Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-02-25 / 8. szám

Gyöngyéli 1 frt. A pesti reform, gymnasium tanárai és tanulói 40 frt. Tóth Lőrinc egy arany. Zentai küldemény 102 frt. Zsivora György 10 frt. A „Fővárosi Lapok" szerk.-töl átvettem 10 frtot. Radnótfay Sámuel 10 frt. Eperjesi takarékpénztár 50 frt. A „Pesti Napló" szerk.töl 35 frt 75 kr. és egy arany. A „Hon" szerk.töl 159 frt és egy fél Napoleonarany. Yadnay Károly 3 frt. A „Magyar Világ" 35 forint. Bernát Rozália 1 frt. Összeg 669 frt 75 kr. 2 # és % Napoleonarany. Összesen Pesten gyűjtöttem 1475 forintot 64 krajcárt 10 #-at és egyfél Napoleonaranyat. Pesten február 13-án. 1866. Koos Ferenc, ev. ref. lelkész. A pápai ref. főiskolában az első félévi közvizsgák martius hó 12—20. napjain fognak tartatnt. Az igazgatóság. GYÁSZJELENTÉS. Gál Lajos s neje Oroszi Eszter—Gál Imre s neje Bognár Zsuzsánna — Gál Péter — Gál Jozefa s férje Jákoi Pál — Gál Zsófia és Gál Erzsébet gyermekeik nevében is bánatos szivvel jelentik édes atyjuk, illetőleg öreg atyjuk, ipjuk, testvérük és nagybátyjuk, nagytiszteletü Gál Lajos ev. ref. lelkésznek folyó 1866-ik évi február hó 7-ik napján, élte 74-ik évében Szentgálon agyszélhüdés következtében történt gyászos kimultát. A boldogult hideg tetemei folyó február hó 9-én délelőtti 11 órakor tétettek le a szentgáli sírkertben örök nyugalomra. Béke hamvaira ! EGY DARAB BECSIRONGY. Bécsirongy név alatt ismeretes, és a tükörfiókokban duggatott pirositót, ismer nálunk az alföldön minegyik szolgáló, és ha szerét teheti, magát vele le is kendőzi. Ezt pedig elköveti magán azért, hogy szebb legyen, és hogy többé el ne pirulhasson. Pirul helyette a béesirongy. Mondják, hogy ez a bécsirongy valami mérges sárkánynak a véribe van mártva, azért már, többszöri használat után fakó szennyfoltokat hagy az arcbőrön. Azt is mondják, hogy néhány bécsi hirlap számára a papirt ebből a bécsirongyból készítik és gyártják. Nem tudom igaz-e, mert én az újdonatúj polytechnicumokba még nem jártam, hol már azt is meg lehet tanulni, mit gyermekkoromban annyiszor kívántam tudni, t. i.: mint lehet kakastejjel kalácsot sütni. Ebből a hires, nevezetes bécsirongyból, nekem is juttatott egy foszlányt, egy ismeretes bécsi néiniít hirlap — becsületes neve: freie Presse, olvasd szabad nyomda, sajtónak nem nevezem, inert anyó mdát Bécsben, jobban szeretik és ösmerik. Van ennek a hírlapnak egy sajátságos organuma, melyet én most azért nevezek német organumnak, mert ez sok tekintetben hasonlít, amaz országszerte hires bakancsos orgánumhoz, ki mindig azért szitkozódott, hogy az egész világ miért nem bakancsos, és az egész világot azzá teszi, ha rajta áll. Egész szép Magyarország s igen belevékonyult volna a tisztes német elembe, ha t. i. ez az emiitett hirlap emberein állt volna. Már pedig higyje él a tisztes német orgánum, hogy ez épen olyan nehéz dolog és kísérlet volna, mint például az evangyeliomi tevét egy töfokán átvezetni. Szegény Magyarhonnak elébb a krakkói cérna sorsára kell jutnia. Van egy másik organuma, melylyel rendesen mindig fillenteni vagy kacsát fogni szokott. És már ezen szátyár organumával szokta ö a magyar országgyűlésről szóló híreket odahinteni a német olvasó seregnek,, sőt be szokta ö ezeket a híreket bécsirongyba pólálni. Ilyen piros szalagba pólálva jött, a többek között, az ártatlan ceglédi református pap neve is, Bobori borítékban, mintha ö valami borzasztó dolgokat mondott volna az országgyűlésen a Clgrus ellen. Már, hogy mit mondott volna a ceglédi református pap, azt mondta volna-e, a mit Bobory Károly mondott, vagy mondhatott volna-e mást ? — Ez más kérdés. Azzal azonban teljesen meg lehet győződve, hogy ha a ceglédi reform, pap hozzászólt volna ehhez a kényes tárgyhoz, azt sokkal illetékesebben és becsületesebben tette és tehette volna, mint a freie Presse, és társai teszik, mikor a magyar alkotmányos kérdésekben kontárkodnak. Az emiitett bécsi német lap jár a ceglédi casinóba is, mert mi, minden fonákságaik, kicsinykedéseik és szapora férceléseik mellett is nagyon becsüljük, a tudós németeket, méltán követelvén a Lajtán túli sógoroktól, hogy annyit még se kívánjanak tőlünk, hogy őket a vadonnat német elemmel és tudományossággal azonosítsuk, hanc veniam petimus, azt se kívánják tőlünk, hogy a nagy vadonnai német elem és meglehet tudomány iránti tiszteletből, izetlenkedéseiket magasztaljuk, vagy mint a római rabszolga, alapát bécsi poflevet kunyoráljunk. Látná csak casinói orvosunk torzképeit melyeket olvasás közben vág, vagy német csizmadiánk sajátságos megjegyzéseit hallaná, azután keresné csak lapját két nap múlván, vagy még aznap a müasztalon, vagy padon: bizony meggyőződhetnék felöle : hogy mi egész respectussal, vagy hátratekintéssel viseltetünk a bécsi journalistika iránt, ha mindjárt derék katholikus lapjainkat kálvinistákká nem tenné is. Dobos. *) A mi hibánk nélkül esett tévedésből elkésett kicsit. S z e r k. NYILATKOZAT. Félreértés eltávolítása végett ezennel kinyilvánítom, hogy a „Prot. E. és Isk. Lap" f. évi 4-ik számában „Egy vonás a skót vallásos életből" cimü cikket nem én irtam, s ki legyen a közlő, nem tudom. Debrecen, febr. 16. 1866. Balogh Ferenc. KÖNYVÉSZET. Egyház-szónoklattan. Az egyházi beszéd rövid történelmével a legújabb korig. Akadémiai tankönyvül, a lelkészi vizsgára készülőknek segédül, általában minden hit felekezetű lelkész használatau 1. IrtaTóth Mihály debreceni tanár. Debrecen, 1866. A debreceni főiskola jeles tanférfiai közt egy idő óta uj fris élet kezd nyilatkozni nemcsak az iskolák termeiben, hanem irodalmi téren is. Ez örvendetes jelenség és nekünk lehetetlen elfojtanunk örömünket , midőn hazánk második fővárosában egy-egy hézagpótló munka jelenik meg. E rovat alatt nem szoktunk de nem is célunk birálatos ismertetést irni, csak annyit mondunk, hogy a berendezés teljesen megfelel a cimlapón kitűzött célnak. Azon tantétek, melyek a hit-