Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-03-18 / 11. szám

Kilencedik évfolyam. 11.

Pest, mart. 18. 1866. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ hivatal: A lipót és szerb-utca szögleí;én földszint ELŐFIZETÉSI DIJ: Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIKDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. A REF. SEGÉDLELKÉSZEK ÉRDEKÉBEN. Visz hang a viszhangra. Korunk ugy látszik különösen az egyletek alakulásának kedvező korszaka. Igy nem tartom épen meglepőnek — bár mostanában remélni bátor nem valék — hogy oly sok, a társadalom csaknem minden osztályában keletkező p. o. irólc művészek — jogászok — orvoshallgatók — nyomdászok segélyegyletének létesülése után, e becses lapok 8-ik számában a mi valóban árva ügyünk is pártfogóra talált s az érdekünk iránt annyi jóakaratot tanusitó K. P. űr cikkében, egy „káplánsegélyzö-egylet" alakulására indítványt tesz, s erre nézve nézeteit, véleményét őszintén telöadja. Szívből származó köszönetem — s elismerésemet részemről nyilvánítani K. K. űr iránt (a ki mint gondolom, nem is a szóban forgó szegény testület tagja) *) midőn egyrészről magamat belsőleg indíttatva érzem; másrészről a n. t. szerkesztő úr hozzánk intézett felhívása folytán, kötelességemnek is tartom a dolog érdemében szerény észrevételeimet egyszerűen előadni. Nem azért mintha talán az ügyet ez iránti érdeklődésemmel előbb vinni bizonyosan remélném: de csak mert óhajtanám, vajha az indítvány egészen — mint annyi más — el ne ejttetnék! A körülmények természeténél fogva, szokásban van ugyanis egy idő óta; az egyházra nézve oly kedvezőtlen legközelebbi múltból fel- felmerülő bajokat, sok égető kérdés megfejtését, és valóban sokszor nyomasztó helyzetek könnyítésének kezdeményezését: a „zsinatra" utalni. Ez a z s i n a t — melyre hála Istennek ! most ha valaha, hazánk boldogabb jövője hajnalának derülésével lehet kilátásunk — olyan formán óriás tengeri kigyó nálunk, melynek megjelenését a nagy Oceanban némely lapok hasábjain idő— szakonkint olvashatni; de a melynek valódi létezéséről közülünk senki eddig meg nem győződhetett. Közegyházi életünk csendes tengerén vájjon valósággal megjelenik-e valamikor ez óriás tengeri kigyó, a zsinat? — mely, mint sokan hiszik minden bajainkat egyszerre el fogja nyelni, mikép Jónás prófétát amaz ismeretlen nagy hal — *") De igeu is az. Szer k. nem tudhatjuk ! De azt, hogy „alig van tárgy egyházi életünkben, melynek méltányos rendezése égetőbb szükségü volna, mint a segédlelkészek szomorú állapot a," mi igenis mindnyájan tudjuk, söt legtöbben fájdalmasan érezzük is; s annyival fájdalmasabban, mert tudjuk azt is, hogy sokan — kiket pedig a dolog közelebbről érdekelne — etárgyat csak „madártávlatból" szeretik tekinteni, vagy épen ugy megrettennek attól, mint a gallusok Göröghon egykori feldúlói, midőn a pán-isten templomába betörve annak szobrát megpillantották ! „Káplánsegélyzö-egylet!" mire való ez! fognak sokan felkiáltani; s megvallom bizonyos kellemetlen érzés fog el: ha ez indítványra gondolva némely arcok gúnyos mosolyát is már előre látom. De nem esem kétségbe, söt anélkül, hogy elfedezgetett érzékeny sebeinket kitakarva akarnék az indítvány iránt részvétet ebreszteni: szólok higgadtan és keserűség nélkül. Hogyan lehetne már az indítvány iránt hihetőleg mutatkozandó közöny s „p a n i c us-terror" dacára is az ügy iránt érdeket ébreszteni ? Ez az első nehéz kérdés, melyre kielégítő s megnyugtató feleletet — csekély véleményem szerint — egyedül a főtiszt, egyházkerületek sikeres pártfogása adhatna. Hálás köszönettel fogadnánk azért a főtiszt, e.kerületek részéről, ha az indítványt magukévá téve, a „káplán segélyzöegylet" testté válhatása általuk köztanácskozás tárgyául kitüzetnék. Igy*biztosan remélhetnök : hogy ugy egyházi, mint világi részről találkoznának buzgó pártfogók, kik a kezdet nehézségeit teendő áldozatukkal elhárítani igyekeznének. A főtiszt, e.kerületek intézkednének aztán, bölcs belátásuk szerint, a begyülendö alaptöke közös vagy e.megyei kezeltetéséről. Azon esetben, ha a főt. e.kerületek pártfogását megnyerni szerencsések nem lehetünk, félek hogy az egész indítvány kiáltó szó marad a pusztában, mely csak a mi szívünkben ver szomorú viszhangot! Haliéi mindenesetre számítunk a főiskolák majdan sorsunkat osztandó lelkes növendékeire. Meg vagyunk győződve hogy sorsunk, s leendő sorsuk iránti részvétük tettleg is nyilatkozni fog. A theologiai intézetekben alaki^^^J „segélyegylet" kötelezett tagja lehetne minden hivataPfel^i; it®? 21 w$m