Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-03-25 / 12. szám

Kilencedik évfolyam. 12 Pest, mart. 25. 1866. PROTESTÁNS EGYHÁZI E Ali lii^P; SZERKESZTŐ- ES KIADO-hivatal: A lipót és szerb-utca szöglef;én földszint ELŐFIZETÉSI DIJ: Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. A DEISMUS IRANYA ES HATASA. Második fejezet. (Folytatás.) Hobbes rendszere ellen hevesen kikeltek a hierarchia védői; egykori tanítványa II. Károly őt száműzte; a jezsuiták istentelen politikusnak nevezték. Bellarmin bibornok, müvére „De summo pontifice" cimü cáfiratot készített (Leviath. Cap. 42. 260. lap). Montesquieu, és Kant kikelnek ellene, mint az absolutismus megalapítója ellen, de nem eléggé indokoltan, mert Hobbcsnél az állam — jól megjegyezzük— emberi intézmény, mely szerződési alapon nyugszik. E vád nem Hobbest* hanem Fiimert illeti, ki rendszerét tovább fejtvén a királyság sarkpontjává az „Isten kegyelméből"-t tette. Fiimer (1604—47.) munkájának címe: a patriárkha, vagy a királyok természeti hatalma (Patriarcha or the natural power of Kings), mely nyomtatásban csak 1680-ban jelent meg, de már a köztársaság korában, mint kézirat csaknem köz-kézen forgott. Fiimer a bibliára támaszkodik, s azt mondja, hogy Ádám volt az első uralkodó, a ki uralkodott Éván és gyermekcin, tehát rajta kezdődik az Istentől alapított egyeduralom. Az özönvíz ulán Noé három fia volt a természetes uralkodó, tölök származnak a patriárkhák, kiknek utódai a királyok. A király természetes atyja népének, azt mint családját tetszése szerint kormányozza, s tetteiért csak Istennek felelős, ki a királyok királya. Fiimer munkájára Sidney Algernon (kit 1683-ban a toryk ármánykodása folytán lefejeztek) irta vizsgálódásait „az igazgatási formákról" (Discourses eoncerning governement), melyekben Filmerrel szemben felmutatja a szerződésen nyugvó államot, épen a patriarkhálismus alapján. Hobbes rendszere, miként érintők, egyház és államra egyiránt megtette hatását, s most a theol. tudományosságra került a sor. Oxford és Cambridge az időtájon sokban különböztek egymástól, amaz püspöki, emez inkább puritán érzelmű ; de abban mindkettő megegyezett, hogy a Hobbes féle bölcsészetet meg kell támadni, és pedig szinezetökhöz hiven. Oxford (különös !) annak demokráciái alapját, Cambridge erkölcsi indifferentismusát támadta meg. A cambridgei harcosok közt legkitűnőbb C u d w o r t h a platonismus hőse, ki már álláspontjánál fogva hitte, hogy Hobbes ellenében nyert csatája leend. Óriási müvének cime „a világegyetem igaz értelmi rendszere" (The true intellectual systeme of theuniverse. London 1768. Latin fordítása Mosheim által, Jena 1733. két folio kötet). Cudworth elsőben is oly erkölcs-vallási alapra áll, melyen valami általában igazat és örököst képes felmutatni. Jó és rosz, erkölcsös és erkölcstelen, igaz és nem igaz nála nem mint üres szó, hanem a priori létező, és valódi igazság lényegénél, természeténél ^<póaei) és nem helyzeténél ($£<7£í) fogva. Az erkölcsi valami absolut, valami természeti, és nem szerzett. Nincs isteni, sem emberi törvény, mely egyébre kötelezzen, mint a mi lényege szerint jogos. Ha a dolgok lényege Isten önkényétől függene, nem szerezhetnénk biztos ismeretet egy mennyiségtani, egy metafizikai igazságról sem, mig Isten maga kijelentésével közbe nem vetné magát, melynélfogva ezt vagy amazt egy darab ideig igaznak vagy nem igaznak tartsuk. Holott a tudás semmi más, mint a szükségképinek felfogása, s nincs ellenmondói)!), mint ha az önkénytől függ valaminek, „igazsága vagy hamissága." Cudworth az igazság és erkölcsiség világának akkora önállóságot tulajdonit, hogy kérdésbe jöhet: vájjon az önállóság ime világrendjébe szabad-e belenyúlni a kijelentés önkényének ? Hogy a támadás teljes legyen, Glanville (1636—1680) természetbúvár sem késett tiltakozni egyfelől Hobbes és Descartes, másfelől az aristotelesi bölcsészet ellen „a d o gmatizálás hiábavalósága" cimü könyvében. A dogmatismusnak a skepsist ajánlja ellenszerül. Kételkedése azonban nem terjedt ki a vallásra, söt a supranaturalismust előre fölteszi. Kissé hosszasan időztünk Hobbes rendszerénél, de ez-* zel tartozunk neki, mert mint alább emlitve lesz, a francia felvilágosultság materialistikus erkölcstana tőle veszi eredetét, ö annak mintegy gyökere. Blount a deismus eddigi fejlésének, mintegy mutatója, képviselője. Nála ujat nem találunk; minthogy nézeteit Herbert és Hobbes rendszeréből merítette. A mit újnak lehetne mondani, az, a csipős nyelvezet, mely hü képmása a Vb* .^t - • 23 ptó