Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-03-25 / 12. szám

csak a Jézusban s a sz.lélek az atyától Krisztus által elküldetése után lett a világnak teljesen kijelentve. És igy azon socinianista nézet ellen szól a jegyzék, mintha a János evangeliomában föltett „kezdetben vala ama Logos" csak azt tenné, hogy a Logos volt a ker. vallás kezdetiben (Hitt §. 21). *) Máskor ha mulatni akarja magát biráló: mulasson a maga és ne az én contómra. Azt is mondja biraló, hogy munkám általános szellemét és jellemét bemutatta. — Ha én is goromba akarnék lenni: azt kellene mondanom, hogy Ballagi úr vagy igen ügyetlen, vagy igen ravasz biráló. Igen ügyetlen, ha tudatlanul nem alapeszmémből indult ki bírálatában; igen ravasz, ha tudva és szándékosan nem abból indult ki, és mégis azt mondja, hogy hittanom szellemét és jellemét bírálatában felmutatta. Hasonlót azonban hasonlóval nem akarván visszafizetni, bírálónak csak azt mondom: a ki nem alapeszmémből indul ki, mint Ballagi úr, az hittanom szellemét és jellemét bírálatában be nem mutathatja. Azon alapeszméből indulván ki ugyanis, hogy minden létnek szabad egyedüli oka isten (§. 12),* *) a mit biráló nemcsak hogy figyelembe nem vett, hanem hittanom alá helyette más alapeszmét csúszta*) Eddig is joggal mondhattam K. J. úr üres szószaporitása és semmit nem bizonyító idézgetéseiről, hogy az egész csak olyan vakulj magyar l-féle handabanda. De ezen észrevétele leírásánál már épen nem tudom, minek nézte K. J. úr e lapok olvasóközönségét. Ha a socianismusra gondolt, mért nem érintette csak egy árva szócskával azon socinianus tévedést, a melyre célzott ? Telivér magyar ember létére tudnia kellett, hogy „mondott szóból ért a magyar." Da én szeretném azt az embert látni, ki azt a célzást most, mikor K. J. úr figyelmeztetett is rá, jegyzetéből kiolvashatná. — Én meg kérdem, ha az a socinianusok elleni megjegyzés akart lenni, mért nem hozta fel szerző a 111-ik lapon, a hol a socinianusok itt emiitett nézetét tüzetesen tárgyalja? tán mert nem nyomott volna sokat ? Mindég többet nyomott volna ott a maga helyén, mint itt, ahol senki nem is sejtheti, hogy a socinianusok nézetéről van a szó. De hiszen csak a vak nem látja, hogy az egész puszta ráfogás és csupán arra való, hogy megrovásomra valamit mondjon. K. J. úr inkább kész a legkézzelfoghatóbb absurdomot a világba küldeni, mint vallomást tenni, hogy ő valamiben hibázott. Ez is egy signatura. B. M. **) Fölkerestem most azt a 12-ik §-t és látom, hogy három felkiáltó jegygyei jelöltem volt meg magamnak e § bevezetését. No, itt megint valami vad beszéd van, gondolám, s ime ! csakugyan ezt olvasom : Minden dogma szükséges, ha tartalma örök igazság s az emberi lélek vallásos szüksége kielégítését benne találja. A legfőbb dogmát világosító s belőle természetesen folyó dogmák pedig mivel annak kiegészítői, még akkor is szükségesek, ha a vallásos lélek nem ismerné el ezek szükségét." Tehát mindea dogma csak akkor szükséges, ha az emberi lélek vallásos szüksége kielégítését benne találja, de azért mégis a legfőbb dogmából folyó dogmák akkor is szükségesek, ha az emberi lélek vallásos szüksége kielégítését benne nem t a 1 á 1 j a !!! Ily logika aztán szépen hangolja az embert tovább hatolni az ellenmondások bozótában. Egyébiránt ne téveszszük szem elől, hogy birálatom, a két utolsó észrevételt kivéve a prolegomenákra vonatkozik, ezeknek pedig, a mint tudjuk, főfeladatuk, tisztába hozni, először,mi a vallás ? mint a melyre a hittan irányzódik, másodszor, mi a kijelentés ? mint a melyből a hittan tartalmát meríti. Itt tehát mindenesetre a vallás általános fogalma az alapeszme s igy nekem arra a legfőbb dogmára, valamint az ebből folyó dogmákra, melyek K. J. úr szerint fehérek is feketék is semmi szükségem nem volt. g tott, szelleme és jelleme hittanomnak ez: isten az, a ki mint csirát belénk oltá öneszméjét s ezért van vallásunk; isten ki ezt bennünk a természet és erkölcsi világban lett önkijelentése által táplálja, tökéletességre viszi pedig a názáreti Jézusban lett tökéletes önkijelentése által; isten az a ki a kijelentett istenéletet szíveinkbe átülteti és bennünk élteti 's van örök életünk. Istennek kell hát köszönnünk vallásos életünket, istennek idvességünket, s ennek elismerése az istennek lélekben és igazságban imádása. Ez a ker. vallásnak reform, felfogása. Ez a ref. hittan szelleme, jelleme, lényege sajátsága. Ha ezt mutatta volna fel biráló mint olyat, mit hittanomban jól vagy roszul keresztül vittem: akkor mondhatná, hogy hittanom szellemét és jellemét bemutatta, s ekkor volna igazságos biráló. Gúnyorosan látszik bíráló megjegyezni azt, hogy hittanomban sok a sz.írásból vett idézet. Ez igaz. Hanem biráló egyről sem mutatta be, hogy helytelenül van alkalmazva. S mivel a reform, ker. vallásnak zsinórmértéke a sz.irás : helyes szerintem, ha a tanuló az egyes dogmákat minél több sz.irási helylyel tudja igazolni. Azt is mondja biráló, hogy a határozottság nem erős oldalom. Lehet. Hanem győződjék meg biráló úr, hogy a hittanomban letett eszmék s tanok mellett, ha csak a szentírásból másról meg nem győz, minden goromba bírálata mellett is megmaradok. Ballagi urnák bírálata elején mondott e szavait: „Nagy ideje, hogy kivergödjünk e téren is a pajtáskodások és kölcsönös ámitgatások hinárából, és hogy igazság szeretet által gyümölcsözővé tegyük a könyvek ismertetését, fáklyát gyújtván a szerző önszeretet által elhomályosodott Ítéletének és tájékozást nyújtván a közönségnek," nem tudom miből merítette, mivel állítását egy hanggal sem okadatolta. De ha reám alkalmazza*), minthogy sem gyümölcsözővé nem tette bírálatát, sem állítását nem okadatolta, mint teljesen oktalan állítást visszautasítom. Bírálata elején azt mondja Ballagi úr, hogy engem ismer. Én is ismerem öt, beszélgettem vele, s beszélgetésünk tárgyára, nem kétlem, ö is emlékszik. Hanem épen az öt ismerés, s hittani bírálata következtéeen tudom mondani, hogy midőn hittant bírál: Ballagi úrnak nem azt kell bírálata homlokára tűzni, hogy az igazság és tudomány sz. érdekében, hanem azt, hogy piszkolódás s gorombáskodás szeretetéből bírál. És ha ezt irja : akkor ir igazat. *"*) Kiss János hittanár. *) Oh hiúságok hiúsága! Ki gondol Kiss Jánosra, mikor magyar irodalomról van általánosságban szó ? ! Nem csak, hogy az irodalom férfiai közé nem számíttatik, de még csak közönséges tájékozottsággal sem birhat a magyar irodalom jelen állapotában, különben nem írhatta volna, hogy az arra vonatkozó állitásom nincs okadatolva. Ki kivánt valaha okadatolást oly állitásnál, melyet senki kétségbe nem von, mert köztudomásu. B. M. **) Utoljára még egy szót. Én K. J. úr aljasságait föl sem veszem ; de a t. olvasóközönségtől kell bocsánatot kérnem, hogy oly semmit nem mondó beszédekkel untattam. Hiába ! jó hiszemben tett felszólításom kötelezett és kénytelen voltam ezen ellenészrevételeknek helyt adni. Rajta leszek, hogy ezentúl „Nil dictu foedum visuque haec limina tangat." B. M.