Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-29 / 30. szám

Magyarországon mindenki tréfának vette az egész újévi felköszöntést. Czelder azonban komoly következtetést vont abból; 1865-ik év május 18-ára, Islen tudja q u o j u r e zsinatot hivott össze Bukarestbe, melynek jegyzője, mint Czelder irá, Nagy József volt, tulajdonképen pedig maga volt annak elnöke, jegyzője, ö maga volt a zsinat. Ezen pseudoconcílium elhatározza, hogy a moldvaoláhországi protestáns egyházak független superintendentiát képeznek, mely a házassági elválasztásokban véglegesen döntsön; s kikiáltja Czeldert püspöknek. A quasizsinat határozatai felküldettek az erdélyi egyházi főtanácshoz; tehát Czelder e tényével is elismerte, hogy egy házilag az erdélyi superintendentia alá tartozik. A határozatok elküldése azonban csak pro forma történt ; mert Czelder űr elhatározta magában, hogy, ha az erdélyi egyházfötanács beleegyez a bukaresti „zsinat" kivánatába, két kézzel fogadja az ajándékot, ha pedig nem egyez bele, akkor „Kirchenstreich" által viszi ki tervét. Az utóbbi eset állott be. Az erdélyi egyháztanács, a moldva-oláhországi magyar protestantismus anyagi és szellemi érdekében nem akarta elfogadni, nem fogadhatta el Czelder űrnak jogtalan, a vezetése alatti egyházakra vészhozó ajánlatát. Czelder Márton ekkor leveté álarcát. Azt irá az erdélyi egyházi főtanácsnak, hogy a moldva-oláhországi prot. egyházak nem is tartoznak az erdélyi superintendentia alá, s igy ennek joga sincs elfogadni, vagy el nem fogadni a felküldött követelést. Nehogy azonban valaki öt nagyravágyással vádolja (hogy is volna ő, a szerény férfiú nagyravágyó!), lemond a püspökségről; de egyszersmind kijelenti, hogy az ö rétjében ugyan senki se kaszáljon; a inoldva-oláhországí egyházakat Ő teremtette, tehát joga van ezzel rendelkezni; ö pedig nem alárendelt, hanem független egyházaknak akar missionáriusa, esperese, vagy püspöke lenni. Erre az erdélyi egyháztanács becsületes, szakértő, moldva-oláhországi magyar protestánsokból bizottmányt nevez ki, melynek feladatává, teszi, hogy egy részről az ottani zilált viszonyokat hozza rendbe, más részről pedig vizsgálja át Czelder számadásait. Czelder úr a törvényes egyházi hatósága által kirendelt bizottmánynak engedelmeskedni nem akart, sőt annak tagjait, mint csendzavarókat el akarta fogatni. Erre az erdélyi egyháztanács Czeldert maga elé idézi, Czelder megtagadja az engedelmességet, s azt mondja, hogy fog ö számolni, de nem az erdélyi superintendentiának, hanem a magyar és erdélyországi öt egyházkerületnek. Ekkor az erdélyi föegyháztanács Czeldert, sokszerü engedetlenségeért és más kanonikus vétsége miatt, állomásától megfosztja. Czelder megjelen Magyarországon. Elmegy a tiszáninneni egyházkerület gyűlésére. Szivesen fogadják. Elmegy a dunántúli egyházkerület gyűlésére. Kitárt karokkal fogadják, magasztalják, dicsőítik. itt van nagyon röviden elmondva a tényállás; s itt álljunk meg egy kévéssé. Tisztelettel hajolok meg mindig egy egyházkerületi gyűlés bölcs Ítélete előtt. De megvallom, hogy az e tárgyban felhozott érvek helyességél, gyönge eszemmel egyáltalában nem tudom belátni. Első érvül hozatik fel, hogy mivel a dunántúli egyházkerület pénzzel segélyezte a moldva-oláhországi egyházakat, joga vagyon ezek kormányzatába is bele szólni. — Ha ez érvel mind a négy egyházkerület magáévá tenné és következetes is akarna ahhoz maradni; nagyon furcsa eset állhatna be. Mert hisz akkor a német Gusztáv-Adolfegylet is joggal mondhatná, hogy azon magy. prot. egyházaknak , melyeket segélyzésben részesít, kormányzatába neki is van bele szólója. Másodszor felhozatik, hogy azért van beleszólási joga a dunántúli és minden magyar egyházkerületnek a moldvaoláhországi egyházi ügyekbe, mivel az erdélyi superintendentia fenhatósága csak azon egyházakra van kiterjesztve, melyek már azelőtt meg voltak alakulva, nem pedig azokra is, melyek az ujabb időben létesültek. Ez az okoskodás épen olyan, mint az itt következő : Törvényesen meg vagyon határozva, mely egyházmegyék, mely egyházak tartoznak a dunántúli superintendentiába; tehát ha a dunántúli egyházkerület terén jövőben uj egyházak keletkeznek, azok épen a fenebbi okoskodásnál fogva, nem az illető superintendentia, hanem az erdélyi és magyarországi öt egyházkerület alá tartoznának. De elég ebből ennyi. Most még csak azt engedje meg ni. szerkesztő úr, hogy egy pár kérdési intézhessek önhöz, mint e lapok szerkesztőjéhez, és azon általam igen tisztelt férfiakhoz, kik a dunántúli és tiszáninneni egyházkerületen Czeldert védelmezték, kik mindenesetre jobban bele vannak avatva e dologba, mint mi, Iaicusok. Feltéve, de meg nem engedve azt, hogy a dunántúli és tiszáninneni egyházkerületi gyűlésnek az adott segélyzés következtében vagyon beleszólója a moldva-oláhországi egyházak kormányzatába, hogyan van az, hogy Czelder Márton Székes-Fehérvárra felhívás nélkül eljött beszámolni sáfárkodásáról, mig Erdélyben rendeletre sem jelent meg, holott az erdélyi superintendentia, mint a mely a dunántúli és tiszáninneni egyházkerületnél aránytalanul többel segélyezte az oláhországi egyházakat, legalább is annyi joggal beleszólhat ez ügybe, mint a dunántúli superintendentia ? Nem az-e e meg nem jelenésnek titkos rugója, hogy az erdélyi egyháztanács Oláhországban ott a helyszínen, ahol ezl az egész dolgot részletesen ismerik, rendelte Czeldert számadásra vonatni ? És ha ez a titkos ok, nincs e meghamisítva Czelder számadása ? Sok mindenféle alávalóságokról szóló hiteles vád jött már e férfi ellen; bizony ez is kitelhetik tőle. Végre bátorkodom azt kérdezni, nem leszen gonosz következménye annak, nem leszen-e a szent ügy az által megszentségtelenítve, hogy egy tekintélyes testület, egyházkerületi gyűlés, oly férfiút veszen pártfogása alá, *) ki hi*) Tudtomra a dunántúli superintendentia pártfogási igéretét azon föltételhez kötötte, hogy Czelder Márton úr ügyét az erdélyi superintendentiával kiegyenlíti. Ez nagyot változtat az egészen. S z e r k.