Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-08 / 27. szám

ezen indokolást a bizottmány egyrészről alaposnak találta, másrészről pedig felkéri a munka megírásával megbízott tanár urat, hogy e tárgyat folytonos figyelemmel kisérje, s mihelyt lehetséges, a dolgozatot az elnökségnek átadni legyen szives. 5. A „Népiskolai Közlöny" szerkesztői Nagy László és Árvái József urak jelentik, miszerint az általok megindított folyóirat az előfizetők tűrhető számához képest sem birja meg a kiadásokat, különösen nyommasztó reá nézve a postadíj, mely egy éven át 400 frtra megy, s ezen nagy terhet meg nem bírhatván, annak könnyítése végett a bizottmány felsőbb helyen teendő közbenjárását kérik: továbbá óhajtják magok további tájékozása végett azt is tudni, hogy ha a folyóirat annyit nem jövedelmezne, a mennyi annak tisztességes fenntartására, anyagi és szellemi folytonos emelkedésére megkívántatik, mily mértékben lehet a fötiszteletü egyházkerületek tettleges segélyére számolniok. Miután a N. K. eddig megjelent füzetei nyilván mutatják, hogy a nevezett folyóirat egyrészről nagy hézagot tölt be, másrészről méltán helyet foglal irodalmunkban, ezért a bizottmány annak fennmaradásáról gondoskodni kiván, legközelebb a postadíj elviselhetetlen terhének lehető megkönnyítése végett az elnökség által lépéseket fog tenni a kir. helytartótanácsnál, másrészről a közvetlen segélyezésre nézve biztosan reményű, hogy a fötiszteletü superintendentiák a népiskolai könyvek tiszta jövedelméből, mint azt a tiszáninneni fötiszteletü egyházkerület már kimondotta, a szükséghez képest segélyezni fogják. A folyóirat érdekében felsőbb helyre következő tartalmú kérvény fog az elnökség által benyujtatni: „Nagyméltóságú kir. Helytartótanács!" „A magyar ref. négy egyházkerület kormánya, hogy azon nagyszerű küldetésnek, mely az értelmi felvilágosodás, józan vallásosság, tisztább erkölcsiség terjesztése érdekében a gondviselés által reá bízatott, lehetőleg megfeleljen, az •/. alatt tisztelettel ide csatolt jegyzőkönyvi határozat szerint is már 1858. évben tisztán a tanügy elébbvitelére egy közös bizottmányt alakított, mely azon idő óta folytonos tevékenységben van, s eddigi fáradozásainak sok tekintetben üdvös eredményeit mutathatja fel. E bizottmány a tanügy, közelebbről a népiskolai oktatás és nevelés sikeres elébbvitelére szükségesnek látta egy folyóirat megindítását „Prot. Népiskolai Közlöny" cim alatt. Célja volt e folyóirat kiadásában azt eszközölni, hogy az összes prot. népiskolai tanitói testület szellemileg magasabb álláspontra emeltessék, a jelenkor színvonalára jusson, hogy tanitói s népnevelői munkássága ne gépies, hanem tudományos, lélektani elvekre vitt és öntudatos legyen, az elvek mellett ismerje meg azon müfogásokat, melyek a sikert biztosítják, általában, hogy pedagógiai míveltséget szerezzen. A „Prot. Népiskolai Közlöny" ez év folytan két szállítmányban közzététetett. Az eddig megjelent, tisztelettel idecsatolt füzetekre örömmel hivatkozunk, nyilvános bizonyságául annak, hogy azok irodalmunkban méltó helyet foglalnak el. Közönsége a legszebb érdekeltséget tanúsítja iránta, s nagyon fájlalnék, ha a prot. néptanítói osztály ezen egyetlen szakközlönyét nélkülözni volnánk kénytelenek. Elszakasztani azokat az irodalomtól, kik a tudomány, közerkölcsiség, általában a nemesebb irányú emberi művelődés szolgálatában állanak, kipótolhatatlan veszteség. Fájdalommal kell azonban bevallanunk, hogy épen ezen veszély fenyegeti zsengéjében az annyira üdvös vállalatot. A kiadás költségei mellett a reá nyomasztólag nehezedő postadíjak terhét nem birja meg. Ennek megkönnyítéséért esedezünk. A szegény sorsban lévő munkásoktól, iskolatanitóinktól, nagyobb áldozatot nem követelhetünk: az ö reájok nézve elviselhetetlen volna. Ugyanazért méltóztassék a nagyméltóságú királyi helytartótanács e folyóirat fennmaradása érdekében kegyesen megengedni, hogy a „Prot. Népiskolai Közlöny" füzetei tekintet nélkül azok súlyára, egy ujság-postabélyeggel ellátva szétküldethessenek, mely kedvezményben biztos tudomásszerü más közhasznú folyóiratok közt az „Erdészeti Lapok" is részesültek és azt folytonosan élvezik. Iskolatanitóink feladata nem más, mint a józan vallásosság, tiszta erkölcsiség által megszentelt közértelmiséget terjeszteni. E nagy és áldásos munkának sikeres elébbvitelére célozván e folyóirat, a nemes cél érdekében a kért kedvezmény engedélyezése iránt teljes reménynyel vagyunk, mély tisztelettel maradván." 6. A dunamelléki és tiszáninneni fötiszteletü egyházkerületek bekiildvén a népiskolákra vonatkozó statistikai kimutatást, az adatok összeállítva közzé fognak tétetni, s a még hiányzók beküldésére a többi fötiszteletü superintendentiák tisztelettel felkéretnek. 7. A superintendentiák kebelében levő felsőbb rendű tanintézetek szervezetéről, kormányzatáról, összes beléletéröl szóló kimutatás a pápai és pesti főiskoláktól beküldetvén, köszönettel fogadtatott, a többi felsőbbrendű tanintézetek a hason tartalmú kimutatás beküldésére felkéretnek. 8. Az időközben felmerülő azon tárgyakra vonatkozólag, melyekre nézve az alapszabályok nem adnak utasítást, a bizottmány csak javaslatot és indítványt terjesztvén a fötiszteletü egyházkerületek elé, hogy annak hivatalos űton tudomására juthasson, amit a fötiszteletü superintendentiák megállapodása szerint tenni kell, az egyházkerületi jegyzőkönyvek megküldését tisztelettel kéri. 9. Olvastatott Móric Pál úr m e z ö g a z d á s z a 11 a n cimü munkájának bírálata, melyben biráló Tarczy Lajos úr ugy nyilatkozik, hogy az „rövid, alapos és céljához képest elég tartalommal irt munka." Ha szerző a biráló által tett alapos észrevételek szerint kijavítja és kiadásáról gondoskodik. a munka a tanitók figyelmébe ajánltatni fog. 10. A kérdésekbe és feleletekbe foglalt természettan biráló által népiskolai használatra nem ajánltatik. 11. A pályázaton levő ó és uj testamentomi szent történetekre beadatott négy bírálat felolvastatván, a bírálók szerint a „S i D i e u n' e x i s t a i t p a s" stb. jeligével ellátott munka, bár nagy szorgalomról s elég mély felfogásról tanúskodik, de mivel nyelvezete hibás, a fejtegetésekben túl megy azon színvonalon, hol a népiskolákra nézve áldásos lehetne, el nem fogadtatik. Az Árvái József által beadott