Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-04-15 / 15. szám

s olyanokra is különösen, melyekben a gyakorlati élet, s tapasztalásból merített tények vannak egymásmellé állítva, mintegy feleletül azon kérdésre: mi külömbség van a felsőbb tanintézetekkel szoros kapcsolatban, vagy azoktól elkülönítve álló képezdék növendékeinek működései által létesített eredmények közt ? de bármily kedvező adatok állnak is e tekintetbea rendelkezésünkre, elhallgatjuk azokat, csak azon egyetlen fontos oknál fogva is, hogy külföld példája helyett, hivatkozhatunk honunk két nevezetes képezdéjére u. m. a pataki és sopronyira is, s kérjük az ez intézetekből kikerült tanítók működéseinek a nép életében látható eredményeit összehasonlítani azokéival, kik egy felsőbb tanintézettől elkülönítve álló képezdében nyerték szakképzettségüket. , . Ez eredményekre nézve senkit sem akarunk anticipálni és a megtett vizsga után mindenki meg fog nekünk bocsátani : ha most, ismételve kimondjuk: miként a nép tanítóképezde legnagyobb szellemi és erkölcsi siker biztosításával, egyedül a kerületi felsőbb tanintézettel, illetőleg pedig: a lelkészképezdéveli szoros összefüggésben álilathatik fel. Javasolja ezt még az elősorolt érveken kivül: a felügyelés természete is. A világ ma már. a felügyelés könnyebb — s több kedvező eredményt biztosító módjáért, még a legérzékibb tárgyaknak, a szántóföldeknek is tagosítására törekszik ; mire való volna tehát a legdrágább birtoknak, a szellemi és erkölcsi képeztetésnek, a természet által már benső összefüggésbe hozott egyes részeit különválasztani, s az egész világ tapasztalata ellenében azt állítani, hogy a lélek és szivképzés mezején kedvezőbb eredményeket biztosit oly felügyelés, mely figyelmét, idejét, erejét az egymástól elszaggatott részek érdekében, megszaggatni kényszerült? ... Ne ámítsuk magunkat azzal sem, mintha nálunk ezerével teremnének a szellemi képzettség, vagyonbani dúsgazdagság és önfeláldozásra kész függetlenség bajnokai, kik közül a gondolat megszülemlése könnyüségével választhatnék külön helyekre letelepített tanintézeteink érdemleges buzgó íelügyelőit ! Kivánhatjuk-e, hogy a kerületi főtanoda felűgvelőjeül megnyert egyéniség, teljesítve a székhelyen fáradságos, s a részrehajlatlanság erényének folytonos szem előtt tartása miatt is igen költséges felügyelői tisztét, az még fárasztóbbá, s költségesebbé legyen téve reá nézve az által, ho^y az egymástól távol létező intézeteket sorba látogassa?. . . Az egymás érdekeit különösen munkáló szakok elkülönítésének célszerütlensége, a felügyelet megosztásának célszerütlensége ellen is beszél. A pápai egyházmegye, a kerületi tanítóképezde felállításánál sem viseltetik egyetlen egy hely, mint hely iránt is előszeretettel, de viszont gyűlölettel sem : hanem egyedül a szellemi és erkölcsi tényezőket tartja, a hely kijelölésében döntő érveknek, — s már ily alapokon bárhol üdvözlendi, a kerület kebelében a képezdét, sőt azt erejéhez képest erkölcsileg s anyagilag is támogatni kész. Épen ezért Somogy tervezete ellenében nem tartja szükségesnek sem Pápa városának, a kerület részeihez képesti helyeztetését, sem levegőjét, vizét, vidékét, piacának gazdagságát, szokásait stb. védeni, — sem a főtanodéban fentálló fegyelemre nézve, Somogy által kiállított: t-e s tini o n i u m paupertatist aláírni, sem pedig Csurgó ellenében: a carthaginem esse delendam censeo elvét ugy érvényiteni akarni, mint ezt a tervezet Pápával teszi, — mert erős meggyőződése, hogy komoly dolgokróli beszélgetéshez ezek ép oly kevéssé illenek, mint bizonyos, hogy elősorolásuk által a kerület értelmiségének emelkedett műveltsége sértetnék meg, mely a szellemi és erkölcsi tényezőket fontosságukban kellően ismeri, s feljebb tudja becsülni; a viz, levegő, méhes, falusi magány stb. relatív előnyeinél. A mi már a képezdei növendékek elhelyezését, anyagi ellátását, illetőleg segélyezését illeti, erre nézve már kénytelenek vagyunk, bár röviden is, megemlíteni azon külömbféle előnyt, melyeket a kerületi főtanodéval való összeköttetés, a képezde növendékeinek nyújt. a) a főtanoda ó épületének nyugoti részében együttlakást. b) Legatiok, alumniumok, segédtanitóságok, nevelőségek általi segélyezést. Mig a segélyezés itt első helyen emiitett nemét csak a kerületi főtanoda adhatja ; addig sok kegyes alapító végakarata nyomán szép mennyiségű alumnium szabad belátás szerinti kiosztásjoga is a főtanodára van ruházva, melyet ez tőle függő mérvben szívesen osztand meg a képezdével. Egy ezelőtt 8 évvel készített táblázat szerint ily szabad rendelkezési összeg évenkint 500 frtot meghalad, melynek máresak fele részben is a képezde szegénysorsu növendékei segélyezésére leendő fordítása, nem megvetendő segély lenne. A segédtanítói és nevelői állomások betöltése iránti kereslet nagyobb levén egy népes főtanoda, mint csak egy vidék középtanodája körül, ily eseteket a képezde növendékeinek anyagi jutalmazása vagy segélyezésére helyesen használhat fel a nélkül, hogy sokszor saját tantermeit volna kiüríteni kénytelen azért, hogy egy őt nagy mértékben gyámolító testület kívánalmát teljesitlen ne hagyja. c) Köztartásbani élelmezést. Nincs ugyan kerületünk oly szerencsés körülmények közt, hogy a képezde minden szegény sorsú növendékére nézve ingyen élelmezést biztosithatna, — de főtanodájában jelenleg fentálló köztartási intézete által oly előnyöket nyújthat mégis, minőket honunk egy protestáns hason intézete sem képes mai napság a szegénysorsuak tanulhatási könnyítésére nézve adni . . . Igen ! mert az ily közoktatás jósága és olcsósága, részint az abban részesülők sokasága, részint az oda befolyó évi kegyadományok összege, részint pedig a fogyasztandó étcikkek beszerzésénél a nagy mennyiségben bevásárlás, és pontos fizetésre való tekintetből vissza háruló kedvezményektől függvén: ily előnyökkel a kerületi pápai főtanoda méltán dicsekedhetik : a mennyiben az egyházmegyék részéről évenkint 500 forintot meghaladó kegyadomány, — majd a hus, só, liszt és kenyér nagy mennyiségbeni bevásárlásánál a vállalkozó iparosok részéről 2—300 frtnyi árkedvezmény folv be, — s hol naponként 300 egyénnél több étkezik, ott 10 —15-en bizonyosan étkezhetnek ingyen is; ennyinél pedig többet aligha fog a képezde, mint olyanokat ajánlani, kik szegény sorsuk miatt teljesen ingyentartásra szorultak. Mi indíthatná már a kerületet ennyi szellemi, erkölcsi és anyagi előnyök kinálkozása mellett arra, hogy a már valóban égető szükséggé vált tanitóképezdét, pápai tanintézeteitől elkülönülten állítsa fel? Vagy mivel a most létező alapok nem elegek még magukban egy, a kor igényeit, vagy a nép szellemi és