Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-08-26 / 34. szám
bevándorolt idegenek ezt mint szükségtelent határozottan ellenzették, söt még az olvasás tanítását is feleslegesnek tartották. A hazai törzstagok azonban szilárdul követelték a magyar nyelvnek a némettel egyforma jogosultságát. A kérdést végre is az anyahonhoz visszacsatoltatásunk által kissé szabadabbá lett nemzeti szellem ébredésén és hatásán kivül — főleg azon egyszerű motivurn dönté el, hogy hiszen isteni tiszteletünk programmja a két nyelvet egyformán jogosítja a templomban, egyik vasárnap magyar, másikon német nyelven dicsérjük az Istent, tehát már csak ezen érdeknél fogva is lényegesen szükséges a német nyelv mellett a magyar nyelvnek is tanítása iskolánkban. Ezenkívül az egyháztagok fele részben magyarok : ezek érdekét tehát nem lehet, nem szabad ignorálnunk, nehogy két külön ajkú gyülekezet álljon elö az egyből! Ez győzött, s azóta magyar nyelvünk is elfoglalta az öt jogosan megillető állást iskolánkban, és gyűléseinken, mely kérdés eldöntésében az itteni szép számú intelligentiának, mint kizárólagosan magyar elemnek, kitünö érdem jutott osztályrészül. — Mily nehézségeket, bonyodalmakat, kiegyenlithetlen viszályt szülhetne e kérdésnek a két felekezet között in concreto bármely alakban feszegetése: annak megítélését a föntebbi egyszerű példa után a kegyes olvasóra bízom. Csak annyit bátorkodom itt egész egyszerűen megjegyezni, hogy maga a hitfelekezeti külömbségek vitatása is elég képes lenne oly nagy ellenhatást kifejteni, mint épen az Uniónak nemzetiségi oldalról való feszegetése eszközölhetne. Ennek pedig tudjuk, föoka : korunk egyik komoly feladata, a nemzetiségek napi kérdése. Volt idö, mikor a hitfelekezeli viták, versengések voltak divatban, egy-egy dogma, ceremónia, templomi ritus felelevenítése mozgalomba hozott egész népeket. Ma a nemzetiségi érdekek azon kényes napi kérdések, melyek emeltyűivel népeket országokat lázas ingerültségbe lehet hozni. E téren tehát az Unió kérdése legkényesebb, legnehezebb, s nagyon vigyázni kell vele, nehogy hitfelekezeti külömbségeket akarván kiegyenlíteni, a nemzetiségi külömbségek labyrintjába keveredjünk, sajnosan tapasztalván, hogy incidit in scyllam qui vult evitare charybdin. A föntebbiekkel összefüggésben lássuk még röviden, mint kívánták e gyülekezet alapitói a két felekezet hitvallási s nemzetiségi érdekeit az egyházi belhivatalnokok választása, s működési körök körülirott szabályozása által kiegyenlíteni, s biztosítani. Ez intézkedésre is — mint ez az alapszerződés szövegéből világosan kitetszik — némileg a többnyelvűség, a nemzetiségi különbség, indította a híveket. „Minthogy remélni is alig lehet, hogy egy személy mind a három nyelvek (magyar, német, tót) tökéletes ismeretévelj s ékes beszélésével lehessen felruházva ; két prédikátorokat fogunk tartani, ezek közül egyiknek mindig az ágostai, másiknak pedig a helvéciai vallástételt követőnek kell lennie, kik mind ketten kötelesek legyenek egymást felváltva az Urnák igéjét prédikálni a meghatározandó nyelveken, mind ketten egyesülve vagy is közösen, tehát nem hitfelekezet szerint elkülönzött gyülekezetnek és isteni tiszteleten — szolgáltassák ki a sz. sákramentomokat, s vigyék véghez szent hivataluk foglalatosságait, melynek bővebb meghatározása azon időre halasztatott, mig azok hivatalaikba beigtatódván ezen egyesült evang. gyülekezet vélek közös értelemben ezek, s más a közállapotot illető tárgyak felett tanácskozik, addig is pedig megállapítottuk, hogy egyik prédikátorunk a gyermekek tanítását is magára vallalja. — Iskolatanitónk pedig mind eddig református volt, és a vallást Herder katekhizmusa, és a debreceni útmutatás szerint csepegtette a gyenge gyermekek szívökbe és elméjökbe. A föntebbiekben már világosan ki van fejezve gyülekezetünk dualisticus jelleme, s le van téve a foederativ uniónak alapterve. Ki van mondva az elv, miszerint a confessiók szerint két lelkész leend, kik egymásnak nem sub, hanem coordinálva lesznek. Minthogy azonban a gyülekezet valamint kezdetben ugy még ma sem képes két lelkészt illő fizetéssel ellátva eltartani: tehát a lelkészi teendők vitele most is csak egy lelkészre van bizva, de tart egyszersmind az egyház a föntebb emiitett bővebb meghatározási jog szabadságánál fogva még másik papi egyént is, kinek fő hivatala a gyermekek tanításában áll, s ezeket a két hitvallás szerint választja, ugy — hogy ha a lelkész — mint jelenben — helvét, a segédlelkész ágost. hitvallású tartozik lenni. Ezen viszony ugyan a lelkészek között még nem teljes coordinatio, söt az egyházigazgatásban szükséges egység szempontjából alárendelt; de nem rekeszti ki azt, hogy idővel az egyház népesedése gyarapodása által teljes egymás mellé rendelt egyenjogúsággá ne válhassék. Ha már most egy vagy másfélekép a lelkészi hivatal megürül, a segédlelkésznek is változnia kell, de nem rögtön, hanem egy évi időköz van arra a vocatorban fentartva, hogy a lelkészek választása akkoron a confessiók megfordított viszonya szerint eszközöltethessék, mint ez az 1864 febr. 25-én közgyűlés jegyzökönyvében ujabban világosan kifejezve van. — Például: ha én jelenleg itteni hivatalomból mozdulva más egyházban nyernék alkalmazást: utánam ágost. hitv. lelkész következnék, de ugyan akkor helv. hitv. segédlelkészt is lenne választandó. Egyébiránt a lelkészváltozása esetén a káplánnak — ha kivált a gyülekezet öt szereti — nem kell szükségképen rögtön még egy év múlva sem távoznia, legalább az életben a gyakorlat ezt mutatja — csak a szabatosság, s biztosított viszonyosság elvénél fogva áll ez a vocatorban. A tanitó pedig felváltva egyszer egyik, másszor másik hitvallásuakból választtatik. 1858—1861-ig volt ágost. ez óta mai napig helv. hitv. van. íme ez talán kissé hosszura terjedt ismertetése a temesvári ev. egyház egyesületének vizsgálva a Tanárky G. által tapintatos ügyismerettel felállított felekezeti különbségek szempontjából. Mielőtt még talán kissé hosszura is terjedt, s unalmassá vált ismertetésemet befejezném: szabad legyen még futó pillantást vetnem az evang. reformációnak e városban lefolyt múltjára, s annak jelenlegi állására. Hogy a megtisztított evangyéliomi tan e városban mindjárt a reformácio elején ismeretes kezdett lenni: arról egyéb kútfőket mellőzve érdekesen tanúskodik e város mo-