Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-04-08 / 14. szám

«szközölhetésére. Mert elgondolva azon szellemi nyereségtől, mit a felsőbb tanintézetbeli képeztetés számára beszerzett külömbféle taneszközök használhatása a képezdebeli növendékeknek is nyújthat, — elgondolva azon erkölcsi haszontól, melyet a képezde növendékeire a felsőbb tanintézet növendékeivel való gyakori érülközés szerezhet; elgondolva attól, bogy oly tantárgyak hallgatására is, melyeknek az élet és hivatás igényeihez mért terjelemben való tanítását sgy teljes elkülönülésben álló képezde eszközölni nem bírná, a felsőbb tanintézet mellett a legjobb s kedvezőbb alkalmak nyílnak, nem lehet, s nem szabad mellőznünk azon nagy nyeremény megemlítését, mely a felsőbb tanintézet mellett álló képezdére hárul az által, hogy az amabba n működő tanerők közül többet, minden túlterhelés nélkül a képezde céljainak elérésére, biztos sikerrel foglalkoztatni lehet. — Egy, a felsőbb tanintézettől külön, s távoi felállított képezdében, habár 3 rendes és 2 segédtanár működtetnék is — mint ezt a somogyi tervezet javasolja — az elméleti, gyakorlati s különösen a mechanikai tantárgyak, ama csekélyszámu tanerők által kevés ideig hordozható oly súlyos teherré csoportosulnának, hogy alaposan attól lehetne félni, miként ily terhek vitelére, vállalkozók fognak hiányozni. Ellenben, ha a felsőbb tanintézet a gymnasium körében működő egyéb tanerőre, p. o. ének, rajz, zenetanár nem gondolunk is — a lelkészképezde mellett álló tanítóképezde növendékei: a morál, catechet.-theologia s egyéb a vallásra tartozó tantárgyakban, a lelkészképezde növendékeivel együttesen nyerhetnek — ha nem is egyenlő terjelmü — de bizonyosan szakavatott száj után alapos és kimerítő oktatást, — és pedig a nélkül, hogy ezáltal a lelkészképezde tanárjának fáradsága és óraszáma szaporodnék. Más oldalról a képezdei tanárokra nézve tetemes teberkönnyités lenne eszközölve; kik azután a kevesebb oldalú teher hordozásában, annál nagyobb jártasságot szerezhetnének, annál nagyobb eréiyt fejthetnének ki növendékeik bizonyos hasznára, A munkabeosztás e módja által szellemi nyereséghez juthatás eszméje nem uj eszme, s hogy életrevaló eszme, mutatja a tapasztalás, melyet anyagi szűk körülmények közt is a tudományosság színvonalán folytonosan fentartott tanintézeteink példája időről-időre nyújt. ("Vege köv.) KÖNYVISMERTETÉS. Erdélyország története tekintettel mívelődésére. Irta Szilágyi Sándor. 2 kötet. Ha végig tekintünk magyar történeti müveinken, lehetetlen, hogy örömre ne gerjedjünk; mert bár nincs oly történetírónk, mint egy Macaulay vagy Thiers; de a többi tudományágakkal összehasonlítva, a hazai történet nálunk legjobban ki van mívelve. Szalay László, Horváth Mihály és T e 1 e k y József gróf oly nevek, melyek a magyar történetirodalom terén századok múlva is elismeréssel fognak találkozni. Most ugyanez ágban egy ujabb kitünö munka jelent meg, mely hazánk királyhágón túli részének, Erdélynek törlénetét tárgyalja, s mely, tekintve szerzőjének e szakban való jártasságát, az általa felhasznált uj kútfőket és az egész mü berendezését, méltán megérdemli történelemolvasó közönségünk pártolását. — Kevés ember van a két hazában, ki Erdély történetének megírására annyi segédeszközökkel rendelkezhetnék, mint Szilágyi Sándor úr, mert részint ő, részint édesatyja a legjelesebb ide tartozó kútfők birtokában van, ezenkívül összeköttetései által oly eredeti, kivált török okmányokkal ismerkedett meg, melyek felhasználása okvetlenül szükséges annak, ki Erdély törtenetét jól meg akarja irni. — E mü 6 könyvre oszlik; az I. könyv Erdélynek a rómaiak, hunnok, avarok és az Árpádházi fejedelmek és királyok alatti történetét foglalja magában; a II. könyv a mohácsi vészig; a III. pedig János Zsigmond haláláig terjed; a IV. könyv Bocskainak erdélyi fejedelemméválasztásaig történteket tartalmazza; az V. könyv a linci békekötéssel végződik; a VI. pedig 1791-ig terjed. Lapunk és hivatásunk körén kivül esik e két nagy kötetből álló munkának birálatos ismertetése; olyanra hagyjuk e dolgot, ki maga is tanulmányozta mindazon becses kútfőket, melyeket szerző nagy ügyességgel felhasznált. Elhagyva a harci események és azon szenvedések leírásának ismertetését, melyben Erdély épen oly gazdag volt, mint az anyaország, figyelmünket lehető rövidséggel csak a mivellségre és vallásügyre fordítjuk, melyek már szorosabban e lapok köréhez tartoznak. Erdély műveltsége, mint szerző bizonyítja, az elöbbeni századokban is lépést tartott az anyaállamóval. Az Árpádházi királyok alatt csak kezdetleges volt; s a hazai nyelven szerkesztett eszmemüveket csak egyedül a hegedűsök dalai tették. A vegyes házból származott királyok, különösen N. Lajos és Mátyás alatt midőn „magok a múzsák is Magyarországba költöztek" a miveltség emelkedett ugyan, de a korunkig felmaradt irodalmi emlékek legnagyohb részt latin nyelven irvák, s a Mátyás után következő sláv dynastia alatt is fordulnak elő tudósok, kik maradandó becsű müveket irtak természetesen latin nyelven. De midőn a protestantismus terjedni kezdett, midőn az egymást követő vallási viták folyton tartó szellemi forrongást idéztek elő, az irodalmi termékek is szaporodnak. Brassóban, Kolozsvárt, Fehérvárt, Abrudbányán nyomdák állíttatnak. „Brassóban 1545-ben papírgyár állíttatik, néhány alsó iskolából középtanoda leszen, a tanügyet országgyűlés karolja fel:" szóval már itt látható, hogy a protestantismus Erdélybe is uj szellemet vitt be. — A protestantismus terjesztői között különösen ki vannak emelve H o n t e r, H e 11 a i és D á v i d. Az elsőt, ki egy brassai csizmadia fia volt, következőleg jellemzi szerző : „ö munkás férfiú és sok oldalú tudós vala. Költő, philosoph és természettudós, ezeken kivül a fametszésben is jártas. Az országban az elöbbkelö tudósokkal Cpl. Verancsicscsal) levelezésben állott. De mindenek fölött példája és becsületessége által hatott." „Eleinte Erdélyben egyedül a Luther tana volt elterjedve, Kolosvár, Torda, Enyed, a magyar városok és székelyek nagy része ezt vették fel s a tudósok fehérvári köre is szívesen vette azt, A térítés a nép és főurak közt nemcsak szónoklat által terjedt, eleinte disputatiók, colloquiumok, utóbb zsinatok tartattak, hol úrvacsora, mise, dogmák és