Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-08 / 27. szám

minden Romániában lakó reformátusok mától fogra a ma­gyar király s osztrák császár politikai védelme alatt le­gyenek. Láthatja elnök úr, hogy ezen kérdés igen fontos, bele­vág hazánk autonómiájába és függetlenségébe. A baj mely hazánkat ezáltal fenyegeti nyilvános baj, melyet egy percig sem lehet szem elöl eltéveszteni annak, a ki igaz román. Szeretem hinni elnök úr, hogy a kormány s névsze­rint a bel es kultusz ügyér urak már positivebb tudósitással is birnak a Romániában lakó reformátusoknak ezen tetteik felöl s hogy megtettek minden elövigyázati és szükséges lé­péseket, ezen oly nagy merészséggel elkövetett fenyegető bajnak elfojtására, itt a román státus területén. Látni fogjuk feleleteiket. Azon szempontból tettem ezen interpellatiot a minisz­ter urakhoz, hogy a baj constatálva legyen itt az ország­gyűlés szine előtt, mint a román nemzet képviselői előtt s hogy láthassák mekkora erélylyel működnek fáradhatlanul a romániában lakó idegenek saját mindennemű elöhaladásuk érdekében, hasznukra fordítván a kultusok szabadságát, melyet nálunk most és minden időben élveztek. Elmondám. Kultuszminiszter: Uraim! köszönöm a tisztelt képvi­selő úrnak, hogy interpellált, mert az interpellatio, szerin­tem mindig felvilágosit s a kormány működésének több ha­tást kölcsönöz. Ismerem az ügyet, melyről a tisztelt képviselő űr szó­lott s már foglalkoztam vele, söt ez ügybeni irataim is épen itten vannak. Az ügy egy részben valóban komoly kezd lenni, azonban csak azon részében melyben a vallás kezelése körül politikai kérdés kezd csoportosulni. A mi a vallást il­leti : én tisztelni fogom minden kultusznak szabadságát és a mennyiben tőlem függ, nem fogom akadályozni ezen sza­badság gyakorlását. A mi azonban ezen bizottmány politikai szervezetét il­leti, a melyre az lépett s melyet a t. képviselő úr is felmu­tatott, már megtettem kötelességemet s meg is fogom tenni annyival is inkább minthogy az ezen gyűlésében felmerült interpellatio állal is támogattatom. Elnök: A ház szabályai értelmében a t. képviselő úr nyilatkozzék : megvan-e elégedve a miniszter úr feleletével? Lates úr : Kijelentem, hogy igen meg vagyok elégedve a miniszter úr feleletével. II. A román kultuszminiszter úr átirata a bukaresti reform, lelkészi hivatalhoz 1866 máj. 56.—junius 6. 4379 sz. alatt, Tiszteletes úr! Ugy vagyok értesülve, hogy uraságod néhány más lelkésztársával és más idegen egyénekkel meg­kisérlették egy úgynevezett Comitét alakítani a Romániá­ban létező reform, egyházakban, Söt ennél is többet, a szervezetből, melyet ön készített azon úgynevezett Comité számára, azt fedezem fel, hogy a román tolerantia paizsa alatt, ön és a többi urak a vallás ál­arca alatt egy valóságos politikai hatóság alakítására tö­rekednek egy olyan hazában, melyben önöknek nincsen több joguk, mint azon (senkitől meg nem tagadott) szabadalom, hogy építhessenek templomot és imádják az Istent ugy amint tudják és amint akarják. Uraságod érteni fogja, hogy minő bámulattal s minő sajnálattal értesültem önöknek ilyetén működése felöl. Nem habozhatok tehát, hogy megbocsáthatlan alterna­tívák között hallgatva, ez által beleegyezzek egyenesen abba, ami Románia suverain jogának valóságos megtapodása volna s meg ne gátoljak, azon hatalommal melyet nékem jogaink és törvényeink adnak, mindennemű kísérletet, mely a vallás köpenye alatt a román status és román vallásos türelem ár­nyékában egy idegen politikai társulatot alkot magának. Tudja meg uram, hogy megtettem minden lépést bármi gyülésezés feloszlatására, a mely, mint éppen ez is milyet önök szervezni megkísértettek, s épen a fővárosban; mely a vallás szent paizsa alatt oly szembetűnő ellenséges törek­véseket rejt magában és lealázót hazánk irányában hol min­denki olyan vendégszeretetet és olyan vallásos türelmet ta­lált, minőt a világ bármely mívelt részében is bajosan tud­nának felmutatni. TIs úr kötelezve érzem magamat e mellett uraságodat személyesen is meghíni a számadásra azon tervezetért, mely a!att nevét látom aláírva s melyben részt veit. Legyen szives Tls. úr! e levelem vétele után három napok alatt felelni: minő felhatalmazással vett részt a haza kormánya részéről ilyes dologban ? minő felhatalmazással és minő joggal kisérlette meg, a hazai reformált egyházak felett hatóságot alkotni és főleg politikai jogokat osztogatni ennek vagy amannak a consulnak, amaz elv megvetésével a mely önök vallásában, ön előtt is ismeretes : „cujus regio, illius religio.u Felkérem hogy közölje velem a tervezet eredetijét, annak minden előzményeivel és következményeivel együtt. Fölöslegesnek tartom mondani, hogy mennyire sajnál­nám ha azon kellemetlen helyzetbe látnám magamat téletve, hogy szigorúbb eszközökhöz folyamodjam, főleg olyan egyé­niségekkel szemben kik el vannak a hazai kormány által ös­merve, felekezetük oltárain szolgálhatni. Hiszem, hogy ezen kellemetlen körülmény nem fog be­következni, azért az eredménynek elvárása mellett, önhöz intézett lojális és törvényes kérelmeimre : Kérem fogadja megkülömböztetett tiszteletem biztosítását. R o s e tt i C. minister. Braescu osztályfőnök. III. A kultusügyér átirata a belügyérhez. Ügyér úr! Romániában a dicső türelem soha sem volt csupán elmélet mint a míveltségben máskép elöhaladott nyu­goti országokban, hanem tény. Egyetlen kivételt őseink a mahomed vallásra tettek, s tudva van hogy minő előre látó eszélylyel és bölcsességgel irták volt be a törökökkel trac­tatusaikba ezt a türelmi fontos kivételt a lelkiösmeret és val­lás tárgyában. Azonban bár a vallásbeli türelem törvényes erővel bír Romániában, mindazonáltal a kormány koronkint nem késett némi rendszabályokhoz nyúlni, néha a közcsend fentartá­sára, néha a proselitismus meggátlására s végre néha a leg­nagyobb érdekben a nemzetiség érdekében, tehát oly érdek-

Next

/
Oldalképek
Tartalom