Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-04-29 / 17. szám
segél jól ismerje, mit főként a pásztori látogatások által ér el. K á 1 v i n C s e 1. 20, 20 felett igy elmélkedik : „Quare minimé excutabilis est eorum negligentia, qui, habita una concione, quasi pensum solverint, in reliquuin tempus securi degunt, acsi in templo vox eorum inclusa foret, quum iude egressi prorsus obmutescunt." Nem elég, hogy elvégezze a pap templomi kötelességét, hanem hallgatói közt kell élni, velők társalogni, hogy ne csak hallják, hanem lássák is tőle a jót az élet külömböző viszonyaiban, hogy lássanak benne egy valódi igaz keresztyént. Ez okból háza mindig nyitva álljon hallgatói előtt, mint szinte azoké is előtte. — Szeresse Istent és felebarátait, s az emberiség valódi javát szivén hordozza! Ami e tekintetben hiányzik, semmivel sem lehet kipótolni. Szeretet a legfőbbb elve a keresztyénségnek, ezt ajánlja Jézus tanítványainak mindenek fűlött (Mát. 22, 35—40). A szeretet Isten és emberek iránt magában foglalja a keresztyénség egész lényegét, ehhez képest minden egyéb mellékes. A papnak minden olyan tette, mely a szeretet bélyegét nem viseli magán, ellenkezik Jézus szellemével, s nem lehet maradandó jó eredménye; ellenben azon tettei, melyben szeretet a vezérelv, elébb-utóbb elismerésben fognak részesülni, s megtermendik jó gyümölcseiket. — Legyen kész e célból saját magát megtagadni, hogy mindenekért minden lehessen. Birjon elfogulatlan és sokoldalulag tudományosan képzett lélekkel, hogy az evangyéliomot az emberek külömböző szükségeihez és fogékonyságához alkalmazni tudja. Javításaiban nagy elővigyázattal járjon el, hivatkozzék mindig a már meglévő jóra és gondolja meg, hogy az emberben a jó és rosz gyakran oly formán van vegyülve, hogy a konkolyt nem lehet kiirtani a nélkül, hogy a tisztabuza is kárt ne szenvedjen. Készítse elő rá hallgatóit, s várja be az aratás alkalmas idejét. (Máté 13, 24—30). — Legyen egyszrü, alázatos és igazságos ember. Legfőbb kellék a lelkipásztorban, hogy legyen az maga, a mivé másokat akar képezni, ezáltal minden szavára az igazság bélyegét üti fel. Természetesen, — a mivel nem birunk nem adhatjuk másnak, a mik nem vagyunk mást nem képezhetünk azzá. ,,L' evangile de la plupart des gens du monde est la v i e des préters, dont ils sont témoins" — mond Massillon. — „Vita clerici est Evangelium populi." Tetteink által kell prédikálni, hogy hallgatóink mintegy megtestesülve lássák, mit képes a keresztyénség mívelni az ember életében. Életünk legyen a megvalósult erkölcs s vallástan. Ezen elvre Jézus és az apostolok is nagy súlyt fektetnek (Ján. 13, 15; Mát. 5, 13—16; 2. Tes. 3, 9 — 10; Tit. 2, 7; 1 Pét. 5. 3. stb.) — Nem kívánunk ezzel absolut, hanem csak relatív tökéletességet a paptól, hogy t. i. törekedjék mindinkább azzá lenni, mivé másokat akar képezni, — nem akartunk megközelithetlen ideált rajzolni, hanem egy mindenki által elérhető képet. — Mindezen kellékek együttvéve olyan személyiséget adnak, a milyennek kell lenni a lelkipásztornak. *) *) Minő kellékek szükségesek a papban mint prédikátorban ? arról szépen értekezik Simon Sámuel úr e lapok folyó évi 13-ik szá-. mában. K. A. De hogy a lerajzolt képet a pap magában megvalósíthassa, gondosan elő kell magát készíteni hivatalára. Az előkészítés módja minden egyházban törvények által van meghatározva, de ezek betöltése még nem elég! Mielőtt valaki a papi pályára lép, vizsgálja meg magát, ha bir-e a szükséges lelki és testi kellékekkel? Első dolog, hogy hajlama legyen rá. Nem elég, hogy tiszta észszel, mély érzelemmel birjon,— ezek is szükségesek, — de ezeken kivül legyen vallásos kedélyű, s az emberiség vallásos intézményei iránt élénken érdeklődjék. Legyen kedve azon kötelességek teljesítéséhez, melyek a papi hivatallal együtt járnak, és legyen kedve tanulni. A testi kellékeket illetőleg — a zsidóknál a legkisebb hijány e hivatalra képtelenné tette az embert, igy ma is a katholikusoknál; mi csak annyit óhajtunk elvben, hogy a pap legyen egészséges, helyes alkatú ember, — bármely testi érzék hijánya akadályozni fogná kötelessége teljesítésében. Az említett természeti adományok a mely mértékben szükségesek a papra nézve, azon mértékben kell hogy számításba jöjjenek a pályaválasztásnál. Nagy helytelenség a szülök részéről, hogy gyermekeiket a papi hivatalra szánják anélkül, hogy megvizsgálnák, van-e rá hajlamok és képességűk? Isten mindenkinek adott bizonyos tehetséget, de nem ugyanazon egy dologra; tehetsége által mindenki hasznos tagja lehet az emberiségnek, ha megtalálta azon állást,, melyre a gondviseléstől szánva volt; de itt nem határozhat a véletlen, vagy a szülők kegyes óhajtása, hanem mélyen megfontolva kell kiszámítani, melyik azon pályakör, melyet a növendék egyéniségénél fogva legjobban befog tölthetni. Semmiféle hivatalban nem érzi magát szerencsésnek, s nem fog sikerrel működni az, kinek nincs rá kedve és képessége ; legkevésbé pedig a papi hivatalban. E pálya nem nyújt világi fényt, gazdagságot, a pap élete egyszerű kis körben foly le, s nincs semmi, a mi megelégedés és öntudat jutalmazását kipótolhatná! — Azomban, ki már egyszer pappá lett, kevesebb képesség és hajlam mellett is kitartó szorgalommal és erős akarattal sokat tehet, sőt még kedve is fel fog iránta ébredni. A pap növelése nemcsak az akadémián kezdődik, hanem már a szülői háznál, s tovább foly az elemi és közép iskolákban. Az akadémiai nevelésnek célja, hogy a leendő papot a theologiai tudományokba bevezesse, szívét és eszét egyaránt kimívelje, s valódi humánus emberré képezze, mi minden keresztyénnek legszebb ékessége, a papnak pedig elmaradhatlan kelléke, — és végül, a mennyire itt lehetséges, gyakorlati képességgel is lássa el. Minő leckéket hallgasson a leendő pap, azt az egyházi elöljáróság törvények által szokta meghatározni. Némely német fejedelemségben a meghatározott theol. tudományokon kivül köteles még az ifjú tetszés szerint választott nyolc leckét hallgatni. Igen jó rendszer, de csak universitáson kivihető, s nem olyan akadémiákon, minők a miénkek nagyobbára, hol csak a theologia van előadva. — De a tanórákon kivül is az egész akadémiai élet sajátszerű kedvteléseivel és hibáival, jó és rosz oldalaival befoly arra, hogy az ifjú sokoldalú tehetségei kifejlődjenek, szive és esze képződjék s önállóvá legyen, hogy a tarkavegyületü világban egykor megállhasson. — Hogy az