Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-15 / 28. szám

tási szabály igéinek épen a gyülekezet érdekei ellen fordított értelmezése, és már 1858-ban el nem fogadott közvetett választásnak most ujabban erőltetett követelése: az esperesi hivatalnak mint egyházi felsöségnek, és a gyülekezetnek egymással való kártékony zsurlódását, és én szerintem törvényes téren nem is igazolható — bajvivását idézné elö. Ismétlem, hogy a közvetlen szavazásban törvénysértést én nem találok. — Ha találnék: vagy végrehajtanám a törvényt vagy lelépnék az esperesti hivatalról. c) Megnyugszom ezenkívül, s meg is kell nyugodnom egyházkormányzatunk fokozatos, és bölcs szervezeténél fogva. — Mert ha én, mint gyarló ember, fentebb eléadott nézeteimben hibázni találnék is : az én hibámat szükségessé válható fellebezés esetében, helyre hozhatja előbb az egyházkerületi tanácsbirák indokolt Ítélete. d) Végre megnyugszom a főcél elérhetése, a mezőtúri ref. egyház java előmozdithatása tekintetéből. — Mert az én megingathatlan egyéni meggyőződésem az, hogy a m.-túri ref. egyház mind egyházi, mind iskolai tekintetben belső életerejét fogyasztja, hervasztja, mindaddig, mig ott a lelkészi üres hivatal alkalmas egyénnel be nem töltetik. — Ellenben, egyház és iskola egészséges virulásnak, s gyümölcshozó virágzásnak indul, mihelyt a gyülekezet összes bizodalmát biró lelkipásztor az élő és munkás hitnek hegyeket is megmozdító hatalmával a gyülekezet lelkét megnyeri. — Ismétlem, és ismételni soha meg nem szűnöm, hogy a világtörténetben nincs példa rá, hogy bármely plátói akadémia vagy peripatetikusi lyceum egyházat alkotott volna. — De igenis az egyház alkotott iskolákat, kezdve Izrael theokratiájától, melyben Sámuel a prófétaiskolákat szervezte, le a mai időkig; s kell is hogy az egyház saját érdekében épen olyan életerős iskolákat tartson, minőket kell technikai tekintetben tartania az államnak, ha ez örökké munkás, s örökké előrehaladó világban meg akar maradni. Az erös Istennek szent lelke vezérelje a m.-túri ref. egyház buzgó híveit, hogy az 18G6. évi mártius hónap első vasárnapjára kitűzött választás alkalmával keresztyéni szeretettel, bölcs higgadsággal, s közügy iránti szent érdekeltséggel válaszszák lelkipásztorjokat. Teljes tisztelettel kelt Karcagon, dec. 28-án 1866. Könyves Tóth Mihály m. k. esperes. 4. Közérdekű, s ügyeimet ébresztő tárgya volt közgyűlésünknek a T.-Sason történt lelkészválasztás is; a mennyiben az ottani lelkész Szilágyi János úr elaggott kora miatt félíizetésnek és parochiáni lakásnak fentartása mellett hivataláról lemondván: a lelkészül választott Pinkoczi Lajos úrnak elválasztását azért nem látta megerősítendőnek közgyűlésünk, mivelhogy oly feltételekhez köttetett a lemondás, melyek rendes lelkész tisztességes hivatali állásával össze nem egyeztethetők; különben abban belenyugodott a közgyűlés: ha Pinkóczi Lajos úr, mint időközi lelkész a sasi egyház és Szilágyi János lelkész közt létrejött, s be is terjesztett szerzödvényben foglalt fizetés mellett szolgálni hajlandó lesz. 5. Meg kell említenem jelen közgyűlésünkre vonatkozólag, mint egyházmegyei életünk dicséretes és követésre méltó mozzanatait, hogy a m.-túri egyház gymnasiuma javára ujabban tett 10,000 forintos alapítványát mutatta be, s helyezte az egyházmegye őrködő gondviselése alá: hogy a kunhegyesi ref. egyház érdemes iskolaigazgatójának, a derék Nagy Péter úrnak pénzfizetését 30 forintról 200 osztr. forintra emelte; továbbá hogy a tiszafüredi, szentimrei, igari egyházak takarékmagtárak felállítása által gondoskodtak az egyház szükségeinek fedezéséről; — hogy az 1860. évben felállított egyház személyzeti gyámintézet, ha bár a mostoha idők miatt lanyha pártfogolásban részesül is: már 8000 forint alaptökével bir, s jelen évben hét özvegy-elárvult családnak nyújt nem megvetendő segedelmet. 6. Voltak még több egyházmegyénk belügyeihez tartozó, s a nagy közönséget nem annyira érdekelhető tárgyak is, melyeknek higgadt tanácskozás folytán kívánt eredménynyel lett elintéztetésök után; a képviseleti közgyűlés minden tagjai a füredi ref. egyház szívességéből délutáni 4 órakor közös ebédre gyülekeztek össze, hol is a város sok érdemes lakosainak társaságában vidám, elmés és találó pohár-köszöntések fűszerezték a magyar vendégszeretettel adott lakomát. Erdélyi Sándor, m. k. egyházmegyei jegyző. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. Őrültségnek tartott jótékonyság. A „L'espérance" e cim alatt egy történetet közöl; átvesszük azt, mind különösségeért, mind azért, mert belőle nagyon kitűnik, hogy mennyi különbség van a világ fiainak és a keresztyéni léleknek ítélete között: „Egy kegyes Neuchátel-i polgár Vuagneux Izsák, 1847-ben egy kereskedelmi vállalatba kezdett. Erősen meglévén győződve arról, hogy Isten áldása nélkül semmisem sikerülhet, elhatározta hogy vállalatában istennel szövetkezik mint osztályos társsal. Egyenes, és törvényes formaságokhoz szokott ember lévén, határozatát, talán képtelen módon, de annál kézzelfoghatóbban valósította. Egy szabályszerű szerződést készített, melyben Istennek, mint másik szerződő félnek, leköti a jövendő nyereség felét. Az okirat igy kezdődik: „A nagy, örök mindenható és bölcs Isten között egyrészről s én alólirt Vuagneux Izsák, az ö hitvány, nyomorú, legalázatosabb szolgája és buzgó imádója között másrészről a következő szerződés köttetett." Egy cikkelye a szerződésnek kéri Istent, hogy „áldja meg a vállalatot oly mértékben, a mint atyai bölcseségével és változhatlan végzetének teljesedésével legjobban megegyez." Az 5-ik és 6-ik cikkben ez intézkedések vannak : A tiszta nyereség, megleszen osztva az én magas és hatalmas társam és én közöttem egy külön számadás lesz víve az ö számára, melyben föllesznek jegyezve az öt illető rész, és azon összegek melyeket én alólirott abból kiadok szent célú társulatokra, szegények segélésére, vagy bármely jótékony célra a mit nekem az Úrnak lelke sugal." A 7-ik cikkben Vuagneux úr egy harmadik személyt is megnevez a végre, hogy az ö halála után vegye át az ügyet mond-