Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-08 / 27. szám

tusokat hivá fel az emiitett választási szabályok módosítása végett teendő nyilatkozatokra. S ennek folytán a hevesnagykunsági egyházmegye multévi D-Ványán tartott közgyűlésében küldöttséget nevezett ki e tárgyban véleményes javaslatkészitése végett; mely javaslatot itt is közleni nézetem szerint azért lesz célszerű : Az egyházmegyei küldöttség véleménye a tiszántúli ref. föt. superintendentia által 186'2. aug. 7-én 25-ik sz. alatt hozott lelkészválasztási szabály némely cikkjének módosítására nézve. Midőn a föt. egyházkerület, s ennek végzése folytán a heves-nagykunsági egyházmegyei közgyűlés 1865. máj. 16-án 21. sz. alatt felszóllitotta az ekklézsiai elöljáróságokat, söt felszólított egyeseket is, hogy a lelkészválasztási szabályra nézve, ha, és a mennyiben módosítást kívánnak tenni: véleményes, javaslataikat egészen formulázva terjeszszék be: mi, mint küldöttségi tagok kötelességünknek ösmertük, hogy gyakorlati úton tapasztalás által szerzett észrevételeinket, és az ezekből következő módosításra vonatkozó véleményünket, előterjesszük. I. Legelőször is azt kell kiemelnünk, és kinyilatkoztatnunk, hogy a lelkészválasztási szabályra, s az ennek cikkelyeire teendő változtatásra, és módosításra nézve, nem szabad csak philosophiai nézetekből kiindulni, hanem szilárdon kell ragaszkodni azon alapelvhez, melyet a föt. superintendentia is kitűzött, s követett; tudni illik, hogy egyházi törvényhozásnál sinórmértékül az evangyéliom igéi szolgálnak^ minket az 1791: XXVI. törvénycikkbe inarticulált Gelei-Katona kánonok köteleznek mindaddig, mig zsinatilag más kánonok nem hozatnak, s országgyűlés által nem inarliculáltatnak. Ennélfogva az indítványozandó módosításnál mindig ez a célpont, hogy a statutummá emelendő módositvány ne csak ne ellenkezzék a törvényes kánonokkal, söt inkább azt eszközölje, hogy a gyakorlati téren minél inkább meg lehessen közelíteni az egyházkormányzat segélyével a keresztyénség, s különösebben a magyarországi ref. hitfelekezet társulati szellemét. II. A lelkészválasztási szabálynak 7. §-ja az, mely felett a nézetek külömböznek, s melyre nézve okvetlenül módositvány szükséges. — Föhibája e cikknek az, hogy az egyházak közölt külömbséget teszen; egyikben a közvetett, a másikban a közvetlen szavazást rendelvén. — Ennek folytán a kisebb egyházak, és pedig egyházkerületünkben az ekklezsiák számának legalább is harmadrésze közvetlen szavazattal választ; a nagyobb egyházak pedig, ahol a dolog természeténél fogva az úgynevezett intelligenlia aránylag nagyobb számban a közvetett szavazás álial sok intelligens választó jogai csorbát szenvednek. Valamint e statutumhozáskor, ugy most is, és mindig, mig a Katona-Gelei kánonok életben lesznek, a megoldandó kérdés e volt, és lesz: miképpen hajttassék végre a gyakorlati életben: vocatioabipsispre»sbyteris,ése mellett consensu plebis minimé excluso. — A superintendentiális szabály e kérdést azáltal vélte megoldhatónak, hogy a népet a presbyterek mellé csupán ad hoc választott választók által repraesentáltatja. Azonban a tapasztalat bizonyította be, hogy a nagyobb egyházakban a nép, midőn ily közvetett választókat állított elö, legtöbbnyire kihagyta az úgynevezett intelligentiát; és legtöbbnyire a választási joggal biró 2 — 3 ezer egyházi tagok közül, a közvetett választókra alig szavazott egy-kétszáz, minek következtében a presbyterium mellé adott ad hoc testület minden inkább volt, mint a gyülekezet valódi képviseltetése. — Ez ok vitte oda mind a tűri, mind a tűrkevei gyülekezet tagjait, hogy a közvetlen szavazási jogot minden illető egyháztag részére követelje, és biztosítsa. — Nem is lehet még csak okát sem találni annak, hogy miért tétessék külömbség a gyülekezetek között, s miért fosztassanak meg a nagyobb egyház'tagjai azon jogtól, a mit a kisebb egyház tagjai gyakorolnak. — E bajon tehát a megkülömböztetés elenyésztetése, és a közvetlen szavazás alkalmazása által egészen segítve volna. De az ily módon segítés a presbyteriale regiment gyökereiben szaggatja meg, és nullificálja az egyházi törvényes hatóságok ép oly természetes, mint törvényes jogait. Ugyan is sem a presbyteriumnak, mint az egyház helybeli kor?mányzó testületének, sem az egyházmegyei elöljáróságnak, sem az egyházkerületnek nem marad legparányibb positiv joga sem ; s mind a három kormányzó testület merőben a negativitás terére szorittatik. Már hogy mind a helybeli presbyteriumnak, különben is egyetemes szavazat által választott testületnek, mind a hasonlóképen szabad választás űtján előállított egyházmegyei, s egyházkerületi képviselő testületeknek canonszerü jogaik megőriztessenek, mind elvégre az ekklezsia minden tagjának joga lehessen a maga consensusát kinyilatkoztatni: a XIV. Canon gyakorlati végrehajtására a következő módosítás látszik célhoz vezetőnek: Midőn valamely egyházba lelkészt kell választani: legyen joga a presbyterium mindegyik tagjának, hogy a törvényesen választható lelkészek közöl a két magyarhazából azt ajánlhassa, a kit meggyőződése szerint elválasztatni kiván. — Söt adassék jog az egyház minden választó tagjának, hogy irásba tett nyilatkozat által a presbyteri gyűlés előtt ajánlhassa azt, akit elválasztatni óhajt. Az ekképpen teljes szabadsággal ajánlott egyének közöl aztán a presbyterium jelöljön ki általános szavazattöbbséggel olyan három egyént, akik közöl az összes gyülekezet választó tagjai közvetlen választás űtján választanak rendes lelkészt. Ez eljárás által biztosítva van egyesek joga, meg van mentve minden sérelemtől a presbyteriale régimén alapja, t. i. a helybeli kormányzó presbyterium törvényes joga, és tekintélye, és megoldottnak látszik a XIX. Canon azon rendelete : vocatio fiatabipsispresbyteris; azonban a consensus plebis se excludáltassék. De az egyházkormányzat útján itt még nem lehet megállapodni. — Egész háromszáz éven keresztül csaknem egészen 1848-ig a tractusok municipális jogai előbb ok és törvényszerüleg, utóbb a visszaélések folytán oly merevségben