Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-15 / 28. szám

saikat kitudakolván, az ev. ref. hitben megmaradásra buzdítottam és papikörünknek jövőre róluk leendő lelki gondossága felöli bizalomban megnyugtattam és vigasztalva megerősitettem. Ezen utam fénypontjai: 1. Schaumburg Lippe ref. herceg ö fenségének a verőcei és szlatinai uradalmak birtokosának directora t. Höcker Adolf úrnál lett legelső fogadtatásom és a másnap Brányavinán, hova saját fogatán kiküldött, — isteni tisztelet tarthatásra nyújtott tettleges segélyezése, mely szívessége s akkori ajánlata, egy ott alakulandó ev. prot. egyház reményének lett alapjává. 2. A sept. 22-én Brányavinán, Úrvacsora-osztással összekötött isteni tisztelet tartása t. Gatrhe G. Adolf gözmalmi ref. igazgató úr csinosan rendezett kertjében és jelenlétében egy leveles sátor alatt; hol e legelső alkalommal 16-an éltek Úrvacsorával, de számukat sokkal felülmúlták a jelenvolt r. katholikusok, — mely körülmény hiven a vándor Izrael-nép sorsát példázza, midőn még a Jehovának nem volt állandó és fényes temploma. 3. T. Kossá Ferenc Trezovár-urodalmi ref. mérnök úrral, ki jelenleg veröce-vidéki gondnok, — majd Spanadon gazdatiszt, t. c. Veres Vince első gondnok úrral, mint felejthetetlen és áldozatkész atyánkfiával és a megyehatósági tek. hivatalnokokkal, mint urad. tisztviselő és haszonbérlő urakkal, ezek közt tek. Bsick gradinai, tek. Losonci trezováci és tek. Pvszlavszky oetkóci urakkal lett kedves emlékű találkozásom, kik nemcsak szívélyes fogadtatásban, de sz. ügyünkkel együtt meleg rokonszenvükben, söt ha templomot és iskolát építtetünk 10—50—100 frt alapítványi segélyök biztosító ígéretében részeltettek. 4. Az első utam ismertetésében megnevezett 24 községekben talált és megnevezett hitrokon atyánkfiainak hit— sóvár lélekkel és epedő reménynyel csekélységem iránt tanúsított meleg bizalmuk és ev. papi körünk iránt többszörösen kifejezett hálás köszönetük, áldásuk és róluk el nem fclejtkezésre felkérő hitteljes reménykedésük. Mely tapasztalataimat midőn az 1862-ik évi e.megyei tavaszi közgyűlés alkalmával Darányban tartott értekezletünkben egész terjedelmében közlöttem, a nem reményit eredményt sokan hihetlennek, mások ábrándos rajongásnak, legtöbben túlzottnak tartották és csak igen kevesen valónak, melyért is elhatároztatott, — óhajtásommal egyezöleg, hogy a legközelebbi húsvét utánra, a slavoniai atyafiaknak Verőcén isteni tiszteletre egybegyűjtésükre 2 vagy 3 tag menjen le körünkből a tőlem hallottak valóságáról meggyőződendő és az evangyeliom munkáját tovább viendő. Mely célból csekélységem mellé nt. Barakonyi Kristóf csokonyai lelkész és köri elnök s t. Barta Szabó József visontai segédlelkész atyafiak csatlakozlak. Kikkel a prot. sorompón a Dráván átkelve, a leírásomban megnevezett hitrokonokat utunkban, a következő űrnapon Verőcén tartandó isteni tiszteletre meghívtuk s elébb Verőcére, onnét tek. Kossá Ferenc úrhoz Trezovácra rándultunk ki, — felkéretvén elébb általam a verőcei director t. Hocker úr, hogy jelenleg hárman levén, az isteni tisztelet teljes diszszel és méltóságához illő megtartására a prot. herceg ö fensége urasági épületeiben alkalmas helyiséget átengedni kegyeskedjék. A hol s kikkel csak találkoztunk utunkban, az atyafiaknak ottlétünkről izenetet küldöttünk. Trezovácon t. Kossá F. mérnök úr s hitrokonunknál szívesen fogadtattunk, kit papi költségen vett egy egész bibliával meg is ajándékoztunk, sz. ügyünkben hitbuzgó közreműködésre felkértünk, mint a Verőcén tartandó isteni tiszteleten megjelenésre is. Aznap este vissza mentünk Verőcére, hol másnap vasárnap együttesen tisztelegtünk a nevezett director úrnál, ki bár nyelvünket épen nem, de missiói szent ügyünket és az úr evangyélíoma lelkének nyelvét jól ismerve előzékeny és egy Verőcén a herceg ö fensége kegyes és föpártfogása alatt létesítendő egyház iránt szép reményekkel jogosító szivélylyel fogadott. És ha ez iránt ö hercegségét levelünk által megkeresnénk, személyes és tettleges közre működését készséggel megajánlá, — mint a hercegi szép várkastély legszebb palotatermét az isteni tisztelet tartására azonnal megnyitotta, ugy jövőre is kegyes ígéretével biztositá. Ekkor valánk szerencsések az isteni tiszteletet, legelőször ily szép helyen s fedél alatt tarthatni, hol nt. B. K. atyánkfia szónokolt és imádkozott, mig az áldás és „lm bejöttünk nagy örömmel" lelket szivet átható szép énekünkkel s e szép teremben összegyűlt, lelki éhség és szomjúságban elepedett szegény nyáj szemében felragyogott lelki öröm és buzgóság könyüivel és a legközelebbi űrnapon úrvacsorálással egybekötendő isteni tiszteletre elkészülésre s megjelenésre felhívással végződött isteni tisztelet után, a szétszórva lakó hitrokonok egyházi társulattá szervezkedésre is ev. prot. egyházunk gyakorlata szerint, elöljárók választására hivattak fel. Mi azon alkalommal meg is történt, gondnokul t. c. Veres Vince urat irnok hittestvérünk közakarattal, presbyterekül pedig Geci József budróci hajdú és Szösz János oroskai polgár atyánkfiai választatván meg. Ugyan ott, az épitendö templomra önkéntes aláirás és kötelezvényül szolgáló aláírási iv nyittatott; melyre hitsorsosink, mint a slavoniai birtokos és müveit osztály vetélkedve írták ajánlataikat. Ez aláírási iv azonban, fájdalom! az egyházkerületi közgyűlésre, bekebleztetésüket kérő folyamodvány mellől eltévedt s holléte mostanság nem tudatik. A következő űrnapon, — mint megígértük, — nt. B. K. atyánkfiával ismét a magunk kötelességén átmentünk, midőn ö prédikált én agendáztam és kelten űrvacsorát osztottunk a mintegy 70 atyafiaknak. Innét azonban nem haza jöttünk, hanem együtt Daruv árra és onnét Kástélba mentünk és első útleírásomban megnevezett hitrokoninkat felkerestük óhajaikat meg is tettük és lelki szükségeikről leendő gondoskodásunkról őket biztosítva megnyugtattuk, az ev. hitben állhatatos megállásra, csüggedhetlen bizalom s kitartásra, különösen ev. szeretetre és példás erkölcsösségre kérve buzdítottuk. Az úr nevében igy elkezdett s folytatott munkánkat ez uj eddig vas-zár alá vetett szellem földén, lelki öröm édes helyeslésével fogadta itthon ev. papi körünk és az ottani atyafiak óhajtása szerint az 1862-ik év septemberében uj és önkéntes vállalkozás útján ismét átküldött, az úr kegyelme s s az ottani hívek buzgósága által megáldott szellemi munka továbbfolytatására, a Krisztus tiszta evangyéliomának az idegen nyelvű és nemzetiségű földön meggyökereztetésére és terjesztésére t. Bokor Benő s. lelkész atyámfia kíséretében; kivel a hü gondnok és presbyterek által egyelőre meghatározott űrnapon összegyűjtött hitteslvérek szépszámú seregében, ugyan a veröci várkastély dísztermében isteni tiszteletet és űrvacsorálás után értekező gyűlést tartottunk. Én prédikáltam, plántáltam, Benő öcsém agendázott és öntözött, az Úr pedig elömenetet és híveivel együtt felejthetetlen lelki örömet adott. Ugyanekkor küldöttük el ö hercegségéhez a papi körünk részéről nt. Sarkadi Károly atyánkfia által német nyelven szerkesztett, egy Verőcén építtetni tervezett ref. templom és parochia létesítésére és pártfogolására magas kegyét és segélyét kérő levelünket; melynek, mint a már velünk közlött kegyes válaszajánlatból tudjuk, létesítése egy nem messze jobb jövőre halasztatott. (Vége köv.)