Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-04-22 / 16. szám

szagon is oly nagy rokonszenvre talált, nem világos-e, fájdalom ! hogy mi köztünk is, a kornak hitetlensége, szélesen el van terjedve, a tudatlanság vagy inkább a bibliai történelem nem ismerése miatt." Tischendorf e két utóbbi müvének cimjei, az elsőé: „Mely korban írattak evangyéliomaink?" a másodiké : „A z evangyéliomok keletidejéről, vagy népszerű felelet ezen kérdésre: mikor szedettek össze evangyéliomaink?" A „Le lien"-ben olvassuk : „Az egyesült államok uj pénzei" Az első pénz, mely Isten nevét megemlítő felirattal van ellátva, nem régen bocsáttatott forgalomba Amerikában. Az 1865. március 3-iki congressus egy határozata és a pénzügyminister jóváhagyása folytán, a pénzverde igazgatója felhatalmaztatott, hogy ezentül minden ezüst és arany pénzdarabra e jelmondatot veresse: „In God we trust" (Istenben van bizodalmunk.)" T A R G A. GYÁSZHÍR. Négy évvel ezelőtt, e napon épen, melyen e sorokat útnak inditám (april 9.) mélyen érző gyásznép vonult el Diószeg főutcáján, kisérve nyugodalmának helyére, az országútra eső ref. papház szerény lakóját, az érmelléki helvét hitvallású egyházmegye közkedvességü esperesét, a diószegi ref. szent gyülekezet 42 évig hív lelkipásztorát, a hamvaiban még most is, sőt folyvást ezután mindég — a jók elölt áldott emlékezetű Ungi Mártont: s most 5 nappal elébb (apr. 4) ugyanazon gyászkiséret lépdelt a másik paplakból, vezettetve tört fáklyákkal kezében Libitina által, temetve a másik 38 éves lelkészt, a köztiszteletben őszült Lukács Mihályt. *) Különös játéka a sorsnak! mintha csak ugy akarta volna: hogy kik a hivatal, s szoros barátságnál fogva oly közel állának egymáshoz, — mondhatni: egyek valának — kimúlások ideje is, hanem ugyanazon napra, legalább ugyanazon hóra s egymáshoz minél közelebb essék. Egyszerű név ez jámbor olvasó! mely első tekintetre előtted áll: de nagyot jelentövé vált azonnal, ha észlelted a dolgokat, melyeket az Úr láttatott szolgáján. Alig hall az ember, — vagy legalább több embernyomra tehető — mindenben oly magas számokat említtetni koporsó mellett, mint hallánk az elhunyt ravatalánál. Túlmenni a Mózes által leghosszabbra mért emberi élet határán a 80 esztendőn 3 évvel; 52 évet tölteni boldog házasságban folytonos egyetértés s békességben; % századot meghaladott időszakon át munkálkodni az Úr szőlőjében, 15 évig Péterszegen, 38-ig Diószegen; s az idők ily hosszú során mindég folyvást tiszteltetni, becsültetni, szerettetni, legkisebb fejfájás nélkül, tartós jóllét mellett fris egésségnek örvendeni: hanyadik halandónak jut osztályrészül? De igy tiszteli meg az Úr, ki otel tiszteli. S a protestáns egyház ily Nestora életrejzát bemutatni a kegyelet hozta magával. Született ez az Istenben bizott, Istenben keresztyén odaadással elnyugodott egyházszolga Udvariban (Biharm.) atyja Lukács Péter s anyja Nemes Sára voltanak. Tanulását kezdette szülőföldén, folytatta Debrecenben, hol kitartó szorgalma a IV-ik elemi iskolalanitóságával lön jutalmazva. •*) Az egyházmegye nyugalmazott tanácsbiráját.. Majd célja kivitelére, mely előtte a papi szent hivatal vala, a kabai rectorságot választá. S ezt is tőle telhető serénységgel bevégezvén, Némethon több városait látogatni ment, honnan hazatérvén, H.-Szoboszlón mint papi segéd szolgált 3 és % évig. Itt érte azon szerencse, hogy egyszerre négy egyház vetekedve hivá meg a boldogultat lelkipásztorául, u. m. Udvari, Péterszeg, Földes és Konyár, ö azonba Péterszegnek adott elsőséget, hol 15 évig hirdetvén az Úrnak igéjit, a fényesebb diószegi szent gyülekezet meghívására elhagyta kedves lakókelyét Péterszeget a legjobb emlékezettel, ugy hogy alig volt nap az elválás pillanatától sirba szálltáig, melyen ne emiitette volna Péterszeget, példaadólag, mindég a legjobb oldaláról. Hét napig tartott gyengélkedés után, forrón szeretett s öt sirja széléig hiven ápolt neje Kenész Juliánná mondhatlan keservére, egyetlen kedves leánya Juliánná, ki valóan szeretett vöje Szilágyi Lajos, Róza és Irma unokáinak méltó fájdalmokra, a diószegi ref. szent gyülekezet gyászára: a galambi szolid lélek a dicsőültek társaságába átköltözött. Porhüvelye felett a templomban h.k. szentimrei lelkész, tiszt. Nagy István úr értekezett az idvezülthöz mérve eltalált textusról 2 Kor. I. 12. „A mi dicsekvésünk ez, t. i. a mi lelkünkismeretének bizonysága, hogy isteni szelídségben és tisztaságban forgolódtunk e világon ; kivált pedig tiköztetek, világos előadással,—a sirnál volt segéde t. Szekeres Gyula úr imádkozott. S ezzel a gyászszertartás véget ért. Dicsőült lélek! midőn e néhány igénytelen szavakban a kegyelet oltárán tömjént gyújtva emlékednek áldozám:azt mondom, hogy haszontalan szolga vagyok, mert csak azt fizettem le, mivel néked tartozám! Köbölkút, apr. 9-én 1866. P a p p G á b o r, s. k. ref. lelkész. NYILATKOZAT. A „Prot. Egyh. s Iskolai Lap" 12-ik számában, a belső-somogyi tanítók elhelyezése érdemében, Hídvégi B. álnév alatt egy cikk jelent meg, melynek Írásával sokan engemet gyanúsítanak és kárhoztatnak. Miután én, az abban emiitett consistoriumi ülésben mind végig jelen sem voltam, jegyzökönyvet pedig még e tárgyban nem láttam, s ez szp-