Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-06-03 / 22. szám

KÜLFÖLDI IRODALOM Wie Sachsen orthodox-lutherisch wurde. V. dr. Róbert Calinich, 1866, Brunner. Ezen jeles értekezés szerzője megígéri, hogy nemso­kára egy müvet fog nyomda alá bocsátni, melyben előadja mi okozta Melanchton elveinek bukását Szászországban. Az igazán megfoghatatlan valami, hogy oly müveit népnél, mint a szászok, hogyan fészkelhette meg és hogyan tarthatta föl magát 300 évig a cásareopapismus, mely a formula concor­diaehoz való kötelezéssel ezerek lelkiismeretét nyomja el. Callinich úr minden nagyítás nélkül, történeti hűséggel adja elő a melanchloniánusok ellen 1570—1575-ig tartott véres üldözést. Ezen üldözés még fanatikusabb, még erkölcsileg clvetcndöbb mint mindaz, amit a jezsuiták Francia- és Len­gyelországban a protestánsok ellen elkövettek. A formula concordiaenak ezen lutheranismusa a legszükkeblűbb tüne­mény mindazok között, melyeket a német történet felmutatni képes; mert ez nem egyéb mint a reformatio valódi alapel­vének meztelen tagadása. A wittembergi professorok pedig ugy tűnnek fel, mint az evangyélmi hit valódi vértanúi, s le­hetetlen megindulás nélkül olvasni, hogy egyes lelkészek is, mint pl. d r. R ö s z e 1, pirnai superintendens, inkább a bör­tönben senyvedtek el, mint meggyőződésökhöz hűtlenek let­tek volna. Valóban hajmeresztők a kínok, melyeket pl. d r. Peucernek, a megvakult választó fejedelem érdemes or­vosának, theologiai meggyőződéséért szenvednie kellett. És ne gondolja senki, hogy az orthodoxia azóta megjavult! A theologiai fanatismus nem ismer határt. Az „eretnekek" el­leni legújabb kereszteshadmenetében egész keresztyénség­ellenes gyűlöletét, alattomos, kegyetlen természetét újra feltárta. —— TÁRCA. ii * O cs. k. Apostoli Felsége f. évi május 18-ról kelt leg­felsőbb határozatával, Nagy Pétert, az erdélyi helv. hitv. evangelicus egyház mcgerösitett snperintendensét különös legmagasb kegyelemből,- királyi tanácsosi címmel díjmente­sen fölruházni méltóztatott. TISZA-VEZSENY, májns 15-én 1866. A keresztyén­ség legmagasztosabb ünnepén Nagypénteken, kettős gyász előidézte komolysággal kisértük szeretett lelkipásztorunkat, tisztelendő tudós Ádám Mihály urat az örök nyugalom he­lyére ; szorult szívvel váltunk meg a sírkertben legújabban feldomborult sirhanttól; a halál állal körünkből kiragadott szeretett lelkipásztor, tisztakeblü barát, és bölcs apa elvesz­tése feletti fájdalmakat ekkor még csak az elszorult sir mé­lyéből előtört könnyek enyhíthették; — de simultak a bá­nat fájdalmától összeszsugoródott szivünk redői, midőn meg­boldogult lelkipásztorunknak jeles tulajdonokkal ékes fia t. Ádám Kálmán úr, ki is Pesten végzett theologiai tanul­mányai után, a pesti elemi tanodában mint tanitó 1 évig mű­ködött, majd gyengélkedő édes atyja mellé mint segéd lön alkalmazva ; mint a papi vizsgákon is keresztül ment, a köz­ség általános szeretetét biró ifjú lelkész — f. évi aprilishó 22-én n. t. Miskolczy Szíjártó István fő, és Fördös Lajos alesperes urak által intézett lelkészválasztás alkalmával Egy­házunk papjává osztatlan hanggal elválasztatott. Miután e választás az egyházmegye által is megerösi­tetett, a beigtatás f. h. 15-én nt. Filó Lajos nagykörösi lel­kész űr által, az egyházközség, és a vidékről ide sereglet­tekkel zsúfolásig telt templomunkban lélekemelő ünnepé­lyességgel teljesíttetett. Megható jelenet volt, midőn a nt. beigtató lelkész úr, az előtte álló ifjú lelkésznek, mint Pál apostol az ifjú Timótheusnak szívhez szólló szavakban kö­tötte lelkére magasztos tisztének nehéz kötelességeit, — majd a gyülekezethez fordulva, ennek lelkipásztora irányá­ban kellő viszonyát gyönyörűen jellegezle. Ezek után a be­igtatott a szószékre lépve, azon szószékről, melyről boldo­gult atyja 26 évekig hirdette az Úr szavait, szónoklatában pályájának követendő ösvényét jelölgeté, — az azoni hala­dásra szükséges égi segélyért kenelteljes szavakkal fohász­kodott a mindenek urához. — Az isteni tisztelet bevégezte után a templomból kijövő lelkészt örömsugárzó arccal üd­vözölte a templomon kivül sorakozott nép örege és ifja. Igy változott a tisza-vezsenyi egyházközség szomorú­sága örömre, adja Isten : hogy ezen őszinte örömnek ritka gyöngye, a kölcsönös megelégedés tiszta aranyával együtt egyházközségünkben, tartósan, — sokáig ragyogjon. Gáti János, s. k. fiutanitó. GYÁSZHÍR. Nagytiszteletü Szép István úr, a tassi helv. hitv. egyház lelkipásztora három évi sinlödés és két havi súlyos betegség után élni megszűnt folyó hó 22-kén, — temette­tett 25-kén. Gyászbeszédet tartottak felette nt. Á d á m György és tiszt. Dobos László urak. A boldogult szül. Szabadszálláson 1797-ben, lelkész­szé lett Tasson 1826-ban, — a tassi egyház hü és erélyes lelkészét, — neje mélyen szeretett férjét, — négy gyer­meke jó, gondos atyjokat gyászolják benne. Tass, május 26. 1866. HIBAIGAZÍTÁS. A 20-ik számban „Adakozás" cimü cikk alatt hibából T. J. helyett T. S. szedetett. TARTALOM: Vidéki hang a vallásügy kérdésében. — A theologia a tübingai egyetemen. — A deismus iránya és hatása. (Vége.) — Iskolaügy: A magántanítók képzéséről az erdélyi ref. főtanodákban. — Az iglói ev. gymnasium nyilvánossága. — Könyvismertetés: Kalliopé. Herodotos XI. könyve. Magyarította Bartl Antal és Veress Ignác tanárok a pesti kir. főgymnasiumnál. — Külföldi egyház és iskola: A Skót államegyház. — A barlettai rémesemény. — A ke­resztyén confessiók kibéldtése. — Colensonak hivatalából történt elmozdittatása. — Külföldi irodalom: Wie Sach­sen orthodox-lutherisch wurde. V. dr. Róbert Chalinich, 1866. Brunner. — Tárca: Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi május 18-ról kelt legfelsőbb határozata. — Tisza-Vezseny. — Gyászhír. — Igazítás. Felelős szerkesztő s kiadó Dr. Ballagi Mór. Pest. Nyomatott Engel és Mandellonál. (Egyetem-utca 2. sz.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom