Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-06-03 / 22. szám

KÜLFÖLDI IRODALOM Wie Sachsen orthodox-lutherisch wurde. V. dr. Róbert Calinich, 1866, Brunner. Ezen jeles értekezés szerzője megígéri, hogy nemsokára egy müvet fog nyomda alá bocsátni, melyben előadja mi okozta Melanchton elveinek bukását Szászországban. Az igazán megfoghatatlan valami, hogy oly müveit népnél, mint a szászok, hogyan fészkelhette meg és hogyan tarthatta föl magát 300 évig a cásareopapismus, mely a formula concordiaehoz való kötelezéssel ezerek lelkiismeretét nyomja el. Callinich úr minden nagyítás nélkül, történeti hűséggel adja elő a melanchloniánusok ellen 1570—1575-ig tartott véres üldözést. Ezen üldözés még fanatikusabb, még erkölcsileg clvetcndöbb mint mindaz, amit a jezsuiták Francia- és Lengyelországban a protestánsok ellen elkövettek. A formula concordiaenak ezen lutheranismusa a legszükkeblűbb tünemény mindazok között, melyeket a német történet felmutatni képes; mert ez nem egyéb mint a reformatio valódi alapelvének meztelen tagadása. A wittembergi professorok pedig ugy tűnnek fel, mint az evangyélmi hit valódi vértanúi, s lehetetlen megindulás nélkül olvasni, hogy egyes lelkészek is, mint pl. d r. R ö s z e 1, pirnai superintendens, inkább a börtönben senyvedtek el, mint meggyőződésökhöz hűtlenek lettek volna. Valóban hajmeresztők a kínok, melyeket pl. d r. Peucernek, a megvakult választó fejedelem érdemes orvosának, theologiai meggyőződéséért szenvednie kellett. És ne gondolja senki, hogy az orthodoxia azóta megjavult! A theologiai fanatismus nem ismer határt. Az „eretnekek" elleni legújabb kereszteshadmenetében egész keresztyénségellenes gyűlöletét, alattomos, kegyetlen természetét újra feltárta. —— TÁRCA. ii * O cs. k. Apostoli Felsége f. évi május 18-ról kelt legfelsőbb határozatával, Nagy Pétert, az erdélyi helv. hitv. evangelicus egyház mcgerösitett snperintendensét különös legmagasb kegyelemből,- királyi tanácsosi címmel díjmentesen fölruházni méltóztatott. TISZA-VEZSENY, májns 15-én 1866. A keresztyénség legmagasztosabb ünnepén Nagypénteken, kettős gyász előidézte komolysággal kisértük szeretett lelkipásztorunkat, tisztelendő tudós Ádám Mihály urat az örök nyugalom helyére ; szorult szívvel váltunk meg a sírkertben legújabban feldomborult sirhanttól; a halál állal körünkből kiragadott szeretett lelkipásztor, tisztakeblü barát, és bölcs apa elvesztése feletti fájdalmakat ekkor még csak az elszorult sir mélyéből előtört könnyek enyhíthették; — de simultak a bánat fájdalmától összeszsugoródott szivünk redői, midőn megboldogult lelkipásztorunknak jeles tulajdonokkal ékes fia t. Ádám Kálmán úr, ki is Pesten végzett theologiai tanulmányai után, a pesti elemi tanodában mint tanitó 1 évig működött, majd gyengélkedő édes atyja mellé mint segéd lön alkalmazva ; mint a papi vizsgákon is keresztül ment, a község általános szeretetét biró ifjú lelkész — f. évi aprilishó 22-én n. t. Miskolczy Szíjártó István fő, és Fördös Lajos alesperes urak által intézett lelkészválasztás alkalmával Egyházunk papjává osztatlan hanggal elválasztatott. Miután e választás az egyházmegye által is megerösitetett, a beigtatás f. h. 15-én nt. Filó Lajos nagykörösi lelkész űr által, az egyházközség, és a vidékről ide sereglettekkel zsúfolásig telt templomunkban lélekemelő ünnepélyességgel teljesíttetett. Megható jelenet volt, midőn a nt. beigtató lelkész úr, az előtte álló ifjú lelkésznek, mint Pál apostol az ifjú Timótheusnak szívhez szólló szavakban kötötte lelkére magasztos tisztének nehéz kötelességeit, — majd a gyülekezethez fordulva, ennek lelkipásztora irányában kellő viszonyát gyönyörűen jellegezle. Ezek után a beigtatott a szószékre lépve, azon szószékről, melyről boldogult atyja 26 évekig hirdette az Úr szavait, szónoklatában pályájának követendő ösvényét jelölgeté, — az azoni haladásra szükséges égi segélyért kenelteljes szavakkal fohászkodott a mindenek urához. — Az isteni tisztelet bevégezte után a templomból kijövő lelkészt örömsugárzó arccal üdvözölte a templomon kivül sorakozott nép örege és ifja. Igy változott a tisza-vezsenyi egyházközség szomorúsága örömre, adja Isten : hogy ezen őszinte örömnek ritka gyöngye, a kölcsönös megelégedés tiszta aranyával együtt egyházközségünkben, tartósan, — sokáig ragyogjon. Gáti János, s. k. fiutanitó. GYÁSZHÍR. Nagytiszteletü Szép István úr, a tassi helv. hitv. egyház lelkipásztora három évi sinlödés és két havi súlyos betegség után élni megszűnt folyó hó 22-kén, — temettetett 25-kén. Gyászbeszédet tartottak felette nt. Á d á m György és tiszt. Dobos László urak. A boldogult szül. Szabadszálláson 1797-ben, lelkészszé lett Tasson 1826-ban, — a tassi egyház hü és erélyes lelkészét, — neje mélyen szeretett férjét, — négy gyermeke jó, gondos atyjokat gyászolják benne. Tass, május 26. 1866. HIBAIGAZÍTÁS. A 20-ik számban „Adakozás" cimü cikk alatt hibából T. J. helyett T. S. szedetett. TARTALOM: Vidéki hang a vallásügy kérdésében. — A theologia a tübingai egyetemen. — A deismus iránya és hatása. (Vége.) — Iskolaügy: A magántanítók képzéséről az erdélyi ref. főtanodákban. — Az iglói ev. gymnasium nyilvánossága. — Könyvismertetés: Kalliopé. Herodotos XI. könyve. Magyarította Bartl Antal és Veress Ignác tanárok a pesti kir. főgymnasiumnál. — Külföldi egyház és iskola: A Skót államegyház. — A barlettai rémesemény. — A keresztyén confessiók kibéldtése. — Colensonak hivatalából történt elmozdittatása. — Külföldi irodalom: Wie Sachsen orthodox-lutherisch wurde. V. dr. Róbert Chalinich, 1866. Brunner. — Tárca: Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi május 18-ról kelt legfelsőbb határozata. — Tisza-Vezseny. — Gyászhír. — Igazítás. Felelős szerkesztő s kiadó Dr. Ballagi Mór. Pest. Nyomatott Engel és Mandellonál. (Egyetem-utca 2. sz.)