Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-08-05 / 31. szám

T A R G A. Nt. szerkesztő úr! Örömmel juttatok magyar prot. egyházunk tudomására egy kedves eseményt, mint zálogát s hitem szerint biztositékát jobb jövőnknek ! Folyó év és hó 14-én este ref. főiskolánk ez évben végzett theologiai osztálya „bucsupohárra" jővén össze, fölemlittetett, mikép azon kölcsönös szeretet és bizalom kifejezésére, mely osztályunkat diszitette, tennők ez utolsó együtt töltött estét emlékezetessé, s mielőtt szétoszolnánk, — 15-én, épen a naptárban is apostolok oszlása napján! — állítsunk barátságunknak egy maradandó emléket ! Az indítványt tett követte, s az itt következő emlékirat szerkesztésére Komáromy Lajos és Nagy Imre társainkat kértük fel. — Az „Emlékirat" a rögtönzés színét viseli magán, de ha, a mi benne fő, a tett ajánlatok nem pusztában nyomtalanul elenyésző hang maradnak, ugy azt hiszem, hogy az ily bucsulakomákra hazánk és egyházunk ifjúsága csak nemesítő önérzettel emlékezhetik vissza. Egy pár tanulótársunk aláírása hiányzik a miatt, hogy az emlékirat elkészültekor már eltávoztak. A mint az emlékirat mutatja, 186%. évre már 35 frt, mint évi járulék, reményben pedig 1180 frt töke íratott alá. — Ha 10 évvel ezelőtt hasonló történik Patakon vagy Debrecenben: hol állanánk most? de a jövőt jobbá tenni a most élőknek kötelessége; azért az „1866. jul. 14-iki barátok" tettét fogadják az illetők hozzájuk intézett kiáltó szónak! A mulasztást helyre hozhatja a megtérés s ettől nem marad el a mennyeknek országa! Pesten, jul. 17-én 1866. Máté József. EMLÉKIRAT, melyet az 1866-Ean végzett pesti ref. theologusok főtiszt. Török Pál superintendens úrnak benyújtottak, julius 15-én 1866. Mi alólirottak, mint a pesti ev. ref. theologiai intézetnek 1866. évben végzett növendékei, az isk. év bezártával julius 14-én bucsuösszejövetelt tartván, — ez alkalommal, hogy egyrészről hálánkat a pesti iskola iránt — melyből ép akkor távozandók valánk, s melynek hogy növendékei lehettünk, mindenkor büszkeségünknek tartandjuk, — kifejezzük; másrészről nyilvánitandók, mily irányban szándékozunk azon magasztos pályánkon haladni, melyre ép akkor léptünk: ama közegyetértéssel, — mely bennünket — büszkén mondjuk ki — 3 évi együttlétünk alatt összetartott, — elhatároztuk bucsuösszejövetelünk különben is feledésbe nem menő perceit, az ily magasztos pillanatokhoz illő tett által még inkább emlékezetessé tenni. Figyelembe véve azért az Írásnak azon intését: „m utasd meg nekem a te hitedet a te cselekedetedből"' egyszersmind mélyen áthatva levén annak tudatától, hogy protestáns egyházunk, fiai ápoló karjait nem nélkülözheti, s hogy az őrködő szellemnek annál éberebben kell egyesek lelkében élni, minél inkább csoportosulnak felettünk a nyomorúság baljóslatú fellegei: bár magunk is szegények, filléreinket kívánjuk letenni a templom perzselyébe. — Meg vagyunk egyszersmind győződve a felöl is, hogy számtalan bajaink, szükségeink között nincs egy-egy égetőbb és sürgetősebb, mint egy „káplán-segélyzőegylet" felállításának szüksége, s szeretjük hinni, hogy e, csak nem régiben megpendített eszmének a vallásos buzgóság életet fog adni; azért örömmel ragadjuk meg az alkalmat e felemelkedendő épület fundamentumának első alapkövét tenni le sajátkezüleg bejegyzett önkéntes ajánlataink által. Mindaddig, mig a főtiszt, superintendentiák ilynemű egylet létesítését s szervezését elhatároznák: az általunk koronként befizetendő összegnek kezelésére főtiszt. Török Pál superintendens urat szives bizalommal felkérjük, s ez ügyet az ö, valamint a hazai protestantismus javát igazán szívükön viselő egyéb lelkesek becses figyelmébe s pártfogásába ajánljuk. Azon esetben pedig, ha — mit nem szeretünk hinni — a káplán-segélyzöegylet tényleges életbelépéseig hosszabb idö folyna le: az, hogy a begyülendö összeg 10 éven keresztül kamatai által öregbittessék; s ha az egylet még ekkor sem állíttatnék fel: élvezze az igy előállott tökének kamatait a pesti ref. theologiai intézet, a töke pedig épségben megtartandó, s a bármikor létesülendő egyletnek átadandó leszen. Erős a bizodalmunk, hogy az általunk önkénytesen, keresztyéni szeretetből tett ajánlatokat mindenikünk hűségesen teljesilni fogja; söt hogy egyesek, szerencsés körülmények közé jutván, tett ajánlataikon felül is ujabb adományokkal fognak e nemes célhoz járulni. Midőn hát a minden jók adóját fiúi bizalommal kérjük, hogy célunk valósítására lelki és testi áldást adjon; s a keletkezendő egyletet is atyai gondviselésébe ajánljuk, kérve hogy e kisded mustármagból terepélyes élőfa növekedjék mely védő ágait messze kiterjessze: im ide írjuk sajátkezüleg neveinket s önkéntes ajánlatainkat: Máté József kápláni időmben évenkint 2 o. é. forintot, pappá létem napjától kezdve egyszer mindenkorra 100= azaz száz frt. lökét ajánlok, azon nyilvános föltevéssel, hogy mig letehetném, rendes 6% kamatját előre beadom. Nagy Imre első évre ezennel lefizetek két o. é. frtot, azontúl kápláni éveimre évenként legalább egy forintot, rendes állomásba lépésemkor pedig száz azaz 100 o. é. forintot, vagy pedig letörlesztéséig törvényes hatos kamatját fogom fizetni. Komáromy Lajos az első évre ezennel letesz 2 o. é. frtot; azontúl mig rendes állomáshoz jutna, évenként 2