Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-06-24 / 25. szám

PROTESTÁNS THAZI LAP SZERKESZTŐ- ES KIADÓ -hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint ELŐFIZETÉSI DIJ Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. FŐTISZT. TÖRÖK PALNAK A DUNAMELLEKI EGYHÁZKERÜLETI 1866-ik ÉVI MÁJUSI KÖZGYŰLÉSÉN OLVASOTT SUPERINTENDENSI JELENTÉSE AZ 1865

/6

-ik ÉVRŐL. Főtiszteletü egyházkerületi Közgyűlés! Jó Istenünk kegyelméből, jó Istenünk oltalma és fedezete alatt, ismét átéltünk egy súlyos évet, a megpróbáltatásnak egyik nehéz esztendejét. Szeretett hazánk s nemzetünk ügybajos állapota ki- és áthatott az egyházra is, mely e honban letelepedett. Remény és félelem, bizalom és aggodalom között, — majd dagadó, majd szorongó kebellel reménykedtünk és remegtünk honunk s egyházunk közös és elkülönithetlen sorsa fölött; mert mind a kettő mélyen érdekli lelkünket, kik honpolgárok egyszersmind egyháztagok vagyunk, e földnek lakói s az égnek hivatalos polgárai, jobb hazát keresők a jóllét és üdv hajnalának felviradtát várók. Meg tudjuk nyugasztalni lelkünket, lelohasztjuk égő sebeink tüzét, a veszteségek fölött, melyeket vallottunk a halál angyala által, a ki az élet urának akarata szerint, a közelebo lefolyt egy év alatt, kivágta az élők sorából a buzgó Kiss Lajos gyömrei lelkész és esperest, a lelkészek egyik példányát, — a messzire nyúlt életút végén is ifjú lélek elevenségével is ernyedetlenül munkált Mészáros Benjámin e.kerületi tanácsbirót, — az ó klassikai irodalom remekmüvei által képzett S z a 1 ó s Mihály szalkszentmártoni lelkészt s e.kerületi tanácsbirót, a lelkészi kar egyik Nestorát, —az erélyes Szép István tassi, — az apróságig pontos és hü munkás Vörös János lacházi, — a jámbor D i e n e s István h.györki, — a szelid G ő b ö 1 György verebi, — az egyház javára fiait gondosan képzette Ádám Mihály, t.-vezsenyi lelkészeket • mert ezt az Ur cselekedte az érett gabnafőkkel, az égi csűrbe takarítván azokat. Söt, bár megdöbbenve szemléljük, miként szaggatja ki s tördeli szét a halál szele az élöfákat, elébb hogysem gazdag gyümölcseiket a nap megérlelte volna, — miként dőltek ki egy év alatt a reménydús ifjú segédlelkészek sorából Farkas Dezső, Kálmán Ferenc? Szilágyi József, Kimiti János, — enyhítjük fájdalmunkat s vigaszt találunk a biztos reményben, miszerint azon jeles férfiak s buzgó egyháztagok, a kik közelebb az egyházmegyék kormányzatára hivattak, Visolyi Gusztáv úr mint a tolnai e.megye gondnoka, — Gózon Zsigmond úr az a.baranya-bácsi e.vidék főespereseként, — Csikay Imre föesperes, Berná th György gondnok, Ádám György alesperes urak, a solti e.megyének ujabban is megválasztott elnökei,—F ördös Lajos kecskeméti, Molnár Lőrincz vértesaljai alesperes urak, — a hézagokat teljesen betöltendik, a hiányokat bőven pótolandják. Vigaszt lelünk a bizalomban, miszerint Dobos László szalkszentmártoni, Szilágyi Benő gyömrei, Öreg János verebi, Borbély László ipacsfai, Bajó Károly vejti, Ádám Kálmán t.vezsenyi, Kerkapoly István h.györki elválasztatott s közelebb felavatandó új lelkészek, — buzgó és sikeres munkások kendnek az Ur szőllejében, hogy az elrejtetett kincset napfényre hozzák ; valamint az állomásaikat változtatott lelkesz urak, Bakeay Sándor Kúnszentmiklóson, Papp Károly Laskón, K. Tóth Kálmán Laczházán, Kiss Pál Majosházán, továbbra is világitó szövétnekül szolgálandnak híveik előtt, az igéret hónába vezető ösvényen. Ellenben, vigasznélküli a helyzet, melybe jutottunk a szakadatlanul ínséges évek s erőt felmuló államadók fizetése által. Ezek, valamint az egyesek erejét, kimeriték az egyházak vagyonát is, s mindenestől fogva hanyatlóban vagyunk. Az ínséges évek miatt nevezetesen a baranyai és somogyi egyházak hívei nem juthattak közmunkákhoz, miknek jövedelméből fedezték főképen egyházuk szükségeit, a soknemü adók pedig alig engedik meg, hogy jusson valami áldozatul az egyház oltárára. Az egyenértéki s földadó magukat az egyházakat is, melyek pedig az államtól semmi anyagi segélyt nem nyertek s nem nyernek, folyton rombolja. A birodalom pénzügyi rongált állapota sülyeaztöleg hat ki egyházunkra, iskolaügyünkre, minden intézményeink s vállalatainkra. Innen ered, hogy az egyháztagoknál több-több hátrálékok mutatkoznak s szaporodnak ; hogy az egyházak nem képesek hiány nélkül, legalább rendszeresen, fizetni lelkészeiket s iskolatanitóikat; hogy az egyházi közszükségek fedezésére, a jótékony célokra, a károsult, hanyatló és épitkező egv zak fölsegélésére szentelendett pénzöszvegek s keg mányok mennyisége évenként folyton alábbszáll;