Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-07-01 / 26. szám
célt vetette volna hátrább, hanem a kivitelre szükséges pénzilletöséget is megkétszerezendi ^z illetőkön. És mindezen eshetőségek dacára is a szép ajánlat nem vétetett rögtönosen igénybe — mennyiben a hozzákötött méltányos indítvány — fennebb indokolt körülményeink miatt — érlelödésre elhalasztatott. — Félni lehetett, hogy a valósulás stádiumához oly közel álló ügy, a szent óhajtások valaha termékenyülendö országába hanyatlik vissza. Azonban mind tünedező reményünket kevés napok múlva a teljesülés valóságává érlelte a minden szép, jó és nemes iránt magasztos lelkesültséggel lángoló úrhölgy — Páióczi Horváth Mária ő nagysága, — nagylelkűen megajánlván az építéshez még szükségelt 500 ausztr. frtot. ÉS a buzgóságáról, áldozatkészségéről hazaszerte ismert, mólyen tisztelt úrnő — ezen ujabb kegyadomány által — áldásos életének oly sok és ragyogó emlékei között — ujabb kettős oszlop emelkedik: s e kettős oszlop: a diszes könyvtári épület a bátfai paplakon — és a hála meleg érzelme megyénk egyházi hivatalnokai szivében. Igy aztán a 3° 3' hossz, és 2° 3' szs. köalapú, többi részeiben tégla, boltozattal — vasajtó s ablaktáblákkal ellátott, célszerű könyvtartókkal berendezett könyvtár az 1864. év nyarán felépült. — Az épités és belső felszerelés 1000 frton felül került. És mi — a kiknek az isteni gondviseléstől vezérlett, a közjóért élő nemes lelkek — ily szent közvagyont ajándékoztak ; nem tehetjük, hogy nekiek a nyilvánosság előtt is keblünk adóját — a hála szent érzelmét átnyújtani elmulaszszuk, valamint azon őszinte buzgó kivánatunkat is, hogy az isteni gondviselés, a maga dicsőségét munkáló — az emberek előtt példányúi világító, közhasznú életöket tartsa meg az emberi életkor legmagasb határaig. Egy káplán. VÁC 7 jun. 10. Van Váczon egy szerény vallásfelekezet, mely az olvasó közönség teljes máltánylatát megérdemli, mert haladás a jelszava. Értem a még ifjú váczi evang. egyházat, melynek csekélyszámu hívei a buzgóság s életrevalóság példányképei. Örül az ember lelke, ha e buzgó kis csapat hitéletének jeleit szemléli. A váczi evang. hívek ugyanis nem elégedve meg a szük imaházzal, melyben eddig lelki épülést kerestek, istenbe, saját buzgóságukba s a hitrokonok áldozatkészségébe vetvén bizalmukat, egy a város díszét emelő templom építését határozták el. E célra kaptak a főt. s nmlt. közbirtokosságtól, mely ezáltal vallási türelmének fényes, magasztos bizonyságát adá, az igényeknek s célnak tökéletesen megfelelő helyiséget, egy a vasúti állomás felé eső sétányon, a hol az épités már tettleg el is kezdetett. A szentegyház belső felszerelésén s a harangokon kivül 18,000 frtba fog kerülni. Később pedig paplakot és iskolát is szándékoznak emelni e helyen. De hol veszik a szükséges pénzt ? kérdendi a nyájas olvasó. Van a váczi ev. egyháznak — többek között — két nemes szivü Maecenása, áldozatkész pártfogója. Az első ns. K á 1 d y Miklós földbirtokos úr, aki a templomépitési alapot máris 4500 frttal segélyezte, mely magasztos tette már magában hordja dicséretét, s általa a kegyes adományozó örök emléket emelt magának a szeretet s tisztelet köveiből a váczi ev. hívek szivében, söt a haza egyetemes ev. egyházat is forró hálára kötelezte. A másik pártfogó a jótékonyságáról ismert németországi „G u s z t á v-A d o 1 f e g y 1 e t" mely a váci gyülekezet küldötteinek tavali drezdai gyűlésén megigéré, hogy most nagyobb összeggel fogja őket segélyezni nemes vállalatukban. De segélyezi őket édes hazánk összes lakossága, mert az egyház egyik buzgó fáradhatlan küldöttje, az ország minden részeiben a hitrokoni s felebaráti szeretet bizonyítékaival találkozik, A kinek módjában áll, ne is sajnálja e nemes iparkodást filléreivel gyámolítani, mert istennek tetsző dolgot cselekszik. Adja a kegyelemnek ura, hogy a derék vácziak uj diszes szentegyházukban mentül elébb elzenghessék: „Erős várunk nekünk az Isten!" M e 1 c z e r Gyula. SZÉKESFEHÉRVÁR, jun. 8. A főtiszt, dunántűli evang. reform, egyházkerület jtín. hó 5. s következő napjain tartotta szokott tavaszi közgyűlését föt. Nagy Mihály superintendens és nagytekintetü fögondnok Sárközy József urak kettős elnöklete alatt. Ünnepélyes isteni tisztelet, s 15 hittanjelölt megvizsgálása s bevett rendtartásunk szerint ünnepélyes kibocsátása után a gyűlést főt. superintendens űr lelkes szavak kíséretében megnyitottnak nyilvánította s előadását a nagyszámú közönség viharos éljenzése követte. Gyűlésünk közérdekű tárgyai ezek voltak : 1. Olvastattak a nm. m. kir. helytartótanácsnak a föt. superintendens űrhöz elintézés végett küldött s egyházi és iskolai ügyekre vonatkozó rendeletei, melyek felolvastatván szokott mód szerint jegyzőkönyvbe iktattatni határoztattak. 2. A számvevői jelentést nagy figyelemmel hallgatta s kisérte a közönség, melyből örömmel győződhetett meg pénzügyi viszonyainknak, kevés kivétellel jókarban állásáról, de fájdalommal értesült arról is, miszerint a nyomorúságos idők s elemi csapások kártékony hatása s gyászos következményei egyházkerületünk pénztára körül is már észlelhetők, sok az egyházi tartozásaival hátralékban levő egyház. Kimondatott határozatilag, hogy az egyházkerületi közgyűlés, tekintve az idők nyomorúságos s szellemi és anyagi életünket, bizonyára zsibbasztó voltál, jelenleg nem kiván ugyan szigorú rendszabályokat venni alkalmazásba, hanem felhívja a hátralékos egyházakat, miként egyházi tartozásaikat a közügy oltárára meghozni ismerjék szent kötelességüknek. 3. A barsi egyházmegyében a peszeki egyház, mult évben elhunyt lelkésze iránti kegyeletből, az elhunyt lelkész özvegy s árva családjának a törvényes egy év helyett két kegyelemévet ígér, s kéri a föt. egyházkerületet e szándékában s kegyelettényében törvényesen támogatni. Kérelme teljesíttetett. 4. A tatai lelkészválasztás, a főt egyházkerület 1863 Pápán tartott közgyűlése jegyzökönyvének 152. sz. alatt olvasható statutuma alapján, mely statutum, a helyettes és segédlelkészek helyben maradhatását, egyenkint minden az