Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-01 / 26. szám

formátorok is, és sajnálni lehet, hogy ezen elvhez mind halálig hívek nem voltak s talán nem is lehettek, miután egyfelől a római hierarchia és az állam gyanúsításai és megtámadásai, másfelöl a zabolátlan szabadság, lelki kevélység és észimádás, már a nagy mesterek életében a confessionalismus zátonyára tolták az egyház hajócskáját. Most már talán jobb időket élünk, vagy legalább azok felé kell küzdenünk. És ha van jövendője az uniónak, s e jövőnek biztos és egyenesen keresztyéni lépcsője: minden bizonynyal ilyen a szabályzó és kényszerítő confessiókról való lemondás is. Söt, hogy ha soha az unió érdeke fen nem forogna is, mindenesetre oda kell emelkednünk és emelnünk a népet is, hogy midőn van előttünk isteni alap, t. i. a a szentírás, egyenesen arra magára álljunk ne pedig emberi romlandó műre. Nem mondom, hogy már holnap merőben törüljünk el minden confessiot, hanem csak a célra kívántam tekinteni, a mely felé futnunk kell, elfeledve azokat, a melyek hátunk megett vágynák. Végül fogadja az általam nagyrabecsült szerző őszinte tiszteletem és üdvözletem nyilvánítását! Éljen még sokáig s csendes magányát népesítsék meg minél több lelki szülöttek s támadjanak nyomain mindkét felekezet kebeléből minél nagyobb számmal oly buzgó és hős bajnokai hazai egyháztörténelmünk irodalmának, kiknek fénye mindnyájunk nevét az örök feledékenység homályába taszítsa! Révész Imre. —'SO© BELFÖLD. AZ ERDÉLYI REFORM. ANYASZENTEGYHÁZNAK ez evi rendes közzsinatáról, mely Bánfy - Hunyadon e hó 10-én vette kezdetét tiszt. Baló Benjámin a „Pesti Napló"-nak e következőket irja : Főt. Nagy Péter úr az egyház szeretett és tisztelt uj püspöke, és kir. tanácsos Ő mlga jun. 9-én, szombaton délután érkezett, nagyszámú közzsinati tagoktól kisértetve, és elibe messze kiment lovas bandériumtól fogadtatva, B.Hunyadra. Az útban eső helységek végén állított diadalkapukról, az örvendező nép szívből fakadt élj énéiről, az elfogadó szónoklatokról, melyek hullámzó áradatban tolmácsolták az uj föpásztorának örvendő nép őszinte hódolatát— hallgatva, a közzsinatnak kezdő vasárnapja veszi mindenek előtt igénybe tudósító sorainkat. Vasárnap reggel a főt. közzsinat a gyűlés termében együtt volt. A megnyitás ünnepélyét a közönségességen felül emelte, hogy ab. e. Bodola Sámuel halála által a püspöki székben most uj elnök vala helyet foglalandó, s a megnyitó beszéd ennek ajkairól a szivek mélyébe hatva, a vének és ifjak szemei könnyárban úsztak, a fájdalom könnyűi az elhunyt, — az öröm és megvigasztalódás könnyűi az uj föpásztorért, kihez nagy remények fűződnek, összefolytak. A közzsinat rendes tagjainak számbavétele után a felavatandó ifjú uj lelkészek névsora olvastatott fel, s bizonyítványaik vizsgáltattak meg. Számszerint 18 ifjú lelkész vala — kettő közülök felmenttetett a vizsgálat alól, levén a dunamelléki superintendentiában már kiállott vizsgálatról bizonyítványuk, a többinek kikérdezése nt. Garda József n.-enyedi hittanárra bízatott. E közben a harangok felhívták templomba a népet. Főt. püspök ö mlga a ft. közzsinatnak és vidéki nagyszámú lelkészség élén a templomba vonult. Ünnepi mély és szent csend után felzúgott az orgona és az azzal összezengő nép zsolozsmája. Ezt a kolozsvári ref. tanodai ifjúság zenekiséretü karéneke követte, mire a szószéken nt. Elekes Károly gy.fehérvári lelkész és esperes tünt elő. Az ö rendeltetése ez ünnepen az vala, legyen tolmácsa az anyaszentegyház gyásza és fájdalmának az elhunyt föpásztorért. A t. szónok nagyhatású beszédet mondott, hiven ecsetelte az elhunyt derék püspök életét, jellemét. Utána főt. Nagy Péter püspök úr, ki nemcsak a közbizalom szavazata, hanem minden másokat felülmúló országosan ismert hitszónoklati hatalma által méltó püspöke anyaszentegyházunknak, lépett a szószékbe. — Leirhatlan a mély és nagy hatás, melyet ezen mesterileg kidolgozott és elmondott beszéd a nagyszámú közönségben keltett. „K egyelem és békesség nektek az Istentől, a mi atyánktól, és a mi Urunktól, a Jézus Krisztustól!" — Ezen apstoli üdvözlettel szólt a néphez először is a mi püspökünk, s ebből fejté azon egyházi beszédek egyikét, melyekhez hasonlót csak ö mondhat még, s vajha sokáig mondjon! Végül a szószékről névszerint elöhivá a megvizsgálandó és felavatandó ifjú lelkészeket, kik körsorban a templom közepén megállottak, a fenntisztelt hittanár, főt. püspök által felszólittatva, megkezdé velők a nyilvános vizsgálatot. Épen csak megkezdé — mert felzendült az ifjúság zenekiséretü gyönyörű hymnusa: Isten áld m e g," s annak végzetével a szellemi élvezetből gazdagon táplálkozott nép a templól kihullámzott. A dél közbe esvén, kétszázon felüli terítékű díszebéd osztá kétfelé a nagy vasárnapot. Délután az egész lelkészi kar és az egész nép püspökét a templomba kisérte. A közönség éneke után ismét egy derék hitszónoklatot hallánk, nt. Hegedűs Lajos, gerendi lelkész úr tartá nagyhatású szép beszédet, nagy tárgyát, melyet vett (Mát. VIII. 25 stb) ama beszédből, hogy az úr a tengeri viharban a tanítványok rémületét azok kishitüségének tulajdonította, s a tenger hullámzását lecsendesítette, ahhoz méltóan dolgozta fel. A beszéd után az ifjú lelkészek kérdezése folytattatott a templomban, néhány kérdés után a teinplomozásnak vége lön. A következett hétfő, kedd egész, és szerda fele kétfelé osztá a közzsinat közönséget. A közzsinati gyűlés termében a ft. püspök elnöklete alatt egyházi közügyeket tárgyalt az egyházmegyei tisztviselők (esperesek, jegyzők) testülete. A templomban pedig élénk kikérdezése folyt a felavatott ifj. Timotheusoknak, a vidéki papság és hallgatóság jelenlétében. A közzsinati tárgyalások elseje s legnevezetesbike volt a közfőjegyzőválasztás. Ezen hivatal nagy horderejét abból meriti, hogy a püspöknek halála esetében — mint ez évben is történék — a közfojegyzö minden további választás nélkül a püspöki széket elfoglalja — törvény szerint. A közjegyzőválasztás pedig abban áll, hogy a méltóságos egyházi