Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-06-24 / 25. szám

vetkező évben meghívást kapott K i e 1 b e és Rostockba egyszerre. Az egyetemi tanács, e meghívás következtében egyetértve a theol. fakultással Dorner rendes tanárrá neveztetését ajánlólag indiványozta; a ministerium azonban mellőzte kinevezését, minek következtében Dorner állomásából kilépett. Az igy újból ürességbe jött tanszék betöltése feletti tanácskozások alkalmával a fakultás tagjai között létezett külömböző theol. álláspont és irány, tehát az érdekkülönbség nagyon élesen kezdett előtűnni, mig végül a kényes kérdés akép lön megoldva, hogy a zürichi tanári állomásából kilépett és Herrenberg mellett M ö z i n g e nben papiállomást vállalt Elvert ismételt felszólításra a tanári szék elfoglalására eltökélte magát. Folyton gyengülő egészsége miatt azonban már a következő év (1840) oktoberében, saját kérésére, a kötelezett felolvasások alól hivatalosan fel lön oldozva és dr. Zeller (Baur tanítványa) mint privatdocens ideiglenesen a dogmatika előadásával bízatott meg. Zeller ideiglenes megbízatásában oly kitűnői eg járt el, hogy más körülmények között rendes tanárrá neveztetése kétség alá sem jöhetett volna. Most azonban, szabad iránya miatt, kitűnő képességét nem véve tekintetbe mellőzve lön. Az üresen álló tanszék betöltése felelt hosszasan folytak a tanácskozások, miközben szóbajött Dorner mellett a külföld dogmatikus notabilitásainak egész serege u. in. N i t z s c h, L ii c k e, J. M ü 11 e r, U11 m a n n, II a r 1 e s s stb. mig az akkor göttingai papsegéd Landerer késznek nyilatkozott hozzá intézendő felszólításra a kérdés alatti tanszéket elfoglalni. 1841-ben rendkívüli theol. tanárrá neveztetett. — A következő évben a fakultás legöregebb tagja Kern kihaltával újból rés támadt. Kern elveszítése az akkori viszonyok között annyival nagyobb veszteségnek vala tekinthető, mivel ö nemcsak mint tanár világos, valódi tudományos előadása által tünt ki, hanem szabad gondolkodása s ezzel párosult szelid megnyerő bánásmódja által egy jótékony közvetítő állást foglalt el a fakultás sorában. — Rövid idÖ alatt harmadszor jött üresedésbe ugyanazon hely, mely körül a theologusi ellennézetek és érdekek legélesebben szoktak szembeállani. Mintha csak a fakultás mindannyiszor próbára lett volna téve! Az egyenlően jogosított nézetek és érdekek harcáról többé szó sem lehetett. Kern kidöltével — szinte mondani lehet — Baur a fakultásban egyetlen elvtársát is elveszté. Egy repetenst, minő például Zeller volt, kinek philosophiai és theologiai előadásai az ifjúság egy legnagyobb részénél határozott tetszésben részesültek, csak említeni is elvharcizenet lett volna szemben a hatalmas árral. A szinte félévig nyújtott tanácskozások végeredménye elvégre is az lett, hogy Dorner ismételt mellőzésével a würtembergi születésű s akkor baseli rendivüli tanár Beck Tóbiás J. hivatott meg, mig másfelöl az eddig rendkívüli tanár Landerer is rendes tanári állomásba lépett elő. — Az ó-testamentomi theologia előadásával még 1841-ben Ewald — ki külömben, mint orientalista, a philos. fakultás tagja volt, — bízatott meg. Ewaldnak e szakban 1848-ig terjedt működése nagy nyereségnek vala tekinthető. Az emiitett évben azonban egykori tanítványával M e i e r r e 1 s ennek folytán a fakultás többi tagjaival söt a kancellárral és ministerrel történt ujjhuzása következtében Tübingát odahagyva Göttingába ment. Elmenetele után négy éven át, tehát egészen 1852-ig, e hely betöltetlen maradt, a mikor is az egykori repetens s a tájban boroszlói theol. tanár Ö h 1 e r F r i d r i c h G u s t. kapott ez állomásra meghívást. Ugyanez évben S c h m i d bekövetkezett halálával a pract. theologia tanszékét Palmer C h r i s t i a n nyerte meg, mig későbben Baur halála után 1861. év tavaszán W e i z s á c k e r Károly stuttgárti egyházlanácsos is rendes tanári állomást kapott. Ezek szerint a jelenlegi tübingai theol. fakultást Beck, Palmer, Öhler, Weizsáker és Landerer alkotják. Mind az ötnek jól ismert neve van a theol. irodalom terén. Legnagyobb tekintélyben kétségkívül Beck áll a többiek között, kit e helyen pár sorban jellemezni megkísértünk. Beck theol. álláspontja egészen sajátságos, elszigetelt, önálló. Tulajdonképen nem tartozik egyik iskolához sem, hanem Würtembergben születve az ottani miveltségtöl és szellemtől egészen áthatva theosophico-realistikus, tisztán — biblikus egyház — és hittörténetet valamint a symbolikus könyveket is teljesen ignoráló theologiája a würtembergi tudományos szellemtől áthatott specificus keresztyéniségnek egy sajátságos virága. Mint theosophus, természetesen Rothehoz állana legközelebb ; azonban az egyházat illető nézetében tőle is egészen elüt. Szerinte ugyanis a kornak missio,- unió,- c o n f ö d eratio, — egyházi szerkezet — és fegyelem valamint a symbolumok felett nyugtalankodó szelleme nem egyéb, mint minden alak és tartalom nélküli, Isten lelkétől át nem hatott s épen ezért tökéletesen üres meddő törekvés: s mindezek iránt öt mindent fumigáló közönyösség jellemzi. E fennebbi viszketeges törekvések által desolált állapotok javulását Beck egyedül Isten közvetlen beavatkozásától várja és reméli. Előtte a biblia, melynek minden szavára nagy súlyt fektet egy és minden. Ha a „mindeneket megvizsgáljatok" elvét szerinte akarnók kimondani, leghelyelyesebben igy lehetne azt formulázni: „Mindeneket megvizsgáljatok, de ugy, hogy aztán mi ndeneket meg is tarthassatok" — Tudományos irodalmi tevékenysége figyelemre méltó. Eddig megjelent nagyobb munkái: Einleitung in das System der christi. Lehre. 1838; Christi. Lehrwissenschaft nach den bibi. Urkunden, 1841; Umriss der bibi. Seelenlehre, 1843; Die Geburt des christi. Lebens, sein Wesen u. s. Gesetz 1841; Die christi. Menschenliebe, das Wort u. d. Gemeinde Christi, 1842; Gedanken aus und nach d. Schrift, 1859; Christi. Reden, 6 füzet 1847 — 66 ; Leitfaden der christi. Glaubenslehre für Kirche, Schule und Haus, 1862. stb. E tudományos működésen kivül fontos befolyást gyakorol hallgatóira mind az egyetemi tanszékből, mind a templomi szószékből. A würtembergi papok legnagyobb része mind az ö tanítványa, kik elveit, nézeteit híven követik s alkalomszerüleg előadását is látogatják. Azon 200 theologus között, kik Tübingában megfordulnak, nehezen lehetne csak egyet is ta-