Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-03-18 / 11. szám

méljük a figyelmes és elfogulatlan 'olvasó ezekből átlátta, hogy: 1. Az Oláhországban lakó ev. íref. osztrák alattvalók, legfelsőbb rendeletnél fogva, egyházi tekintetben az erdélyi ref. superintendentia kormánya alá tannak helyezve. 2. Ezt maga Cz. M. is jól tudta, ezért kérte az erdélyi ref. püspökség és közzsinat védelmét, pártfogását. 3. Az erdélyi ref. superintendentia mind anyagi mind erkölcsi pártfogásával gyámolította a missiot, a Cz. M. buzgalmát méltányolta, gyengéit elnézve, fedezte; az oláhországi egyházak felett nem gyakorolt nyomasztó felsöséget, ezek önkormányzatát nemcsak respectálta, hanem fentartani kívánta. 4. Cz. M. az erdélyi ref. superintendentiától való függését tettlegesen elismerte, mert válópereit a közzsinatokra felküldte megerősítés végett; oda folyamodott, kérelmezett. 5. Nem az erdélyi superintendentiának, hanem az oláhországi egyháznak érdeke kívánja, hogy ezek az egyházak kellő felügyelete alatt álljanak. 6. Cz. M. midőn e felügyeleti jogot megtagadta, ez egyházak érdekét áldozta fel nagyravágyó álmainak; mert ezek vallása, nemzetisége sokkal nagyobb biztosítékot talál az anyahonnal való összeköttetésben, mint egy idegenajku és más vallásfelekezetül kormány védelmében. 7. Magok az egyházak ösztönszerűleg érezték és érzik, hogy fenmaradásuk csak az eddigi viszonyok között lehető, s mégis Cz. folytonosan bujtogat, lázit a „független egyház mellett" ez alatt oly egyházat értve, mely csak tőle függjön és a melyben ő kénye szerint rendelkezhessék, államcsinokat hajthasson végre, hivatalukba rendesen beállított lelkészeket tetszése szerint, a legrövidebb úton elmozdíthasson hivatalukból. 8. Az erdélyi ref. egyháztanács a hatalmában álló minden módokat elpróbált, hogy Cz.-t hivatali rendes medrébe térítse; de ez kihivó és az egyházi kormányzó testületek méltóságával össze nem férhető válaszaiban az engedelmességet több izben kereken megtagadta, s a hibát magáról elháritni akarva nem átallotta hivataltársai ellen alaptalanoknak bizonyult aljas vádakkal lépni fel. 9. Cz.-nek e menthetetlen magaviseletével szemben, az egyházi főtanács nem akarta elvágni a megtérés útját; hanem idéztette egyházi törvényszék eleibe, hogy ha igaza van, magát kimenthesse; de Cz. e törvényes idézést is viszszautasitotta, az engedelmességet teljesleg felmondotta és igy magát az erd. ref. superintendentia felügyelete alatt álló egyházakban lehetetlenné tette. 10. Az erd. ref. superintendentia, bizva abban, hogy a zavarok lecsendesültével a magyarországi superintendentiák nem fogják megvonni eddig tanúsított meleg részvétüket, nem kívánja felhagyni a missio ügyét, söt — miután annak egy egyén általi vezetése káros-nak bizonyult — a protestantismus elveiből kifolyólag, világi és egyházi egyénekből kinevezett bizottság kezébe tette, a mely nem fogja elmulatni koronkint közzé tenni hiteles számadását a missióra gyűlt kegyes adományok hovafordításáról. MÁSOLAT. Tekintetes szerkesztő úr! Folyó 1866-ik év február 23 -án a bukaresti ref. magyar egyház képviselő testülete Salamon János pénztárnok, László András ellenőr és Szabó Albert egyházfi személyében egy háromtagú bizottmányt nevezvén ki, hogy vizsgálnák meg azon kegyadományokat, melyeket tiszteletes lelkész Koos Ferenc közelebb templomunk bevégzésére a magyar hazában gyűjtőt. Ezen bizottmány elvégezvén a reá bizott dolgot, mai napon a következőkben tette meg képviselő testületünk előtt a maga jelentését. T. Koos Ferenc gyűjtött: Kolozsvárt 153 frt. 5 arany és 50 kr. Debrecenben 409 „ — — — 2 „ Pesten 145

5 „ 10 arany % Napol. 79 „ 2018 frtTTö arany % Napol. 31 kr~ Ezen összegből átadott az egyháznak 1714 frt és 12 aranyat és igy uti költségére csak felét költötte el azon összegnek, melyre az egyház által fel volt hatalmazva, melyért fogadja a t. lelkész úr a nyilvánosság előtt is szives köszönetünket, úgyszintén a kegyes adakozók is vegyék Istentől méltó jutalmokat. Ezen templom bevégzésére még mintegy hétszáz arany szükségeltetik, melynek előállítására önerőnkön tehetetlenek vagyunk, de biztat a remény, hogy t. lelkészünk esdő szózata kegyes viszhangra fog találni a feledhetetlen hazában és igy még ez évben felírhatjuk templomunk homlokzatára az ö szívhez szóló szavait. A bukuresti ref. magyar egyház képviselő testülete nevében. Bukurest, febr. 25. 1866. Szöllösi József, fŐgondnok. Teleki Sámuel, jegyző s. k. MEGHÍVÁS az evangelikus árva-ápoló egyletnek 1866-ik évi március 28-án d. u. 5 órakor a (régi) evang. iskolaterembefi tartandó közgyűlésére. Tanácskozási tárgyak: 1. Választmányi jelentés az egyletnek 1866-ik évi működéséről és a számadás megvizsgáltatása, 2. 1866-ik évi költségvetés. 3. Az alapszabályok részbeni megváltoztatását illető indítvány. 4. Választmányi javaslatok saját ház épitése iránt. 5. Az elnökség és választmány újbóli megválasztása. 6 Netán az egylet érdekében teendő javaslatok. ADAKOZÁS. A bukaresti ev. ref. magyar templom bevégzésére: Az erdélyi evangyelmi superintendentiából 50 frt. — Nagy-kikindai cs. k. biztostól 4 frt. — Szabolcsvármegye nevében 50 krt. — Összesen 54 frt. 50 krt. Ezen összeget posta útján vettem és pénztárnok Salamon János úrnak kézbesítettem. A kegyes adakozókra Isten áldását esdve, vagyok : Bukarest, febr. 28. 1866. tisztelőjük Koos Ferenc, ev. ref. magyar lelkész. A bukovinai magyar reformátusok részére: Nt. szerkesztő úr! Az idők gonoszak valóban, s annyi a sok inség mindenfelé hogy maholnap alig fogunk adakozni képest találhatni, hiszen mindnyájan szegények vagyunk, ugy elfogyatkoztunk, mint a puszta és száraz föld, hol semmi viz nem találtatik. Annyival jobban esik, ha mind ezek dacára a munkás felebaráti szeretetteljes erőfeszítéssel látjuk munkálkodni, s a szenvedések és probáltatások e szélvészei közt, mint a lángrakapott szikra, — annál nagyobb erővel lobog fel, s mig egyrészről mindenfelől a segélyért zörgetők, másfelől a segedelmet adók sokkal nagyobb tömege tűnik, a fájdalomtól és a munkás felebaráti szeretet látásától könnyes szemeink elé. A több segélyért zörgetők között, megnyitotta fülét a ceglédi reform, egyház közönsége, a bukovinai ref. magyarok kéré-