Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-01 / 26. szám

* E püspökség s illetőleg a zsinati határozatok ellen tüstént tiltakozott maga a bukaresti úgynevezett egyház, a gyűlést odahagyva, a pitesti pedig a gyűlésen beküldött Írásos óvásával; de a pitesti egyház tagjai panaszaikkal Cz. önkényessége ellen, fordultak az erdélyi ref. püspökséghez és egyházfötanácshoz is; ide fordultak magok a ploestiek is — a mely városban lakozott Cz. M. — jelesen panaszolták, hogy Yincze Dánielt, ki azon év tavaszán a Cz. M. kívánatára és az erdélyi ref. püspökség beleegyezésével ment oda segéd-lelkésznek és a kivel a hivek teljesen meg vannak elégedve, Cz. M. önkényüleg megfosztotta hivatalától. Felhozák továbbá Cz. ellen, hogy a missio számára gyűlt kegyes adományokkal nem hiven sáfárkodik; maga mellé felvesz ismeretes csellengőket, ezeket papi öltönybe járatja s papi hivatalra kibocsátni akarja; nem vallásfelekezetünkhez tartozó egyének által hajtat végre csupán felszentelt lelkészt illető teendőket s ezáltal vallásunkat közbotrány és gúny tárgyává teszi. EgyházfŐtanácsunk — a bukaresti gyűlés jegyzökönyve, az emiitett tiltakozások, a Cz. ellen bejött s a püspökség utján vele hivatalosan közlött panaszok, feladások és ezekre a Cz. felelete nyomán mult évi september 12-én a következő határozatot hozta: 1. A bukaresti gyűlés közszentzsinatnak el nem ismertetik. 2. E gyűlés minden határozatai érvényteleneknek nyilváníttatnak; Cz.-nek megtiltatik püspöki cimet venni fel. 3. Megtiltatik továbbá azon munkálni, hogy az oláhországi ref. egyházakat a román kormány alá adja. 4. Megrendeltetik, hogy Yincze Dániel atyafiát hivatalába tüstént visszaállítsa; mivel canonaink értelmében senkinek sincs joga a törvényesen beállított lelkészt vagy iskolatanitót önkényüleg elmozdítani hivatalától. 5. Hibáztatja az egyházfőtanács Cz. M. atyaíiának azt azt eljárását, mely szerint önkényüleg felvett egyénekkel hajtat végre egyedül felszentelt lelkészt illető teendőket; egyszersmind értesíttetik a nevezett atyafia arról, hogy az egyházakba lelkész és iskolatanitó csak a püspökség beleegyezésével léphet be. 6. Hibáztatik az az eljárása, hogy maga mellé önkényesen veszen fel egyéneket, ezeket papnövendékeknek tartja és papi öltönyben járatja; ettől jövőre etliltatik. 7. Megtiltatik Cz. M. atyafiának az egyházak presbyteriumai mellőzésével vagy azok akaratjok ellen egyoldalulag intézkedni. 8. Kineveztetik egy bizottság hat egyénből, a kikkel és oláhországi lelkésztársaival intézze és igazgassa ezután a missio ügyeit ; ugyan e bizottsággal egyetértve készítsen részletes kimutatást a missio számára begyült összegekről és azok hováforditásáról. A missio pénzét jövőben e testülettel egyetértöleg kezelje. Egyúttal figyelmeztette egyházfőtanácsunk Cz. M. atyánkfiát, hogy e rendeletében foglaltakat rögtön teljesedésbe vegye; ellenkező esetben kényszerülve lesz az egyházfötanács határozatainak teljesedésbe mentét a helybeli cs. k. consulság utján eszközölni. Cz. M. ez egyházfötanácsi határozatra visszairt, hogy ö a kinevezett bizottságot el nem ismeri, az egyházfötanács határozatait nem teljesíti. Feliratának modora, hangulata sértő, teljes arrogantiával is sejttetni hagyja, hogy az író elmezavarodásban szenved. Egyúttal a ploesti egyházból is jött be egy kérvény 22 egyháztag aláírásával, melyben a Vincze Dániel visszahelyezése ellen tiltakoznak, magokat független egyháznak nyilvánítják. E kérvényt egyházfőtanácsunk átküldte a missioi bizottsághoz, hogy a helyszínén nyomozza ki: hitelesek-é e kérvény alatt az aláírások, sajátjuknak ismerik-e az aláírók a kérvényben foglalt nyilatkozatokat? E meghagyás folytán a missiói bizottság értesítette egyházfötanácsunkat, hogy a rendelt nyomozást végrehajtotta, melynek eredménye következő: a kérvényt birtoktalan egyének írtak alá nagyobb részök Cz. kényszerítése után, más részök azt sem tudja, mi az a független egyház, más része nem is ploesti lakos, viszont más része alá sem irta, a kérvény tartalmát nem osztja; szóval az egész kérvény csak a Cz. M. koholmánya. Továbbá jelenti a bizottság, hogy Ploestre kiszállott tagjait Cz. M. a helybeli rendőrség által el akarta fogatni mint lázitókat. A Cz.-töl felküldött kérvénynyel épen ellenkező más kérvény is jött egyházfötanácsunkhoz, ugyancsak Ploestről szintannyi és pedig birtokos egyháztagtól aláírva, melyben Vincze Dánielt lelkészüknek ismerik, egyházukat pedig az erdélyi ref. püspökség és egyházfötanács oltalma és pártfogása alatt kívánják tartani, s kijelentik, hogy az erdélyi ref. anyaszentegyháztól való elszakadást csak Cz.-töl elámított néhány olyan egyén kívánja, kikkel a nevezett atyafi el hitette, hogy saját zsebéből épittetet számukra templomot. Ez előzmények és adatok nyomán egyházfötanácsunk mnlt évi november 29-röl átírt a bukaresti cs. k. consulságnak, hogy Cz. M.-ról, miután ez atyafia minden függéssel és engedelmességgel felmondott, egyházfötanácsunk is teljesen levette a maga pártfogását; egyszersmind felkérte a cs. k. consulatust munkáljon oda, hogy a nevezett atyafia osztrák pártfogás alatt álló hitsorsosink között több zavart ne idézhessen fel; egyúttal a kinevezett missioi bizottságot ajánlotta a consulatus pártfogásába. Ez átirat nyomán ez évi jan. 8-ról az erdélyi kir. főkormányszék elnöki uton felhívta egyházfötanácsunkat, hogy Cz. M. mozdítsa el hivatalától és hivja vissza az osztrák császár birodalmába. Minthogy azalatt az idö alatt is folytonosan jöttek mind a püspökséghez, mind egyházfötanácsunkhoz hivatalos tudósítások, melyek a Cz. M. bujtogatásairól és azon törekvéseiről értesítettek, melyek arra irányultak, hogy oláhországi egyházainkat a román kormány kezébe játszódja : a püspökség — egyházfötanácsi felhívás következtében — f. évi jan. 12-én Cz. M.-t hivatalából felfüggesztette; nem akarván azonban elzárni tőle a törvényes igazolás útját, megidéztette ügyének védelmére a kolozsvári egyházmegye részletes zsinatjára. Azonban Cz. M. a törvényes alakban kiállított és neki kézbesített idéző levelet el sem fogadta, s ujabban kijelentette, hogy neki az erdélyi ref. püspökség és egyházfötanács nem parancsol. E tényről az illető hatóság értesíttetvén, gondoskodott arról, hogy Cz. M. Ploestről eltávolittassék és ott jelenleg Vincze'Dániel atyafia működik, mint rendes lelkész a kinek nagyrészben sikerült is már a Cz. állal felzavart egyházat lecsendesíteni. Egyházfötanácsunk mélyen fájlalja, hogy Cz. M.-nak dicséretes kezdetű és szép reményekre jogosító pályája igy végződött; oka ennek a nevezeti atyafi eszélytelen nagyra- ' vágyása és — a missioi bizottság tudósítása nyomán gyanithatólag — könnyelműsége, miszerint a kezeire bizott öszszegekröl hiteles és elfogadható számadást készitni képtelen. Reméli azonban egyházfötanácsunk, hogy miután e missio ügyét többé nem egyes ember önkénye, hanem egyházakból és világi egyénekből kinevezott bizottság kezelendi, a történtekhez hasonló visszaélések nem fognak előfordulni. E bizottság ugyanis szoros kötelességének ismerendi a kezén megfordulandó összegekről évenkint legalább egyszer pontosan számolni. Teljes bizodalommal hivja azért fel fötisztelendőségedet egyházfötanácsunk, kegyeskedjék egyházkerületében a