Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-04-29 / 17. szám

házi élet minden ága. Az evangelium szolgái a gyülekezet uraivá lettek, uralkodtak az emberek lelkiismerelén; az evangelium prédikálása helyet engedett a szentek legendáinak ; a katechismus helyét a külső ceremoniás istenitisztelet magyarázata foglalta el; az egyházi kormányzat egészen elvesztette democratikus alakját, s aristocratico-monarchiává lett. Legszomoritóbb alakot nyert a pásztori gondviselés, — ebből lelt a keresztyén egyház szégyen-bélyege — az inquisitio. A 13-ik században a kolduló barátok igyekeztek e téren javításokat eszközölni, de csakhamar ők is a keresztyéni élet előmozdításánál fontosabbnak kezdették tartani az egyház tana tisztaságának megőrzését. — A 14-ik és 15-ik században Hollandban egy társulat (Broeders van het gemeene leven) állott fen, mely e téren és a népnevelés körül sok érdemet szerzett, s tagjait ma a reformatio előkészítői közé számítják. A reformatióval egészen megváltoztak a viszonyok, más fogalom lett az egyházról, keresztyéni szabadságról, papi rend hatalmáról és a pásztori gondviselésről is. Főként Kálvin igyekezett ezt eredeti lényegére és méltóságára visszavinni azáltal, hogy hívei vallásos és erkölcsi élete fölött szigorú felvigyázatot gyakorolt; de a protestánsoknál soha sem nyerhetett oly nagy kiterjedést, mint a katholikusoknál, — a legújabb időben pedig körülbelől csak akkora tere van, a mekkorát a hívek önként engednek. — Nálunk — mint már emlitém, s utólagosan még világosabban kitűnik — csak alig és kevés helyen lehet nyomaira akadni; pedig ezen elhanyagolt gazdag termő földet újból, minél előbb mivelés alá kell vennünk, nem szabad bevárnunk, mig eljö az, ki nem az ajtón megyen be a juhoknak akiokba. Javulást itt csak az egyes papok buzgalmától lehet várni, mert a pásztori teendők nagyobb része olyan természetű dolog, mit a prot. egyházban nem lehet törvények által apróra körül irni. A pásztori gondviselést gyakorolták ugyan az egyházban Jézuson kezdve folytonosan, de tudományosan csak későre kezdték tárgyalni. Elején a tan csak néhány rendszer nélkül szétszórt szabályból állott, minőket bírunk Pál és Péter leveleiben, és az egyházi atyáknál. A középkorban sem sokat haladott előre, mert a casuistica, mi akkor kifejlett, ép oly kevéssé érdemli a tudomány nevezetet, a mily kevéssé nevezhetjük a Jézus szellemében gyakorolt pásztori gondviselésnek a gyónás hallgatását és az inquisitiót. A reformatio által a pásztori gondviselés theoriája is más alakot nyert, mi kitűnik a 16-ik században megjelent ide vonatkozó müvekből. (Sarcerius és Porta-Pastorale-ja; Hemming: Pastoralunterrichtungen, 1566). De már a 17-ik században itt is a scholasticusok casuistikája kezdette befolyását gyakorolni Cl. Quenstádt: Ethika pastoralis,1678); mig a 18-ik században megjelent müvek inkább általános psychologiai jellemmel bírnak. Mégis csak a 19-ik században tűnik fel először a Cura pastoralis mint tudomány, Schleiermacher „Darstellung des theologischen Studiums" cimü munkájában jelölte ki először helyét a Practica Theologia ágai közt. — Nálunk e téren ép oly kevés történt, a mily kevéssé él a pásztori gondviselés az életben. Rendszeres „P api gond"-unk csak is egy van ft. Zsarnay Lajos úrtól, őt illeti az első kezdeményezés dicsősége. (1. Paptan, Sárospatak, 1857.). Ezenkívül Kis Gergely néhai sz.-udvarhelyi theol. professor Agendájában emlékezik a „lelkek örizetének módjáról" (kijött 1788-an p. 87—153), lyturgiai formulákat ád, melyeket a pásztori működéseknél lehet használni. S a m a r j a i .János Agendájában (Lőcse 1636) leírja az exorcizálás körül végzendő teendőket; akkor ez is a „lelkek örizetének módjához" tartozott. De e két utóbbi épen nem nevezhető rendszeres Pastoralis theologiának, s igy maradunk csak az elöl emiitett e g y g y e 1. A Pastorialis theologia tehát még egészen fejletlen tudomány, a mennyiben ugyan a tudomány nevét ruházhatjuk rá. Sokan vonakodnak ezt tenni, mert a tudománynak már legelső kelléke hiányzik belőle, — mint fenebb is emiitök — nem lehet benne egy általános föelvet, egy minden kifogáson felül álló igazságot fölállítani, mely az egésznek alapját képezze ; felosztására nézve sincs egy általánosan elfogadott elv. — Schweizer az egyházi működések közt szabadabb és megkötöttebb természetqeket külömböztet meg, s ezen elvet át akarja vinni a pastoralis theologia felosztására is. Felosztása a svájci viszonyokra — habár némi erőszakkal is, de — alkalmazható, a mi viszonyainkra nem. Bármely viszonyok közt, alapjában hibás azok osztálya, kik általános és különös részt külömböztetnek meg, a szerint a mint a pásztori működésen az egész községre, vagy csak egyesekre terjednek ki; mert e téren mindig csak egyesekkel van dolgunk, — az egész gyülekezet az isteni tiszteleten van jelen, melynek elméletével a gyakorlati theologia más ágai: a Lyturgika és Homiletika — foglalkoznak. Ép oly kevéssé emiithetünk olyan pásztori működést, mely az egész felekezeti egyházra terjed: az összes egyházra gyakorolható befolyásunkról az egyházi jogtan szól. Kösternél és Zsarnai „Papigond"jában (1. Paptan 113. 1.) ezen osztály látható : 1. Mint kell figyelmezni vagy felvigyázni az egész gyülekezetre. 2. Mint kell bánni az egyes hallgatókkal kül és belállapotok szerint. 3. Mikép kell gyakorolni az egyházi fegyelmet. Ezen tervben részint a csak most emiitett hiba van, s nem is tudott Zsarnai úr az első részbe épen semmi pásztori működést beilleszteni; részint pedig a harmadik rész egészen idegen; az „Egyházi jogtan" és nem a „Papi gond" tanít arról! Pedig ezen osztály két oldalú hibája mellett is közel jár az igazsághoz. Leghelyesebben a pásztori teendőket két osztályba sorozhatjuk, némelyek a pásztori felvigyázat, mások a pásztori kezelés vagy bánásmód körébe tartoznak, s e szerint oszthatjuk fel a tudományt is két részre. Jelen értekezésünkben az egyes tárgyak berendezésében magunk is ezen elve tartók szein előtt. * Kovács Albert.