Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-03-25 / 12. szám

dás-okozta képtelenség, mely alól nem minden népnek van módja kimenekülni; s ott azután a hatalmasok nem is bánjak, ha a tudatlanság terjed, s mindenképen rajta vannak, hogy a felekezeti iskola legalább szinét tarthassa meg az iskolának, s a közös iskola jáldásait még csak fejteniök se lehessen, annál kevésbé példában látniok. Továbbá Amerikában a közadó szolgál a közoktatás költségeinek födözésére. Ez is ép oly igazságossá mint szükségessé teszi, hogy egy polgár gyermeke se legyen kizárva belőle. E végre nem elég mondani, hogy: „hisz' az állam senkit sem zár ki, söt szívesen lát bármily felekezetű növendékeket iskoláiban." Ez nem elég és pedig azért nem, mert ki-ki a maga vallásos hitét és meggyőződését tárván magára nézve egyedül jónak, senki nem nézheti közönyös szivvel, hogy gyermeke más hitet és vallást szívjon magába, vagy tanuljon megbirhatlan költséggel, és egészben véve az embert, mégis kevesebb haszonnal otthon, mind a mellett, hogy szülei az állam által kivetett adót szintén lerótták. E tekintet oly erős, hogy ha csak egy polgár volna is, kinek lelkiismerete kifogást tenne az iskolában tanitott nézetek ellen, azt sem volna szabad mellőzni, mert lelkiismerete háborgást szenvedne, mi mindenkor gyűlöletes és ennélfogva szabad államban nem is lehet helye. De magának a vallásnak minden más érdekeket végtelenül felülmúló érdeke is azt kivánja, hogy az egyházban adassék elö, nem pedig az iskolában. — Az iskolában ugyan is a hittani leckék a többiek sorában adatván elö ugyanazon módon bánnak is velők. Sokszor teherré válnak, mi kedvetlenséget szül, s akkor vége a kegyeletnek, vége a tiszteletnek. A tanitók magok sem tesznek külömbséget vele, s a növendék nem egyszer a lankadtság félreismerhetlen jeleivel adja elö azt, a mit nagy nehezen könyv nélkül tanult. Csak az, a ki soha sem volt jelen a káté órái alatt az elemi iskolában, csak az hihetné el, hogy az emlékező tehetség ama kínos megfeszítése vallásos érzelmeket csepegtethessen a gyermek szivébe. De ha a templomban és pap által adatnak elö a vallástanok tételei, mind a hely, mind a személy szentelt jelleméből kijut részök, s magának az isteni tiszteletnek egész tekintélyével nyomulnak a gyermek szellemébe, a mint szükséges is, hogy a gyermekek tanítása kiegészítő részévé tétessék az istentiszteletnek. A szabad amerikaiak annyira félnek felekezeti irányt, vagyis bármily tényleges vallásos színezetet adni a közoktatásnak, hogy a törvény világos szavakkal kizár minden papot, kizárja bármely vallásnak szolgáit valamennyi akár helybeli akár más bizottságból, mely az állam által fentartott iskolák igazgatásával vagy felügyeletével van megbízva. Helyeslyi is e rendszert minden párt, minden felekezet, csak a katholikus papság nem. Mondjuk a papság, mert e tekintetben a kath. nép is — amerikai: szereti a maga hitét, s tiszteli a másét. A kath. papság, mely mindenütt, hol a hatalom nem az övé, például Hollandban s Irlandban elfogadja a tisztán világi, illetőleg nemzeti iskola rendszerét, midőn az Unió zavarban volt, elérkezettnek hitte a változtatás idejét s azóta külön iskolák alapítására törekszik. A new-yorki érsek Hughes úr egész hadjáratot indított a nemzeti iskolák rendszere ellen, s mindent elkövet, hogy a kath. szülék gyermekeit elvonhassa az állam iskoláiból és külön tanitásbaa részeltesse őket. Sok szüle még most vonakodik ettől s az szerencse, mert sajnos volna, ha a katholikus hitűek különvált népcsoportul akarnának feltűnni, és pedig olyan csoportul, mely lényegében ellenséges indulattal viseltetnék az állam intézményei iránt. Vallásbeli oktatásukat az amerikai gyermekek a vasárnapi iskolában nyerik. Ez ismét csodálatra méltó intézmény, egészen az egyéni kezdeményezés gyümölcse. A hitnek tanítása ott a legelső elemektől kezdődik, s jó mély fejtegetések határáig terjed. Valahányszor uj egyház építéséhez fognak, rendesen tág felolvasási termet (lcctures room) csatolnak hozzá, hová tömegesen gyűlnek a gyermekek, helyet foglalva a félkörben álló padokon, sokszor vegyest a protestantismus mindenféle árnyalatú felekezeteiből. Betű szerint három millió gyermek jár a vasárnapi iskolába közel 400,000 férfi- és hölgy-tanitó vezetése alatt. Hittérítő társulatok is keletkeztek, melyek követeket küldenek a legtávolabbi emberi lakokba, oly elvadult szülék elhagyott gyermekeit összetoborzani, kik végképen elhanyagolják szülöttjeik neveltetését. A papok még a vasárnapi iskolában is rendesen világiaknak engedik át a tért. A legelöbbkelő asszonyok és urak vetélkednek a tisztségért taníthatni a kisdedeket. Az önfeláldozásnak oly hihetetlen vetélkedése ez, hogy alig tudjuk azt magunknak megmagyarázni. Fötörvényszéki birák, városok söt államok választott tisztviselői s magok a tábornokok sem tartják méltóságukon alóli dolognak egy-egy vasárnap elfoglalni az iskolamester szerény polcát s teljesíteni teendőit. H a r r i s o n tábornok épen vallástanitással foglalkozók a vasárnapi iskolában, mikor megválasztották az Unió elnökének. A keresztyén vallás, a polgári életben díszszel forgolódó emberek által adatva elö, merőben elveszti a papos és felekezeti színezetet, s erkölcstanná nemesül, mely élő és széles alapú hitből szívja táplálékát. Ez utón szivárog le a társadalom legalsó rétégéig, erős támaszt nyújtva egyesnek és községnek zivataros időkben. A vasárnapi iskolákban rejlik az Egyesült Államok köztársasági intézményeinek egyik mély és szilárd alapja. A szorosan világi vagyis nemzeti iskola, melyről az elfogultság azt hiszi, hogy minden vallásos érzést gyökerestül képes kiirtani, az Egyesült Államokban e hatást épen nem idézi elö. A vallásos érzelem legalább sehol sem általánosabb, mélyebb és különösen jótékony cselekedetekben gazdagabb mint ott. S ha az áldozatok nagysága szolgálhat az érzelem mélységének mérőjéül, a melyekre az buzdulni hajlandó : e tekintetben az amerikai nép vallásos buzgalmáról fényes tanúságot tesz az az 130.000,000 frank, melyet önkéntes adakozás útján összehordanak évenkint csak papjaik eltartására. A létező 48,000 templomot 600 millióra becsülik; évenként 1200 uj templom épül, mi 40—50 millióba kerül; 40 millióra megy, a mit más jótékony intézetekre költenek. E szerint az iskola teljesen világivá tétele nemcsak nem árt a vallásnak semmit, söt egy akadálytól szabadítja meg