Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-08-12 / 32. szám

Anglia Európában azon tán egyetlen ország, hol a pénzkérdés sohasem képez akadályt: csak megértsék s jelentőségét belássák az angolok valaminek, a pénzforrás azonnal megnyitva. Ha valamely vállalkozó magyar tanuló kollegiomaink valamelyikéből vezéreltetve ön nemtöje és ügyérdekeltsége által valamikor Cambridgebe talál vetődni s ott huzamosban időzni, azé lesz a feladat e tekintetben érdeket gerjeszteni s tán kipuhatolni, mi egyháztörténelmi szempontból szinte érdekes lenne, vájjon voltak-e valaha magyar tanulók Cambridge-ben. A magyar szem maga a névből is azonnal felfedezheti az illető magyar voltát, mig az angolra nézve nehezebb az. így például tudukozódván Benedek Mihályról (püspök), kiről tudva van hogy Angliában megfordult, helyette ezt a nevet adták „Sámuel Benedictus 1634—35, kiről az jött ki, hogy csakugyan egyetemi fokozatot vett Cambridge-ben, de nem magyar, hanem morva volt. Annyira homályban vannak némelyek rólunk oda künn, hogy Moravus, transylvanus és hungarus nevezeteket sokszor összevétik s a különséget nehezen értik. Már azt hittem, hogy semmi nyomra nem akadhatok s ime a becsületes Luard csaknem egy év leforgása után 1866. julius 10-én egész véletlenül következő érdekes tartalmú levelet intézi hozzám. „A mult évben irt volt ön hozzám bizonyos adomány tárgyában, melyet korábbi időkben ez egyetem tett volna magyar tanulóknak. Legkisebb célzást sem találtam ilynemű adományra. Minap azonban, bár az ön által emiitett neveket nem találtam, másokra bukkantam, kikről tudomást szerezni ön érdeklődik. 1749-ben 200—200 frt adatott volt Gencsi J. és Baráti István magyaroknak, reformált egyházi, tagoknak, kik ez egyetemben kivántak oktatást nyerni. 1756-ban pedig 300 frt adatott a debreceni kollegiomnak, mint mely akkor a legnagyobb nélkülözéssel küzdött s teljes megsemmisülés szélén állt." E szerint immár tény, hogy ha több nem, volt 2 magyar rendes tanuló Cambridge-ben, söt tény az is, hogy nyertek pénzbeli segélyt is. A mi akkor lehető volt, lehető e században is. A két ifjú: Gencsi és Bar^lá valószínűleg erdélyiek valának. Érdekes lenne tudni, mily tanszaki tanulók, mely kollegiom növendékei s mily korúak voltak s mi lett belölök visszatértük után. Azon tisztelt férfiakat, kik az erdélyi ref. kollegiomokban az anyakönyvek körül forgolódhatnak ezennel felkérem, legyenek szívesek után nézni s az eredményt vagy e lap útján közölni vagy levélben velem tudatni. Érdekes lenne birni azon tanférfiak jegyzékét, kik a reformatio óta angliába szoktak volt menni. A német egyetemek látogatóiról birunk már rendes névjegyzékeket, nem igy az angliairól, pedig hogy kivált a 17. században, főleg a puritán mozgalmak alatt számos magyar megfordult angol földön, az túl van minden kétségen. • A kik az én csekély tudomásom szerint angol földön tanulmányi egy vagy más célból megfordultak s kikről immár kérdezősködöm is, következők: ÍMedgyesi Pál 1633 előtt (kétes.). 2 Tolnai Dali János tized magával 1638; 3 Jászberényi Pál 1670 előtt, ki londoni nagyhírű tanitó volt, vele egykorilag Enyedi, Nadányi, Köpeci, Csernátoni. — 4 Páriz Pápai Imre 1676 után. — öOtrokocsi Foris két izben 1676 és 1692 körül. 6 M aróthi György 1735 körül (kétes). 7 Sz ék el hídi Mihály 1743-ban. (Erről is, ki mint kolosvári fi s lelkész gyermeke van Oxfordon a Wadham kollegiomba beírva n e k 1 e b i u s előnévvel, szinte az erdélyi kollégiumokban lehetne találni több tájékozót.) 8 Sinai Miklós 1756 és 1757-ben; — 9 Weszprémi István orvos, lelkész 1765; — 10 üri János. 1771-től kezdve; — 13 Benedek Mihály 1775 körül; — 12 Budai Izsaiás 1784 és azt hiszem vannak többen is, kinek tudomása van, hozza világ elé! Debrecenben, nyárutó 1. 1866. Balogh Ferenc. Miskolcon jul. 29-én boldogult Zsarnay Lajos superintendens úr helyére lelkészt választottak. A költői müveiről dicséretesen ismeretes Nyilas Samu szavazattöbbséggel lett megválasztva Édes ellenében. Miskolcról vett távirati tudósítás szerint f. hó 7-én az egyes egyházaknak a superintendensi választásra bejött szavazatok a kiküldött bizottmány által felbonttatván, általános szótöbbséggel Kun Bertalan egyházkerületi főjegyző és miskolci lelkész választtatott superintendensül. KÖNYVÉSZET. A magyarországi ref. egyház közönsége énekes könyvéről, az énekek szerzőinek névsorával. Történelmi közlemények. Irta Révész Imre. A szerző sajátja. Debrecen. Nyomatott a város nyomdájában. 1866. Ára egy példánynak 25 kr. Isteni tiszteletünk egyik kiváló része az éneklés, amennyiben ebben már maga az egész gyülekezet is tettleg részt vesz. Az alsóbb iskolákban s a temetési végtisztességeknél folyvást zeng az ének. Egy szóval a magyar reform, embernek egész életpályáján hű társa az ének. Révész Imre úr jelen kis mfívecskéjében történelmi kutatás után azt fejtegeti: „miként jött létre ily nagy fontosságú énekeink gyűjteménye, vagyis az énekeskönyv ? s vájjon azon gondolatok és érzelmek, melyek egyik vagy másik énekünkben kiválólag megragadják és fensőbb tájakra emelik az éneklő egyeseket vagy gyülekezeteket, kinek elméjében fogamzottak meg legelőször? Vájjon az énekek és melódiák, melyeket mi énekelünk, énekeltetnek-e még valahol mások által is ?." — Készpénz fizetés mellett minden száz példányra harminc ingyen példány adatik a szerzőnél.