Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-05-13 / 19. szám

érezte s bárha az 50hez már közel állott, még is elfogadta a meghívást s febr. 3-án 1544-ben hittudóssá is emelték. Tübingában maradt 1548-ig, mikor aztán az interim által elűzetett. Ezután következett be a tübingai theologiára nézve egy egészen uj és szerencsés időszak. A theol. facultas ugyanis, — melynek még fenmaradása is oly kétessé vált közvetlenül a reformatio átküzdése után — túlélve a próbáltatás nehéz napjait annyira megerősödött, hogy ezen idő theol. harcaiban épen főhatalmat is kezdett gyakorolni. Egy Beurlin, Heerbrand, Andrea Jákob, és Gerlach István neveik a prot. orthodoxia mérlegében nagyot nyomtak s általában mindenütt nagy tekintélylyel birtak. A tudomány történelmében,, jóllehet fennmaradandó dicsőségre igényt nem tarthatnak, miután letűntek a nélkül, hogy valamely uj elvet állítottak volna fel, vagy a protestáns tudomány mezején valamely uj rendszert teremtettek volna, de mint harcosok a tudomány mezején, nevöket egyházi jelentőségre emelték. A 16-ik században folyt legtöbb theologiai harcokban, vallási vitatkozásokban, a két protestáns felekezet egyesítési kísérleteiben mindenütt ott találjuk a tübingai theologusokat a küzdök első sorában. Igy például, midőn Kristóf herceg, a tridenti zsinaton, a protestantismus ügyét félthetönek hitte, Brenzen kivül még két tübingai Iheologust küldött oda, az akkori kancellárt Beurlint és Heerbrand Jákobot. Az Osianderféle megigazulási tan felett Königsbergben előállott vitatkozás alkalmával tübingai theologusok voltak azok, kik az első kiegyenlítési javaslatot adták s midőn a vitatkozó pártok szenvedélyeskedése miatt az ellenségeskedés mind tüzesebbé vált, Albrecht herceg tübingai theologusokat kért fel az ügy békés elintézésére. Ugyancsak ilynemű megbízással küldetett Beurlin kétszer Wormsba, egyszer Erfurtba s végre Poissyba, hol a francia protestánsok hit-formái felett kellett döntenie. A Poissyba küldött theologusok egyike volt Andrea Jákob is azon idő egyik legderekabb prot. theologusa. Ugyancsak ott találjuk ez utóbbit, Heerbrand mellett, mint a badeni egyház reformátorát; továbbá, mint Kristóf herceg vallásügyi segédjét a regensburgi és frankfurti országgyűlésen és mint a protestánsok jegyzőjét Wormsban. A Straszburgban 1563-ban kitört egyházi viszálkodások elintézésére is ugyancsak Andrea kéretett fel az ottani tanács által. Mint a hitegyesités apostola utazta be egész Németországot s nem nyugodt addig mig egy formulát nem hozott létre és a német theologusok és fejedelmek nagy számát annak elfogadására meg nem nyerte. Igy állott elé a „Formula Concordiae," mely 1580-ban három választó — s 21 fejedelem által elfogadtatván, az egyházi személyiségek és tanárok által is aláíratott. Andrea kemény ingathatlan jellemű volt s kifáradhatlan buZgóságu mind azokban, mikben az egyház üdvét és az igazság győzelmét látta. Célja kivihetésében még az intrikáktól sem rettent vissza s hajthatlan makacssága miatt természetesen sokan váltak ellenségeivé is. Mint termékeny író lett ismeretessé. Munkáiban nem annyira a tudós Iheologust, mint inkább a buzgó egyházi férfit és polemikust ismerhetni fel. Heerbrand 1573-ban Melanchton Loci Theologici munkája után egy hittant irt, melyben az ujabb theologiának első tudományos rendszere volt letéve. Brenz és Andreahoz mérve ugyan uj nézetekben nem tüudököl, de kellemes előadása s szabad orthodox rendszere mindenfelé kedveltté tették s nagy elterjedésben részesült annyira, hogy a kiadó bár több ezer példányt nyomatott, az még sem volt elég és a munka majd Lipcsében, Wittembergben és Magdeburgban utánnyomatott. A legtöbb német egyetemeken olvasták; Crusius áttette görögre is s igy utat talált keletre. Hitték, hogy ott is barátokat fog szerezni az orthodoxiának. Bármily tekintélye volt légyen is e dogmatikának Heerbrand kortársai előtt az utókor mégis kevés figyelemre méltatta s magában a theologia történelmében is csekély jelentőségűvé vált. — Jelentékeny szerepet vitt még ekkor a íheol. terén Gerlach István, 1546-ban szül. Reutlingenben. 1573-ban mint követségi prédikátor a császári követet Ungnadot Konstantinápolyba kisérte; visszatérése után 1578-ban tübingai professorrá lett s 1612-ben, mint kancellár halt meg. Ki a tübingai theologusokat összeköttetésbe hozta a görög egyházzal. Ismeretséget kötött ugyanis és összeköttetésbe tette magát a görög egyház patriarchaival és tudósaival, azon kinézésböl, hogy őket áttérésre birja. Az ottani theologusokkal formaszerinti vitatkozásokat tartott; magával vitte nekik az augsburgi-vallástételt és Heerbrad dogmatikáját; visszatérése után is az itteni theol. fac. fenntartotta a közlekedési viszonyt Konstantinápolylyal azon legjobb reményben, hogy a görög egyházat a Luther értelmére birja s ez által magának és a két fél theologusaink halhatatlan érdemet szerez. A tübingaiak ezen reményét azonban nemsokára keserű csalódás váltotta fel, midőn a görögök év múlva, az összeköttetést megszüntették. Most a katholikusokkal szemben tört ki a harc, kik a tübingaiakat tolakodó erőszakos hóditási törekvésekkel kezdették vádolni. E harcban is a jelentékenyebb szerep Gerlachnak jutott, ki bátor polemikus volt nemcsak a görögökkel, hanem a mainzi jezsuita Busaussal és Calvinisita Denáussal szemben is. Ugyancsak a Gerlach idejében tört ki hosszas ellenségeskedés a tübingai theol. facultas és a schweizi H ü b n e r Sámuel közt. Hübner ugyanis Kálvinnál szemben, a praedestinatio értelmezésében, oppositiót képezvén, hazájából távozni kényszerült. Würtembergbe menekült, hol mint pap Tübinga közvetlen szomszédságában Derendingenben kapott alkalmazást. Innen Wittembergába tanári állomásra hivatott meg. Wittembergben az egyetemes el választatást kezdette tanitani s csatlakozásra szólította fel a tübingai theol. facultást is. Ez ellen főkép Gerlach kelt ki; Regensburgban conferentiát tartottak; a Hübner nézetei ottan eretnekeknek nyilváníttattak minek következtében tanári állomását elveszítette s Württembergben sem volt szabad többé visszatérnie. Egy másik ügyes polemikusa volt még az akkori facultásnak, Sigwart János György, ki főleg a heidelbergi Calvinisla Pareussal folytatott harcában szerzett magának nevet. Pareus ugyanis egy bibliai fordítást adott ki Kálvin értelme szerinti magyarázatokkal ellátva Andrea erre azonnal kimondta a kárhoztató Ítéletet és Sigwart, mint meste-