Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-01 / 26. szám

Nt. Trsztyenszky Gyula esperes úrnak a soproni alsó evang. egyházmegye lelkészeihez olvasóegylet felállítása érdemében kibocsátott körlevele. A lelkésznek „tudós" cimet adott a világ. E cimet nem fogadhatja el a lelkész, tudósnak túlbecsülés nélkül senki sem tarthatná magát. Az egyes ember véges tudata a tudomány roppant nagyságához mérten, halványan égő kisded lámpafény, a napvilágot befényiő lángtengeréhez. Ki azt hiszi, hogy mindent tud vagy mindent tudni fog, az hasonló lenne a regebeli ama tulbizotthoz, ki egy kagylóval kimeríteni akará a tengert. A nekünk adott „tudós" cim erkölcsi kötelezettség arra hogy „tudjunk." E cim megköveteli, oda utalja a lelkészt, hogy a tudomány ápolója terjesztó'jé legyen. A protestáns lelkésznek nem külfény, külragyogvány ád tekintélyt, de míveltsége — tudománya. Annyi jelentősége, súlya van a prot. lelkésznek, az egyház s a társadalmi élet terén, mennyit a tudomány mérlegén nyom. Ezért a lelkésznek vele kell haladni a tudománynyal, mely óriási lépésekkel folyvást uj utat tör. Figyelemmel kell kisérnünk a kor tudományos mozzanatait általában, mennyiben a lelkész mint társadalmi tag közmiveltség színvonalán állni köteles, — de különösen utalva van szaktudománya a theologiai irodalom éber vizsgálására — tanulmányozására. — Ezt tenni a lelkész mindig hivatva, kötelezve volt, de elutasithatlan kötelme főkép napjainkban, midőn a theologia terén a szabad vizsgálódás bajnokai élénk harcot vívnak a merev formák — a betűk sáncainak védőivel , midőn az eddigi általános megállapított tannézetekkel szemben, uj elvek — eszmék , irány, vetődnek fel az egyházirodalom felszínére. Anélkül, hogy teljes mérvben helyeseinők, aláirnók korunk egyes tudósainak inkább a hitetlenség mint a tudomány szolgálatára tett, korszerű újítások — szabad vizsgálódás cége alatt felmutatott túlkapásait, melyek az emberiség legszentebb érzetét a hitet aknázzák alá, — a harc, mi egyházi tudósaink közt vivatik tanulságosn a k jogosan mondható. Ez általános küzdelemben magyarhoni prot. lelkészek képviselve alig vannak. Nem tudósaink hiányában van az ok. Vannak hála az égnek férfiaink, kiknek tudományos ismeretük, a külföld hírneves irodalmi egyéneivel mérlegeltetve bátran kiállják az összehasonlítást, kik hivatva vannak, illetékesek magyarhoni egyházirodalmunkat, a szerencsésb körülmények közt magasra fejlődött külföldi egyházirodalom színvonalára emelni. Tudósaink tényleges részvevés helyett, néző szerepet visznek; mert kénytelenek tenni ezt. Ott vannak a kövek, melyekkel a szabadvizsgálódás búvárait, a szabadgondolkodás apostolait mint Jézust — sújtja a közvélemény. Ott van a kereszt, melyre a gondolat, tudomány-szabadság hirdetőit istentisztelet gyanánt feszíti meg a vakbuzgóság ma is. Ha tényleges részt e szellemi küzdelemben nem veszünk, — tudósaink a kövekre s a keresztre gondolva, melylyel okvetlen találkoznának, mi a tudomány mély tengerében járatlanságunk eleven érzetében, —• annyit jogosan megvárhat megkövetel a tudomány tőlünk, hogy e szellemi harc lefolyásával figyelemmel kisérjük legalább figyelmes nézők legyünk. Külföldi ugy mint hazai egyházirodalmunk termékei évről évről évre szaporodnak. Amint egyrészről örömmel üdvözöljük a folyvást jelenő érdekes egyházirodalmi műveket, másfelől mély fájdalommal borul el szivünk, ha azok megszerzésére kívántató összeg nagyságát szegénységünkkel arányosítjuk. Egyházirodalmi könyveink, drágák, miután azoknak a szó szoros értelmében vett közönsége más országokban is gyér, nálunk épen s igy megszerzésük túl halad egyes erőt. A családja fenntartásából megtakarított s szellemi önmívelésére fordítható pár forintjából lehetetlen hogy a lelkész a szükséges szakkönyvek s folyóiratok birtokába jusson s igy vele haladjon a fejlődő tudománynyal, főkép falusi gyülekezeteinkben, hol nagyobbszerü könyvtáraktól távol esvén, önerőnkre vagyunk szorítkozva, utalva. Azonban a parányi tehetségek egyesitése roppant vívmányokat mutat fel, nagyszerű feladatokat old meg. Ezért egy eszmét pendítek meg önök előtt tisztelt testvéreim, egy „lelkészi olvasó egylet" tervét. Ez olvasó egylet, illetőleg könyvtár létrehozását eszközölni meleg óhaja szivemnek. Jelen soraim nem programmadás, de felhivás egy olvasó egylet szervezésére. Ez eszmét a mily üdvösnek, oly könnyen kivihetőnek találom.