Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-04-15 / 15. szám

bőrének részeit. A méhekröl szólva saját tapasztalata után azt mondja, hogy Palesztina lakottabb vidékein most is tej és méz foly. A III. fejezetben legendák és anekdoták vannak, me­lyeket a tudós épitész falusi jegyzőkkel beszéltetett el ma­gának^ s vonatkoznak a leghíresebb bibliai személyekre, mi­nők : Ádám, Éva, Lóth, Mózes, Salamon, Illyés, sőt Jézus is. Több közülök igen szép, s méltó volna költői feldolgozásra a Rückert Fridrich modorában. Lothról nem lehet megem­lékezni a nélkül, hogy ne szóljon az ö sóbálványnyá válto­zott feleségéről, s ezen alkalomból érdekes részleteket kö­zöl a Sóstengerröl (Bacher Lut, mint az arabok nevezik,) főként jelenben történő hullámzásairól, összekötve sóesövel. Egyszer Pierolti kísérlet végett egy juhot hagyott ott éjsza­kára a sós tonger partján, s reggelre halva és sóval egé­szen bevonva találta. A IV. fejezetet, melynek, valamint a következő nagyobb részének is tárgya Palesztina lakói szokásainak, erkölcseinek leírása, — egy mulatságos cikkel kezdi meg a Bachsisról, v. borravalóról. (Ez alig ha nagyobb ott, mint Európa ven­déglőiben). Azon ismeretes történethez, miszerint a beteg bachsist kért orvosától, a miért rajta experimentált: szerző még több hasonló példát csatol, mi épen vele történt, Igy pl. megtörtént, hogy két verekedő fél, kiket ö elválasztott, borra valót kért tőle, s midőn e miatt elbámult, okul adták, hogy erre joguk van, mert ügyes-bajos dolgaikban megza­varta, vagy mert csak azért hagytak fel a verekedéssel, hogy neki örömöt szerezzenek. Ennél még komikusabb eset, hogy az arabok egy missionariustól bachsist kértek, a miért térítő beszédét figyelemmel végig hallgatták. Egészen uj az V-ik fejezetben, mely az épületekről szól, Palesztina külömböző épületköveinek ismertetése. Első helyen áll ezek közt egy kemény, nehezen faragható inészkö­faj, hasonló a márványhoz : neve „M e 1 e k i" vagy kirá­lyi-kő. A tanúságos és élvezetes könyv ismertetését bezárjuk egy Suraja pasára vonatkozó elbeszéléssel. Suraja a kö­zelebbi jeruzsálemi pasa volt, a frankok jóakarója; az ö szol­gálatában állott könyvünk szerzője, azért nevezi magát: „Architecte-ingénieur de la Ierre sainte et de Son Ex­cellence Surraya Pacha." Az elbeszélés röviden igy hang­zik : „A pasa 1860-ban szigorúan megtiltotta a mahumedá­noknak, hogy a Damaskusi s más borzadalmas jelenetöknél tetszésüket nyilvánítsák, vagy a keresztyéneket fenyegessék; de egy befolyásos egyén az úgynevezett „Dávid sírja" köze­lében lakó mahumedán nem vette számba a tilalmat. A pasa azonnal törvényszék elé idéztette, s igy szólott hozzá: Te áthágtad parancsomat, s engem azon szomorú kötelességre kényszeritettéi, hogy megbüntesselek. Azután az összegyűlt effendikhez fordulva mondá: Meg nem foghatom, hogy egy oly ember, ki a Dávid sirja mellett lakik, annyira nem tudja magát mérsékelni, meg kell öt büntetnem. Azután lekapta az engedetlennek turbánját, földre dobta és mondá: Nem vagy méltó az izlam ezen kitüntetésére, a mi prófétánk a feleba­ráti szeretet ajánlja, te pedig nem tanúsítod. Azután egy borbély által levágatta az illető szakállának felét. ——. TÁRCA. GYÁSZHÍR. A legközelebb mult Nagy-péntek kettős gyászszal bo­rult gyülekezetünkre. — Mig az összes keresztyénség a világmegváltójának halálát gyászolta : addig mi felejthetet­len lelkipásztorunk t. Ádám Mihály úr hamvai felett is ke­seregtünk; — akkor tettük gyülekezetünknek 26 éven át buzgó lelkészét az örök nyugalom helyére. Született a boldogult 1801. év február 26-án Nagy-Kőrösön. Tanulását kezdte szülővárosában s a papi szent tudományokat bevégezte a debreceni anyaiskolában. — Baranyamegyében Kopácson a három évi academica promo­tiot eltöltvén, a nagykőrösi elemi iskolába hivatott meg ta­nárul ; mely hivatalában hasonlóan három évet töltött. 1831-ben a lelkészi hivatalra fölszenteltetett s mint ilyen ugyanazon évben az izsáki szent gyülekezetbe rendeltetett administratornak. Innen 1832-ben a tiszavárkonyi szent­gyülekezetbe nyert a rendes lelkészségre meghívást, hon­nan nyolc évi buzgó és sikeres munkálkodása után az 1840-ik évben a helybeli tisza-vezsenyi szent gyülekezet nyerte öt meg rendes lelkészül. Itt 26 éven keresztül az egyház külső és belső virágzását s emelkedését buzgón és híven fáradozó lelkipásztorkodása által jelentékenyen elő­mozdította. Majd két évi többnyire lábon hordozott gyengélke­dése után mult hó 28-án d. u. 3 órakor csendesen elnyu­godott. Kesergik elhunytát szeretett neje Bikfalvy Sára asz­szonyság, kivel 38 évet töltött boldog házasságban, — to­vábbá gyermekei: Gerzson, nagykőrösi lyceumi tanár; — József, szeremlei lelkész, László Nagy-Kőrös város mér­nöke, Juliánná, Gonda László, békési igazgató tanár neje, Kálmán, helybeli segédlelkész, András joggyakornok és György 2-ik gymn. növendék; és kesergik számos jó ba­rátai, rokonai és maga e kelybeli szent gyülekezet, mely benne hív és buzgó lelkipásztorát vesztette el. Elhunyt végelgyengülés következtében életének 66-ik évében. Temetésén a kedvezőtlen s havazó idő dacára is nemcsak a helybeli, de a közelebbi sőt távolabbi vidéki kö­zönség is szép számmal megjelent. A gyászudvaron halotti imát mondott a boldogult fe­lett tiszt. Szász János nagy-kőrösi segédlelkész úr; — a templomban szónokolt nagytiszt Filó Lajos nagy-kőrösi lelkész úr, beszélvén Síd. 13, 7 alapján az elhunyt lelkipásztorról szívesen megemlékező gyü­lekezetről; a sírnál pedig gyászbeszédet mondott liszt. Miskolczy József t.-várkonyi lelkész úr, nagy-kőrösi ének­kar közreműködése mellett. Áldás s béke lebegjen a botdogultnak emléke s ham­vai felett. Gáti János, m. k. fiutaniló. FELHÍVÁS! A nagyméltóságú magyar kir. helytartótanács 1866-ik évi március 13-án 9351 szám alatt keltezett magas intézmé­nyében, a dunántúli helv. liitv. főt. egyházkerület elnöksé­gét, ennek e tárgyban felterjesztett kérvényére, felhívni ke­gyeskedett, hogy azon ifjak véleményes jelentéssel ellátott kérvényeit, kik a címzett egyházkerület pápai fötanodájában, az 1861-ik év óta — e főtanodában szervezett jogakadémia nyilvánossági joga elismeréséig, vagy is az 1865-ik éviok­tober hó 1-jéig — a jogtanfolyamot bevégezték, vagy meg­kezdették, felterjessze, mivel e magas kormányszék az ál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom