Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-05-20 / 20. szám

összegből levonatván ismét takarékpénztáriig kezelendő s kamatja mindég a tökéhez csatolandó. Jónak látnám azt is, ha az építkező egyházak, a régibb számadásokban s jegyzökönyvekben fenmaradt példák szerint, legalább a nagyobb építkezés egy évében, az egyházkerületi és egyházmegyei nagyobb közterhet viseléséből, aránylag és kértükre, kihagyatnának, hogy ezzel is a társegyhazak által gyámolittatnának. Felkeli még említenem tájékozásul, hogy Isten kegyelméből 34-ik évét töltöm hivataloskodásomnak a mezőföldi 36 anyaegyházból álló egyházmegyébe, — és ez idő alatt tudomásom szerint 4 tüzeset fordult elö — bár a régibb időkben templomon kivül minden ngyházi épületek nádtetejüek voltak is — t. i. egy templom, két paplak és egy iskola égéssel, — mindeniket átlagosan ezer forintra tevén. Tehát minden 8 évben kellett volna ezer forint kárpótlást kivetni 36 egyházra. Holott a feljebb díjazási kulcsul felvett 25, 66 és 100 frtnyi fizetéssel minden 100 frtnyi érték után, ha a 36 egyház értéke 3 ezer frt lett volna, és rézzel vagy cseréppel fedve, egyházanként 7 frt"50 kr. vagyis az egész egyházmegyétől évenkint 270 frt lett volna fizetendü, mi 8 év alatt 2160 frt lett volna — ebből ezer forint kárpótlás, 25% vagyis 50 frt 70 kr évenként visszaadván 8 év alatt 405 frt 60 kr. — 754 frt 40 kr. kára lett volna egyházmegyénknek a magyar biztosító társaságnál, — fa zsindelyre ha lettek volna minden épületeink egyházonkint 19 frt 80 kr, tehát egész egyházmegyénk évenkint 712 frt 80 krt fizetett volna, mi 8 év alatt lett volna 6702 frt 40 kr, — nádtetőért egyházonkint 30 frt, egyházmegyénktől évenkint 1080 frt, 8 évre tehát 8640 frt. — Ebből ugyan nem akarom az egész egyházkerületre vonatkozó arányt kiokoskodni: csak tájékozásul emiitettem fel. A minden egyházakból beküldött becslés, és a bizonyos évek alatti tüzesetek kimutatása az egyházkerületre nézve ennél biztosabb arányt tüntethetne fel. Számításomat nem tartom csalhatatlannak, — és ha talán valamelyik kimutatási alapul felvett biztosító társaságnak tervét nem jól értettem, vagy fogtam volna fel: bocsánatot kérek. Adja Isten! hogy jószándéku munkámnak, fáradságomnak ha egyébb sikere nem lenne is, — legalább szolgáljon alkalmul, hogy kik jobbat, célszerűbbet tudnak ajánlani : szóljanak a dologhoz, mint napi fontos kérdéshez, — mutassanak utat és módot, miképen biztosítsuk egyházi épületeinket kevesebb költséggel, kevesebb bajjal, fáradsággal, kellemetlenséggel ús a simoniának legkisebb szaga, gyanúja nélkül ? SzikszaiPál, balaton-fökajári ref. lelkész. A THEOLOGIA A TÜBINGAI EGYETEMEN. (Folytatás.) Az eddigi tanmód sok tekintetben hiányosnak és ki nem elégilönek láttatván egy 1700-üan kelt kibocsátvány a theol. tanárok elébe a következő tantervet szabja : Mindenek előtt föfigyelinet kell fordítani a theol. szak tanárkarának, hogy mindenek jó nexiis és harmónia szerint taníttassanak s mindenesetre egy, a tanmódhoz alkalmazott, helyesebb rendszer hozandó be. A professor controversiarum tartozik minden évben egy ellenséges irányú osztályt megcáfolni; a második tanár a„Compendium theologiae"t áttanítani s hallgatóit a kitűzött tárgyakból megexaminálni; az egyházi dekán (Decanus ecclesiae) az ótestamentomból egy könyvet, az ujtestanientom tanára pedig minden évben legalább is egy evangyéliomot befejezni. Ezenkívül a practica theologiából is kellett hetenként órát adni, hogy a tanulók épületesen prédikálni s könnyű módon katekhisálni tanuljanak. Általában, hogy a theol. tudományok a 18-ik század első negyedében miként állottak Tiibingában, legvilágosabban kitetszik egy beszédből, *) melyet az akkori időben nagy tekintélyű theologus Pfaff Mátyás Kristian tartott a kancellári szék elfoglalása alkalmával. Ez emiitett beszéd keményen kitör a felett, hogy a tanulók legnagyobb része minden megkívántató philosophiai és philologiai ismeret nélkül siet a kenyértudományokra. ,,Ha a dogmatikát csak ugy könnyű módon megnyalintották, a homiletikai tanulmányokon átgázolnak s egyszerre az experimentál theologiának vágnak, miközben elmellözik az isteni igazságok mélyebb vizsgálását s a szentírás alapos ismerését. Innen származik aztán az, hogy sokan szomjan, minden ihletség nélkül, közönséges előítéletekkel eltelve, kezdenek theol. tanulmányaikhoz s minden buzgóságuk, melylyel az istentelenség ellen kell kiizdeniök hamar enyészik, hamar kihal s igy könnyen tévútra, az eretnekek sorába vezethetők. — A tantermekben mindenütt hangzanak a heterodoxok, indifferentisták és synkretisták neveik, mig a legderekabb férfiak neveivel mókát tíznek, vagy csak tévedésből ha emiitik épen azok, kik valódilag azt sem tudják: mi a synkretismus, indifferentismus. Oly nagy a szellemi blazirtság (spirituális acedia) mely a kedélyeket megülte, oly nagy a hitetlenség, hogy nemcsak az isteni igazság becsültetik csekélyre, hanem a nyilvános istenitisztelet is el van hanyagolva ; semüli kegyesség, semmi szentség, semmi tisztelet nem mutatkozik többé. Csak azt tartják szellemdúsnak, ki kételyeket támaszt az isteni igazságok ellen, ki az igaz hitet megingatni, aláásni törekszik. Emellett az isteni dolgokban nagy tudatlanság uralkodik. Senki sem törekszik többre azonkívül, a mit az iskolában tanul s később ismét elfeled; nem igyekszik a vallástudomány egy magasabb lépcsőjére emelkedni. Az akademiták e tudományt közönségesnek, mindennapinak s szabad szellemhez méltatlannak tartják." Látható a fenebbi sorokból, hogy az angol deismus és az ennek nyomán fellépett hitetlenség Tübingába is útat talált magának s az éles szemű kancellárnak alkalmat szolgáltatott, hogy az egyetem akkori theol. állásáról és körülményeiről élesen szóljon. *) „De universitatibus scholasticis emendandis et paedantismo literario ex iisdem eliminacdo." Tübingae 1720. Rendkívül jeles tollal irt beszéd, melyben Pfaff a tudós pedantismus kinövéseit s az egyetemi életben akkor elharapózott ferde szokásokat keményen ostorozza.