Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-03-04 / 9. szám

hogy ezt nyilt kérdésül és vitatárgyul hagyta az utánna következőkre. Vallási vitákba nem vegyült, mert azzal csak ismét fölélesztette volna a haszontalan vitákat, melyek évszázadokon át nem engedték, hogy az emberi lélek egészséges világnézletre vergődjék. A vallási vitatkozás oly veszedelem, melyről a pogányok mit sem tudtak, mond Baco (serm. fidei, III.). A szóvita e szerint praktikus céljaival teljesen ellenkezett, minthogy minden idejét a tudomány és művészet megújítására szentelte. A tudomány felvirágzásáért békét akart, békét főleg az egyházban, melyet, hogy a fánatismus dulásainak valahára vége legyen, a világi felsőségnek kivánt alárendelni. Baco a vallással nem sokat törődve, uj gondolatvilágának élt, s ha mégis ottan-ottan nyilatkozott a vallásról, az a nyilatkozás ilyen hangból történt: „Vallásos dolgokról szólván, keljünk ki az ész sajkájából, és üljünk az egyház hajójába," vagy „minthogy a bölcsészet csillagai itt nem vezérelnek : illő volna ez ügyben hallgatni" stb. *). Hogyha mégis azt emlegeti, hogy higyjük a megfoghatatlant Isten dicsőségére : ki ne ismerné föl ekkor benne a bölcsészt, ki nem tud egészen szakítani kora vallásos nézeteivel. Mondottuk, hogy Baco egyfelől kikel az atheismus, mint a bölcsészet kinövése ellen; de másfelől a vallás iránti közönyös magaviselete miatt kegyességet sem foghatunk rá, és igy vallásos hite nem mondjuk, hogy közönyösség pontján, hanem az atheismus és kegyesség között, mintegy középen, mondhatnók a türelem fokán állott. Honnan van mégis, hogy oly elütök voltak és elütök ma is a vélemények Baco vallási álláspontja fölött ? Nem egyébből — mond Fischer — mint az egyoldalú felfogásból. — Angolhonban igazi egyházi érzelműnek tartják, igy maga Maculay. **) A németek ez állítást már kétségbe vonják; a franciák közül pedig Baco ismertetői egymással homlokegyenest ellenkező nézetben vannak. Condillac s az encyclopedisták általában azt ítélik róla, hogy határozottan hitetlen volt, ezt erősíti életirója Mailet, s müveinek fordítója Lasalle, ki magát Baco komornyikjának nevezi* igazán komornyikmódra beszélvén urának hitetlenségéröl; söt magasztalója Cabanis képmutatónak, udvaroncnak mondja Bacot, amiért a vallást külsőleg elismerte. Leghatározottabb ellensége ugy látszik, de Maistre, ki az általa irt Baco-féle bölcsészet vizsgálatában : E x a m e 11 de 1 a p h i 1 0 s 0-phie de Bacon, (Paris 1836) Bacót teljesen megakarja semmisíteni, s kimondja, hogy Baco határozott atheista, s egy személyben tökéletes képmutató. A másik tülságban jár: de Luc, és Emeri apát. Ez utóbbi: „Christianisme de Bacon" cimü apológiájában nagy örömmel s elismeréssel szól Baco vallásos érzületéről. ***) Cherbury Herbert a Baco által kimutatott alapon egy merész lépést tesz. Vallás-bölcseleti vizsgálódását a pogány valláson kezdi, s elismeri, hogy abban volt ész, mert különben annyi ideig fönn nem állhatott volna. Azonban a polytheismus származásánál ellentmond önmagának. Nevezetesen azt mondja először, hogy az emberiság Isten **) De augm. IX, 364. lap. **) Sárospataki füz. 1861. év. foly. **) V. ö. Fischer, Baco von Verulam 305—312 1. hallgatólagos kijelentésével meg nem elégedvén, tisztelni kezdette a csillagokat, azaz a csillagokban magát Istent külömböző név alatt. Vájjon e cultus nem magában foglalja-e a későbbi görög polytheismust, — s ha ugy, mi szükség volt mégis a papok találmányára, helyesebben Herbert vafrities sacerdotum-jára, ha már régen megszületett a gyermek. Ugy látszik, hogy Herbert okvetlen hangsúlyozni akarta a vecord i a sacerdotumot, a mi magában nem kárhoztatandó, csakhogy nem vette észre, hogy mig ezt teszi, a s a n a r at i 0 ból kiinduló istentisztelet, természetes folyásában odajutott, hogy abban a rat ionéin m óment i-ből, vagy semmi, vagy igen kevés maradt meg. Azután átmegy a pogány vallásokat leromboló ker. vallásra, mely hasonlóan tele van találmányokkal, és tévedésekkel, de ezeknek is az igazságon kell alapulniok. S épen arra való a józan ész (recta communisque ratio) hogy az igazságot a babonától, az örökké maradandót az emberi találmányoktól elválaszsza. „Meg kell külömböztetni — ugy mond — a bibliában azt a mi az üdvre tartozik, a mi valósággal Isten szava (ipsissimum dei verbum) attól, a mi nem az." Herbert nem lüri meg, mint Baco, a hit és ész egymásmellettiségét, nála egyik alárendelendő a másiknak. Mondók, hogy a kijelentést, az irást az okosság bírálata alá veti, s abból csak annyit tart igaznak, mennyit ez helyesel. De a hit alatta áll-e a gondolkodásnak, kérdé magától (de relig. laici) ? Igenis, mert ha az eredendő bün által teljesen megromlottak lelki tehetségeink, hogyan szenvedett volna kivételt a hivés tehetsége. De ha képességeink akár a természet, akár a megváltás által ismét helyreállitattak, miért ne birna a gondolkodás elsőséggel, avagy némely tehetségeink nem épen ugy helyreállitvák ? És a gondolkodásnak, észnek mi a tartalma? Amaz öt alapcikkely, melyet mint olyat felállított. Ezek képezik rendszerének gondolkodásának központját ; ez azon archimedesi pont, mely által megtisztíthatni véli a ker. vallást. Herbert rendszerének nem hiányoztak ugy cáfolói, mint méltánylói. Baxter Rikhárd a keresztyénség melletti vádiratban a „de veritate"nak több tételét megtámadta, de általában elismeréssel szól Herbertről, és sok igazat talál könyvében. Halyburton Tamás skót-egyetemi tanár tovább megy, s cáfiratában rendszeresen igyekszik Herbert álláspontját megdönteni. Felhozza, hogy amaz öt cikkely nincs általánosan elismerve; hogy a pogányok vallásos ismereteiket nem önállóan fedezték föl, hanem hagyományosan örökölték, és hogy végre a természeti vallás nem elég az üdvre a bűnös ember tehetetlensége miatt. K 0 r t h 011 pedig de t r i b 11 s impostoribus cimü fanatikus müvében Herbertet, Hobbes és Spinozával együtt világcsalónak nevezi. Ezekkel szemben H a r s 0 0 d bevallotta , hogy Herbertnek minden cikkelye végtelenül okosabb, mint sok ker. tan, melyet az emberre örök kárhozat fenyegetésével tukmálnak. Legújabban Haliam (1839) vélekedett kedvezően rendszeréről. Láttuk, hogy Hobbes minő polgári és egyházi zavarok közt irta rendszerét. Valóban annyi idö lefolyása után sem olvashatjuk fájdalom és megdöbbenés nélkül az angol