Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-08-05 / 31. szám

eszmék tovább működését a jelenkorig. Ebből t'olyólag ezen fontos tárgynak a vallástanitásból nem szabad hiányzani, söt a mennyire csak a körülmények engedik, minél többet kell belőle felvenni, — legalább annyit minden esetre, hogy milyen volt a keresztyénség alakja az apostoli korban, mikép terjedett üldözések közt, mig N. Konstantin által uralomra jutott; de ezzel apostoli alakját is el kezdette veszíteni, törvényszerűség, zsidó és pogány princípiumok csúsztak be abba a századok folytán, mig azon alakot nyerte, melyet most római katholicismusnak nevezünk. A visszaélésekkel szemben már a 4-ik század óta folytonosan élt az egyházban egy evangeliumi szellemű ellenzék, melynek több mint ezred éves kínos harca végre a Luther és Kálvin győzelmével végződött. Azután bővebben kiterjeszkedhetünk a magyar prot. egyház történetére, mely három század óta csudálatosan szövődik össze a nemzet életével; a protestánsok harcai hazánkban magyar nemzeti küzdelmek is voltak egyszersmind, s épen azért a protestantismus és magyar nemzetiség ellenségei egymással szövetkezve igyekeztek kiirtani. — Nincs jobb eszköz arra nézve, hogy a valódi függetlenséget, szabadságot biztosítsuk a vallásos élet mezején mint az egyház történetének tanulmányozása; mert az egyházi és vallásos élet jelenlegi álláspontját igazán csak a történelemből, a múltból, mely a jelennek alapját képezi — lehet megismerni és méltányolni. És, magyar protestáns emberben az egyháza iránti szeretetet, buzgó tevékenységet semmivel jobban felébreszteni és megszilárdítani nem lehet, mintha annak történetét a kijelölt szellemben, a tanuló fogékonyságához mért arányban felvesszük a vallástanitásba. Ezzel a történelmi rész be van fejezve, s Önként következnek az egyház tanai. Nem egészen ismeretlen térre visszük át a tanulót, a bibliai iörténetek előadásánál sokat hallott már ö istenről, emberről, a kettő közötti viszonyról, Jézus elveiről, — melyek egyházunk hitcikkei, — életéről, mely a legszebb erkölcstani tételek gyakorlati megvalósulása. Kezdőknek, pl. 10—12 évesnél kisebb gyermekeknek csakis ezen alakban adhatjuk elő a ker. hit és erkölcstant ; söt népszerű vallás tanításban azután sem vehetjük fel a tudományban szokott rendszeres alakját, hanem szorosan Jézus élete történetéhez kapcsoljuk, oly formán, hogy felmutatjuk, miszerint az isten fogalma, isten és ember közötti viszony, az ember kötelessége isten, felebarátja és önmaga iránt be van foglalva az uj testamentumban, — következőleg ez kimutatja, mit kell a keresztyénnek hinni és cselekedni, hogy üdvözöljön. — A népszerű tanításban előadott vallás és erkölcstan oly szoros összeköttetésben áll, hogy még a tudomány kedvéért sem választható külön, hanem a hitet és cselekedetet ugy kell felmutatni, mint külön nem is gondolhatót. Ezt ugy érjük el, ha egy hitcikk előadásánál felemiitjük az abból folyó kötelességeket, és megfordítva — hivatkozunk a hittani alapra. Ebből rövid ismétlések és a következendőkre célzások szármoznak, a mi a tárgyak megtartását is elősegíti. Itt tehát azon oldalukról fogjuk fel a tárgyakat, a mint az életben értékesitik magokat, — egészen máskép a rendszeres tudományos előadásnál. Nem soroltuk még ezzel teljesen elő a vallástanitásnál előforduló tárgyakat, nemcsak azoknak ismerete képes Isten országához elvezetni, Isten nemcsak Jézus személyében jelentette ki magát, hanem ezenkívül a természeti és erkölcsi világban is. A természet ismerete egyik azon eszközök közül, melyek által az emberben vallásos érzést lehet ébreszteni. A külömböző számtalan teremtmények, célszerű alkotásuk, különféle erőik és ösztöneik melyekkel fel vannak ruházva, a gazdag teritett asztal, mely táplálékukat szolgáltatja; az évszakok változásai, a naprendszerek népszerű rajzolása — stb. — mindez a legnagyobb bámulattal, tisztelettel és szeretettel tölt el Isten iránt, ki ezeket teremtette, öszhangzásba hozta és igazgatja. — Legközelebb áll az emberhez önmaga. Ha megtekintjük az ember tehetségeit, ismereteit, müveit, melyek által befolyást képes gyakorolni önmaga és embertársai sorsára : szeretettel kell eltelnünk ezek megfoghatatlan alkotója iránt; még pedig annál inkább, minél nagyobb időszakon át vagyunk képesek átpillantani az ember történetét. De ha tanítványunk csak annyit képes is felfogni, hogy a szülök, gyermekek, testvérek, barátok, mikép szeretik egymást, — már annyi által is jótékonyan lesz érintve. A természet ismerete nemhogy kárára volna a vallásosságnak, — ellenkezőleg, felhasználhatjuk, hogy általa a keresztyéni élet számára alapot vessünk, főként azoknál, kik enélkül attól idegenek volnának. Tátongó mélység állana elő a keresztyénség és a természettudományok közt, ha a vallástanitást nem kapcsolnók a természet ismeretéhez, főként az emberi természetéhez, melyet Jézusban, a legtökéletesebb emberben ismerhetünk fel legnagyobbszerü alakjában. Azt mutatjuk fel a természeti és erkölcsi világ ismertetése által, hogy ugyanazon isteni erő nyilatkozott Jézusban és a rajta kivül eső világban és mindnyájunkban; következőleg, ha üdvözülni akarunk, ugyanazon viszonyba lépjünk és maradjunk Istennel, melyben ö állott. — Ezen módon a vizsgálódás ismét Jézusból indul ki és hozzá tér vissza, s érdekes adalékul fog szolgálni Jézus és a keresztyénség méltánylására, az Isten ismeretét terjeszteni fogja, a keresztyéni életnek helyes irányt ad, s kiegészítő részévé válik. — Midőn a vallástanitó ezen tárgyakat felhasználja, csak Jézus és az apostolok példáját követi. Jézus is tanításaihoz gyakran merített képeket a természetből; Pál apostol hivatkozik a lelkiismeretre, a pogányok szivébe irott törvényekre, (Rom. 2, 14—15.) a természetben történő kijelentésre (Csel. 14. 16—17 ; 17, 16—18). — Kötelességünk is a tanítvány lelki szemeit felnyitni, hogy Istent minden munkájában felismerje és tisztelje. A keresztyén vallásos életet nem gondolhatjuk elszigetelten az élet minden más mozzanatától. Ugy véljük, hogy felmutattuk a népszerű vallástanítás tárgyait, s sikerült előterjeszteni, hogy a tárgyak különféleségében Jézus személyisége fog egységet hozni létre, ez lesz azon központ, mely felé minden irányul. Olyan tankönyvünk, mely ezen modorban és szellemben lenne dolgozva, még eddig nincsen; de nem oly nehéz feladat, hogy