Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-04-08 / 14. szám

a felnőttebbekre nézve felesleges lenne az annyira szoros ellenőrzés, mely legtöbb esetben még visszahatást is szül. A kisebb tanulókra nézve kevesebb ok van aggodalomra. Patakon minden alsóbb tanulónak vagy nevelője vagy rendesen megvizsgált és fizetett magántanítója van, ezek mindenesetre felelősökké tétethetnének tanítványaik erkölcsi viselete miatt. Igy elenyészvén az esküdtikar egyik teendője, kérdés a segédtanári szolgálatok miatt fel kell-e ezen testületet tartani ? Felebb említettük, hogy e tisztet a docensek is végézhetik, azért tehát az esküdti-kar sírján docensi testületet kellene felállítani. Azaz a kitűnőbb — vagy általánosságban minden ifjú — szóllittatnék fel segédtanári illetőleg docensi vizsgák tevésére, kiki abból a szakból, a melyikre legtöbb hajlama, tehetsége van. Az igy alakult testület aztán vegye igénybe a tanszabadság előnyeit. Lépjen fel az iskola aegise alatt s tartson előadásokat. De megélhetése mindenesetre biztosíttassák legalább 3—400 o. é. frtnyi évidijjal s azonkívül a szabad tandíj. Az igy nyert ifjaknak tanárképezde gyanánt szolgálhatna a docensség, melyből aztán tanári állomásokra való elömozdithatása is kilátásba helyeztetnék. Azonban mindezekhez ama bizonyos mondás szerint, pénz, pénz és pénz kell. Főiskoláink fentartására sokat áldoznak egyházunk tagjai. Áldozatunk azonban apránként foly be s igy elforgácsolódik, hozzuk be Schweiz példájára az egyházi adónak bizonyos nemét, hogy igy a kevesek egyesítése által végezhessük a nagy dolgokat. Fogadtassuk, úgyszólván határoztassuk el azt a néppel, melynek kebelében lehetetlen, hogy egynehány józan ember ne akadjon, kik aztán pár krcárnyi évifizetésre a többit is rá ne vehessék; tehetősebb nagyjaink tehetnének többet is. S az igy begyülendö egyházi adóból, kerületenként fedezhetnök főiskolánk belszükségleteit, vagy föl lehetne egy alkalmas pillanatban kérni az országgyűlés figyelmét is tanügyi állapotainkra, minden főiskola nyerhetne bizonyos szubvenciót, mely által elősegíthetné felvirágzását. Mint protestáns embernek szabadságom sőt jogom van felszóllalni az ily ügyeknél, vajha mások is tennék, hogy egész higgadtsággal megvitatva az ügyet főiskolánk tanügyi állapotának javítására közreműködhetnénk! Kishegymegi Áron. EMLÉKIRAT, melyet a pápai reform, egyházmegye, a néptanitó-képezde felállítása ügyében a kerületi gyűlés elé — ettől nyert felhívás nyomán — beterjesztend. A kerületet alkotó egyházmegyéknek a tanítóképezde felállítása érdekében 1865 évi szilas-balhási kerületi gyűlésre beadott s ott tudomásul vett véleményei, ezek közt különösen a b.-somogyi egyházmegyének tervezete és ajánlata, arra indítván a kerületi gyűlést, hogy mielőtt a t. képezde felállítására nézve döntő s végleges határozatot hozna, az egyházmegyék véleményét, — most már a somogyi ter-Tezet és ajánlat szem előtt tartásával — még egyszer meghallgassa : kész örömmel siet a pápai egyházmegye is véleményét következőkben tisztelettel benyújtani: A szilas-balhási, kerületi gyűlés j.könyve 49-ik pontjában, a somogyi tervezetnek, a kerületbeli minden egyházmegyéhez leendő megküldetése rendeltetvén el: ez intézkedés által egyszersmind az egyes egyházmegyék e kérdésre adandó feleletre lőnek felhíva : „Hol, s mint állíttassák fel a kerületit, k é p e z d e ?" . . A pápai egyházmegye felelete erre röviden ez: „o 11, s ugy, hogy az, növendékeinek legkönnyebb móddal a legtöbb sikert párosítva has ználh a s s o n." . . . Véleménye szerint pedig ez csak ott történhetik: hol at. képezde felállítása s fentartás á— hoz már bizonyos szellemi, s anyagi alap létezik, és igy kétségkívül ott, hol jól rendezett gymnasium éslelkészképezde van."... Igen ! nem kevesebb, mint erős meggyőződése a pápai egyházmegyének: hogy egy jól berendezett, a célnak minden tekintetben megfelelő t. képezde a gymnasium és lelkészképezdétől egyáltalában különválhatatlan, és hogy e két alaptényező bármelyikének mellőztével, minden egyéb kedvező körülmények közt berendezett t. képezde soha sem lesz képes megérdemelni létezését. A t. képezdének u. i. mint ilyennek, egy jól berendezett gymnasiumtól való különválasztása nem engedhető megmivel azonnal azon színezetet nyerné, mintha, célja és elve nem a nevelés, hanem csak az idomítás volna, — nem engedhető meg: mivel a gymnasium kebele közepéből kiszakított növendékek minden természetes képesültség nélkül ültettetnének át, egy egészen ösmeretlen intézet földjébe, s az igy származott szakadást, s azután a később e miatt bekövetkező hiányokat semmi közvetitő, úgynevezett praeparandia sem volna képes kipótolni; — végre — hogy több érvet elhallgassunk — szól még a különválasztás ellen azon fontos körülmény is, hogy a növendékek az ily kezeltetés mellett, még oly időkorukban kényteleníttetnének életpályát választani, midőn a komolyan gondolkozó érettség még hiányzanék náluk. . . Az önálló s mélyebb gondolkozásra képesültség, majd az érettség korának mentül inkább megközelítése szempontjából tehát — mert ezek nélkül sem a lélek öntudatos gondolkozását, sem a bölcseimi tudományokra *) való, siikert ígérő átmenetelt képzelni nem tudjuk —a legszorosabb összeköttetést látjuk lenni, s ajánljuk fentartani a t. képezde és gymnasium között; — annyival is inkább, mivel mig a gymnasium célja egyrészről az, hogy humanisticus képzés által a szivet és jellemet egyiránt kifejtse, addig másrészről az is, hogy a t. képezde magosabbkörii tudományaira a növendéket kellőleg elkészítse. „Fejletlen ész és kellő előismeret, majd nemes szívósságot nyert tiszta jellem nélkül, elenged h etlen szükséges kellékeinek hiányával van a néptanító," . . . mondja a mindennapi tapasztalat. *) Elméleti neveléstan, tapasztalati lélektan, catechetica — theologia, didactica. stb.