Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-04-01 / 13. szám

11. Azon napon feltámasztom Dávid leomlott sátorát, S betatarozom réseit és feltámasztom omladékait. S fölépítem, mint a hajdankor idejében. 12. Hogy elfoglalják Edóm maradékát s minden népeket Azok, kik az én nevemről neveztetnek, Mondja a Jehova, ki azt cselekszi. 13. íme, napok jönek, mondja Jehova, S nyomban éri a szántó az aratót Es a szőlőtaposó a magvetőt, S a hegyek musttól csepegnek, S minden halmok folydogálni látszanak. 14. És visszahozom az én népemnek, Izráclnek fogságát, És fölépitik az elpusztult városokat és lakoznak bennök, Es ültetnek szőlőket és isszák azoknak borát, S kerteket csinálnak és eszik azok gyümölcsét. 15. És elültetem őket saját földükbe, S nem fognak többé kitaszittatni az ö földükből, Melyet adtam nekik, mondja Jehova a te Istened. ISIOLAÜG7. EGY MAGÁN-NEVELŐINTÉZET VIZSGÁJA. (B. Z.) S z. Kalocsa Róza asszony jóhirü nőnöveldéjében még február 27-én tarttatott a félévi vizsgálat, melyről néhány szóval megemlékezni szándékozunk. Hogy ezt előbb nem tehettük, körülményeink gátoltak; — de e vizsgáról megemlékezni a nagy közönség, a nevelés, különösen nőnevelésünk magasztos ügye érdekében kötelességünknek tartván, most im lerójjuk e kötelességet. A nevelőintézeti növelésnek két ága van, — egyik a kézi munkák tanulása, másik a különféle tanulmányok. Régebben amaz volt a tekintélyesebb ág és igen kevés idő előtt még, ha az intézetből hazakerült lányka horgolni, hímezni, gyöngyöt fűzni s más efféléket jól tudott és egynéhány lapot még hozzá a kis kátéból és bibliai történetből: nevelése szülői legnagyobb megelégedésére tökéletesen befejezettnek tekintetett s az idő elérkezettnek, hogy a gazdasszonyi teendőkbe a növendék beavattassék. — Egyik tulságból a másikba jutottunk. Napjainkban az intézetet elhagyott leányka az ujján alig tudja elszámlálni, mennyi mindenfélét tanult; — s ez még magában Örvendetes dolog, de kénytelenek vagyunk elszomorodni, — ha mélyebben tekintünk a dologba, hogy miképen tanult és mit tud ? — s megtudjuk azt, hogy mig értetlenül, emésztetlenül annyi minden tudományt magába szedett, addig elfelejtett kötni s kézi munkái is egyre esetlenebbek, hogy az annyi mindenféle tudományból voltaképen nem tud egyebet, mint hogy ilyenek is vannak. De zongorázni és táncolni . . . ezek most az elsők. Bocsánatot kérek e csekély kitérésért, szükségesnek láttam, mielőtt az érintett nőnöveldei vizsgáról szólanék. Általában igen szivesen vehetnék és megköszönhetnék sokan, ha e téren is egy kissé szellőztetnők a kárpitokat; egy kis eszmecsere, tisztultabb nézetek, ha valahol, e téren lennének szükségesek . . . Sed ad rem! Tehát február 27-kén délelőtt 9—12 és 3—5 óráig tarttatott a félévi vizsgálat az emiitett nevelőintézetben, főtisztelendő Török Pál superintendens űr és számos szülő jelenlétében. Főt. sup. űr folytonos jelenlétével is kimutatá megtisztelő elismerését a jeles növelde tulajdonosnője és ügyszeretetét az általa képviselt nemes ügy iránt. — Kérdések tétettek először is a v a l-Iástanból, melyekről azonban, későn érkezvén, nem sokat Írhatunk. Majd a történelemből, hazánk történetéből, melyet Nagy Lajosig végeztek el egyik legjelesebb rövid kézikönyvünk nyomán. *) Meg kell vallanunk, sokan vannak a névendékek között olyanok, a kiknek a másfél év— mióta az intézet Sz. Kalocsa Róza asszony vezetése alatt áll — nem volt elég idő arra, hogy a korábban megszokott hibát, ferde tanulási módot levetkezzék, és néhányan bármilyen jól feleltek is, feleletekkel nem elégítettek ki. A történettan az a tudomány, melyben előadási ügyességünket is gyakorolnunk kell, és mindig elszomorító dolog, mikor gyermekeket, különösen leánygyermekeket valamely kézikönyv nehézkes körmondatteli irályában halljuk beszélni. — De ez csak egy néhányra szólt, — a nagy többség az intézettulajdonosnö s egyszersmind tanárnő szíves fáradozása következtében azon az űton halad, melyen őket a nevelésügy barátai látni szeretik. — Szerencsésebbek voltak már a magyar irálytannál, melynek begyakorlásában az épen e lapok hasábjain általam ismertetett kézi könyvet használták. Akkor kifejtettem e kézikönyv előnyös oldalait s nagy lelki örömömre szolgált látni most, hogy jóslatom csakugyan beteljesült, mert ezt a tárgyat a növendékek valóban tudják, E három tárgyat s még, ha jól tudjuk , a francia és német n y e I vt a n t, maga Kalocsa Róza asszony adta elő. Majd a számtanra került a sor s a kis leánykák kezébe nagyon jól állott a kréta, mikor a nehéz kamatszámolási s más efféle példákat megfejtették. — Kíváncsian vártuk az ezután következett aestheticát. — Mélyen érezzük mi, s érzik mások is, mennyire szükségesek minden művelt, de nemcsak felületesen, hanem valóban müveit nőnek a széptani ismeretek, nem ugyan tudományos mélységgel, de csak főbb vonásaiban; tudjuk, mennyire hat az ízlés nemesítése, finomítása, a lélek nemességére is. — Tudtunkkal eddig nem volt intézet, a hol az aesthetica, mely gymnasiumaink nagyrészéböl is ki van rekesztve, a tantárgyak közé fölvétetett volna. Ez okozta kíváncsiságunkat; vájjon mikép sikerül a kezdeményezés e tárgynál, melynél a növendék egészen a maga lábán kénytelen járni. — Nagyon sajnáltuk, és nem is hagyjuk egészen helyben, hogy e tudomány német nyelven adatott elő, valamint a fölállított elvek ellen is volna kifogásunk. De hagyjuk ezeket s nyilatkoztassuk ki inkább örömünket a fölött, hogy ezzel a tárgygyal bizonyitá be Kalocsa Róza asszony, noha nem ö tanítja, mennyire vitte másfél év alatt növendékeit; — értelmes, szabatos, meggondolt feleleteik a jelenvoltak nagyrészét bámulásra inditák. Egyébiránt — ha nagytiszteletü szer*) Sokan érzik egy magyar hazai történelem hiányát, mely serdülő leánykák számára s az ujabb nézetek szerint nem iskolai modorban lenne irva.