfonalul kell azokat valahol be­vennünk, már pedig hol ténylegesebben, mint a mostani I. és II. gymn. osztályban ? Ezen osztályokban ne tanittassék még a latinnyelv, — ez volt külömben a tiszai egyházkerü­letnek azelőtt 4 évvel is véleménye és szavazatja, de az egyetemes gyűlésen ezen indítványával kisebbségben maradt. Vegyük azt fel újból, ajánljuk és támogassuk újból — tegyük az emiitett két osztályt nemzetivé s vessünk a mívelt­ségnek élő alapot. — Lám, mikor a görög nyelvet már a III—ik osztályban kezdtük volt, utóbb a reform után csak a V-ben; kérdés: mikor tudtak a tanulók többet görögül ak~ kor-e vagy most. Többen közbenyilatkoztak, hogy most. — Ha ez igy van, ha ez tapasztalati tény, alkalmazzuk ezt a la­tin nyelvre is, kezdjük taníttatását csak a mostani III—ik osztályban és az érettebb tanulók az élö nyelvekbeni na­gyobb s alaposabb haladottságuk mellett, a latinban is sike­resebben gyorsabban haladandnah, feltéve, hogy itt a mód­szernek, a tan-utnak netalán más irányt kellend követnie stb. A négy közös osztály mellett viasko­dó k, jóformán hasonló érveket hoztak fel, de megenged­ték, hogy a latin nyelv tanittassék, már mind a négy osztály­ban, hanem oly közös irányban és alapon, a mily irányra és alapra a real irányú növendékeknek is szükségük van. A latin elhunyt nyelv, az igaz, de — a mi viszonyainkat a mi multunkat tekintve, nálunk azt még minden mivelt és tudo­mányos embernek ismernie kell, ide számítva még azon ér­vet is, miszerint a latin nyelvet ismerő, az európai román nyelveket is könnyebben sajátíthatja el magának. — Szán­junk e nyelvre kevesebb órát mint most, kövessünk gyakor­latiabb, anyagiabb tanmódot s fordítsuk alakilag az élö az anyai nyelvet felülre, erre építsük a latint, s erre meg az­tán a többi uj nyelveket. Ellenben a mit a latinból időt nye­rünk, fordítsuk azt az anyanyelvre és realokra. A görögnek e közös négy osztályban, természetesen mint most, ugy ezentúl is helye még nem levén. Vagy tán nem mernénk-e még a míveltség templomához juthatni ama régi ó nyelvek nélkül? hát vájjon a régi görögök, ama világtörténetileg legszellemiebb, legteremtöibb nép, hát miféle régibb nyelvet tanultak azok? egyptomit, phöniciait-e vagy mi mást? Tud­juk, hogy a görög csak a maga nyelvét tanulta, és nagygyá és dicsövé és teremtöivé lön. Avagy nincsenek-e mind e kin­csek már lefordítva, részint saját nyelvünkre, részint hozzá féröbb nyelvekre ? és méltó-e a végzetlen fáradság, a sok idö oly jutalomért, melyhez könnyebb uton is juthatni ? Hisz nem e nyelvekre, de az anyagra, az eszmékre van szüksé­günk a régiektől, a mennyiben tölök még tanulunk s tanul­nunk kell, már pedig ezen eszméket, ezen anyagot birja már az emberiség, részben tettben, mert most is ezek mozgatják a világot, részben a könyvek fordításában. — Fog idö jönni, midőn a haladó élet és a haladó míveltség nem is fogja többé a régi nyelveket, mint nyelveket, tanulni, kivévén netalán egy-egy szaktudóst, ki most is tanulja például az ó sanzkrit nyelvet s mert lesz néki saját élö míveltségével elég dolga, saját míveltségi eszközeibon elég módja. Képzeljük az idők haladását, ha a mostani mivelt nemzetek kihalnának s nyel­vök avulna, — akkor meg hány más meg más u. n. régi nyelvet kellend tanulni. A népek nemzeti míveltségi irányá­nak szakítania kell valahára, nem az anyaggal és eszmékkel, elvekkel és történelemmel de a nyelvlommal. — E szerint tartsuk meg még most a latint közösen négy alosztályban, de tegyük a négy alosztályt mégis már inkább élővé nem­zetivé, a nemzeti és anyai nyelvnek az alapján. Csak e négy osztály után essék aztán elágazás ugy felreal, mint felgym­nasial szakirány felé, mert végre 14 éven alóli gyermek ugy sem választhat még pályát, szülője is, ha ilyenre nézve vá­lasztást tesz, korázva teszi és vajmi gyakran elhibázza. A 3-ik táborból kevesen a képeztetést és ne­velést a Vl-ik osztályig közösnek óhajták. Egyrészről azon anyagi előnynek a szempontjából, hogy ily eljárás mellett külön felállítandó reáltanodákra, mit pénz­erőben sem birunk — szükségünk nem lészen: másrészről azért, mivel a kiképeztetés ezen ifjú korig szellemi tekintet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom