Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-22 / 29. szám

rendszer kivitte azt, amit magunktól bizonynyal több idö alatt is bajosan tudtunk volna kivinni, hogy algymnásiumaink is, hol eddig három éves akadémikus rectorok tanítottak, állandó tanárokkal láttattak el, söt a népiskolák is, hova tovább állandó tanítókkal láttattak el. És ezek? Kezeltetnek ugy, mint a gönci zsinat idejében, mikor még a papok kosztján élt cselédek, preceptorok tölték be azon helyeket. Ugyanazonkép ügyelnek fel rájok papcollegáik, söt már e jogot a káplánok is követelik. Igaz nyújtatott nekik egy kis reménység, hogy majd lassan-lassan a tanügy azon része is az érdeklettek, a szakértők, ö általok képviselve leszen, remélvén, hogy azon intézkedés, hogy a traktusok a közgyűlésére két világi és két egyházi tagot küldjenek, ugy foganatosittatik, hogy egyik egyházi lelkész, a másik tanitó leszen — de lön ez mindidáig irott malaszt. Nem csak, hanem még az előbb emiitett főiskolák rek t orprofessorai is, kiknek mint a papoknak 1813, ugy nekik 1827 adta hivatali presbyterségöket, — ettől megfosztattak. Ide estünk vissza 1848 óta. Mindez pedig, mint láttuk, a történelmi jog lábbal tapodásával történik. Láttuk ugyanis, hogy a reformatio kezdetén semmi külömbség nem volt a p a p és iskolamester között, Kálmáncsehi Sánta Márton, Székely István, Szegedi Kiss István épen nem voltak papok alárendeltjei. A zsinaton is hasonlón képviselve voltak, p. o. Erdődön Pelbart személyében. Láttuk továbbá, hogy a gönci zsinat is a papok kapzsisága mellett önállónak maradhatott tanítókat kollegáknak ismeri, s a kassai zsinaton hasonló képviseletben részesiti, s a papok tanítókra felügyelete csak az ö kosztjokon élt preceptorokra vonatkozik. Láttuk továbbá, midőn a Gelei kánonok szerint helyi ; consistoriumok a világiak ellenzése miatt nem is létesülhettek, de a Komjáti és Gelei kánonok nyomán, a zsinattartásra nem kedvező idö folytán tractuale és superintendentiale egyházi consistoriumok felállottak, — ez egész idö alatt is, az önálló tanitók, mind a superintendentiális mind a tractuális, mind majd az egyházközségi consistoriumokban is a papokkal hasonlón helyet foglaltak, s a papok felügyelete, a leginkább akadémikus rectorok által vezetett gramatikális népiskolákra vonatkozott. És midőn jelenben már ezek helyét is önálló tanitók foglalják el, ugy a kisebb gymnasiumokban, mint a népiskolákban — önállóságuk dacára épugy kezeltetnek, mintha még mindig a papok kenyerén élő preceptorok vagy általok hivott és behelyezett ideiglenes akadémikus r e k t o r o k volnának. Mi magyarok szoktuk fennen követelni a történeti jogok szentségét, és mi tagadjuk-e el protestánsok ? De ha történelmi jogról nem lehetne is a szó, a természeti jog jelenkori követelménye volna a tanügynek a tanitó osztályban hasonló szakképviseletet adni, mint a lelkészeinek a lélkészekben. Nem szemközt állítni s összemérni akarom itt a lelkészetel és tanügyet, de szabad legyen azokat minden esetre egymás mellé állitva kimondanom, hogy a lelkészet mint első főtényező mellett prot. egyházunkban a tanügy mindjárt második s szinte fötényezö. Egyházunkban ugyanis felszentelt papokból álló o r d o prot. valláselveink szerint nem létezik, egyházunkban csak egyházi szolgák vannak, kik is kétfélék, a felnőttek oktatásával foglalkozó lelkészek, saz ifjúság tanitasával foglalkozó t an i t ó k, mindkettőnek közös alapja az egyházegyetem által tanithatásra feljogosittatás, melyre a pásztorok csak puszta jelvényül a felszentelést használják, a tanitók pedig minden ilyen jelvényt egyszerűen nélkülöznek. Testvérek tehát; és mi, kik németnek, szlávnak, oláhnak megadtuk az országban a testvéri jogokat, a mit a természeti jog követelt, mi magyar protestánsok a tanítóknak nem adnók meg azt az egyházban ?! De nemcsak jogtalanság, hanem valóságos hiba is ez elnyomás. Hiba elsőben is a papság részéről, Ugyanis a papság jól felfogott érdekében az volna kívánatos, hogy hova tovább megtagadott testvéreivel a maga sorát inkább erősítse, mint gyöngítse. Helyesen figyelmeztette már a gönci zsinat a papokat, hogy a preceptoroknak a kosztot kiadják „neve adium advertus pastorem concipientes seditionem moveant" Ami pedig az azonkori preceptorokra nézve a kosztelfogás, az a jelenkori önálló tanítókra nézve a jogelfogás. És ily seditiora hivja fel a prot. kebelt, papjaink önzése, kik, midőn már az ifjúság tanítását magokról lerázták volna, emellett még a prot. vallás szelleme, a kánonaink alapelvei ellenére az ifjúság tanításával foglalkozó kollegáik kizárásával hovatovább o r d ó v á is zárkóznak. Vagy nem erre mutat-e az, hogy noha az 1861-iki egyházszervezet a traktusokról a superintendentiára mint két világi, ugy két egyházi képviselő küldését rendeli,csak egyet, és mindig lelkészt és sohasem tanítót küldenek ? Söt az egyházkerületi, tanácsbirói jegyzői stb. helyeknél ha csak föl nem szenteltettek, a világiak közé sorozzák. Vagy micsoda uj tan az, hogy a fölszentelés zárt egyházi rendet képez ? Ezen vallásunk szelleme s kánonaink alapelvei ellenes, uj s csak most kifejleni készülő tan, — régi pápista tan, ugy hogy mig egyrészről a papok tanitó testvéreiket megtagadva vértagadás bűnébe esnek, másrészről az egyházi szolgák egyik osztályából papi o r d ó t formálva, már akár szándékosan, akár tudatlanul a papismus felé hajlásúkat árulják el. És az már a kérdés, hogy épen ez, nem egyenes kihivása-e a protestáns tudatnak, azon gondolat megfoganzására hogyha már az egyik prot. egyházi fötényezö nek a tanitó osztálynak, az egyházbani hivatali presbyterséget nélkülözi, nélkülözve a másik t. i. 1 e 1 k é s z e t é t is. Én legalább részemről inkább mindkét osztályét biztosítva látnám prot. egyházunkra nézve üdvösnek. Hiba továbbá a világi elem részéről is. Nem azzal kecsegtetem ugyanis, hogy a majd egymással versengő papok