Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-01-14 / 2. szám

illetőleg, csak legáltalánosb alapvonalaikban előadhatók," ,.Ha az ezekben való képzést elsietjük, — igazolja magát, — szórakoztató játékká leend e tanulmány a növendék előtt. Ez által pedig a jobbára ethicai irányú tantárgyakban képzésnek, az értelmiség s a mi legfőbb, az erkölcsi érettség fokozatosan fejlödhetésének teszünk kárt, és pedig anélkül, hogy a mondott természeti tudományokból netalán későbben nyerhető anyagi hasznosságra nézve biztos reményű gyümölcsözést várhatnánk." — „A mi az ujabb nyelveket — folytatja tovább, — s mostani körülményekhez képest a franciát és angolt — illeti: elég leend itt csak egyszerűen jelezni azon túlbecsülést, melynek kórságában, tán az egy orosz nemességet kivéve, a német nép valamennyi többinél inkább sinlik. Szintúgy megrovandó azon balvélemény, s az erkölcsiség szempontjából is káros tévhiedelem, melynélfogva a növendékkel minél korábban kezdett francianyelv-tanulmány egynek vétetik a korai fejlesztéssel s összezavartatik a francianyelv és irodalom tanulmányozásának fogalmával. E részben az iskola által csak annyi érhető el, hogy a növendék könnyedén s biztosan megértse az idegen nyelven irott müdarabot, — hogy ránézve tűrhető kiejtés s az írásbeli szabatos kifejezésnek jó kezdete eszközöltessék. Ennyivel már meg van vetve annak alapja, hogy az illető nyelvnek élőszóval és írásban való használatára kellő készséget szerezzen a növendék azon esetre, midőn az azt beszélő néppel közvetlen érülközésbe jövend. — Kik felsőbb tudományok hallgatására nem menendők, azok számára a görögnyelv tanórái helyett párhuzamos pl. angol nyelvtani órákat lehet behozni. ,,H a p edig a latin nyelv és irodalomban képeztetést csupán azok számára tartanok fenn, kik egyetemi pályára készülnek; ez körülbelül legkirívóbb faja lenne az aristocratai kizárólagosságna k." „Az ifjúságnak a polgári lét bármely állására vagy hivatásnemére szolgáló fensőbb képzése tehát egy és ugyanazon útmódon, azaz jól berendezett gymnasiumokban kell hogy eszközöltessék. Az ily célú gymn. tantervének megállapításakor föfigyelmet kell szentelni arra, hogy a tanoda az igazi műveltségnek minden korban legnagyobb, de napjainkban mégis kiválóan fenyegető ellenségétől, — a szórakozás, felületesség, a csupán külszint mázoló művelődésnek átkától, megóvassék. Midőn a léha okoskodóknak egész nemzedéke támad, kik semmit alaposan nem tudnak, hanem annyival készebbek mindenről vitázni, mivel csakugyan mindenből megizelitettek valamit, — s a kiknek semmiben kedvök nem telik mint a tagadásban: ilyenkor méltán megvárhatjuk s követeljük a tanodák alapintézményeitől, hogy olyanok legyenek, miszerint ez üdvtelen következményekért rájuk netalán hárítandó felelősség vádját nyomatékosan visszautasíthassák. Ennélfogva felsőbb tanodáink tantervének átvizsgálása alkalmából legfőbb vezéreszménk a tanítás öszpontositása legyen. Csak igy fogjuk elérhetni azt is, hogy az önmagával foglalkozó lélek benső szent csöndében fejlődhető evangyéliomnak, leggonoszabb ellensége — a szétszórakozás — ellenében, tanodáinkra nézve oly igen kívánatos, sikerdus hatást igérö utat nyissunk." Ezen öszpontositás alatt már azt érti Landfermann, hogy a gymn. oktatásnál az ó-kori nyelvek, különösen a latin, az ő alapvető észszerű nyelvtani egységében, továbbá ékesszólástani és irodalmi, elvégre történelmi mozzanataiban, valamennyi többi tanágnak középpontjául tétes- ' senek s tétessék. Mellette hazai (német) nyelv,- azonban nyelvtan nélkül, — azaz csak ugy, „mint az anyai nyelvnek élő-szóbeli és irásilag folyékony, szabatos, tárgyhoz alkalmazott használata s erre vezető gyakorlatok. Ezek ugyan az oktatás bármelyik fokozatán sem mellőzhetők; hanem e végre az alsóbb osztályoknál saját tanórák épen nem kívántatnak; valamint a felsőbb és legfelsőbbekben is e célra elegendő az idegen irodalmak műremekeiből átfordítás, mint a hazai nyelvben képzésnek legfontosabb tényezője," Mértan tekintetében elég az arithmetica és algebra, — a sik- és tömörmértanból némely elemi tanitmányok stb. stl). Landfermann nézeteinek alapját a vallási és politikai téren ujabban fölmerült ugyanazon visszahatási irány képezi, mely a porosz elemi iskolákra nézve kiadott szabályzatban is található. Ez pedig külsőleg csatlakozás a nemzeti és politikai tekintetekből kívánatossá lett azon törekvésekhez, melyek célja az, hogy a fensőbb képeztetést igénylők valamennyiének egy és ugyanazon nemű oktatás adassék. A nélkül azonban, hogy jelen korunk kívánalmainak elégtételt szolgáltatna, az ő gymn. eszményének összealkotásakor csak közönséges, ma is fennálló humanistikai irányú gymnasiumot bírt létesíteni. Ehhez járulna még a párhuzamos tanórák függeléke a középen felül. Könnyen felismerhető peddig ebben a célzat, hogy a realismus felsőbb tanodáinkból minél inkább kiszorittassék. Landfermann az ö gymn. reformjavaslatainál nem fogta fel a kor igényeit. Az idők lelke t. i. s azzal együtt az anthropologiai vizsgálatok, — az ezekre alapított növeléstani vezérelvekkel egyhangúlag elösmerik s határozottan kívánják az öszpontositást. Hanem másként értik azt. Jelesül annak alapeszméjét körülbelől eme tételekben foglalják öszsze: 1. Minden tanításnak és tanulásnak fejlesztöleg kell hatnia a lélekre. Ebből következik, hogy a tanítással, a tanulással a növendéket egészen elfoglalva kell tartanunk. Ez csak ugy történhetik, ha a szellemi erő tűlterhelve nincs. — Túlterhelve van a növendék szellemi ereje mindannyiszor, ha a tanárok szakbeli vagy különösebben kedvenc tantárgyaikat legfontosabbnak vévén, azokban tanítványaiktól annyit és oly nagyszerűt várnak s követelnek, mint ha azoknak csak épen náluk s tőlük kellene tanulniok. A szellemi képesség csak ugy gyarapodhatik, ha egyszerre sem igen sok sem igen sokféle táp nem'nyújtató — feldolgozásra — nékie. 2. De szintúgy őrizkedjünk a másik túlzástól is. A legjobb talaj, ha mindig ugyanazon termékkel veteményeztetik, kiélve lesz s igy terméketlenné válik. Ha mindig csak egy tantárgygyal, bár latin lenne is az, tömjük a szellemet, száraz formaságok emberét nyerendíink. (Folytatjuk.)