Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-02-25 / 8. szám

Febr. 4. Egyházmegyei fölhívásra új kárta szerkesz­tetik. Febr. 8. Az egyháztanács elválalja az iskolatanitó trá­gyája kihordását a tagosztály alkalmával kapott szántóföl­dekre is. Mart. 29. Rimaszombati asztalosmester Simon Sándor úr egy csinos négyszögű politúros Úrasztalával ajándékozza meg a régi kerek asztal helyett egyházunkat. A hivek által eddig fizetett szakajtó buza a nép köny­nyitésére eltörültetik s helyébe magtárból méretik minden évben egy köböl az úr asztalára megkívántató szent kenyér kiállítására. Sept. 14. A templom egyik ablakaboltozatja leszaka­dással fenyegetvén, kibontatik és újból építtetik. Ugyanezen évben azon üdvös és igen szép szokás vé­tetik gyakorlatba, hogy minden menyasszony egy imaköny­vet és soltárt tartozik menyasszonyi ládájában férje házához vinni. A vőlegény pedig hogy a vallásosság annál inkább terjedjen és erősödjék a családi életben „keresztyén tanitás" vételére köteleztetik. (Mindenben csak a kezdet nehéz. Eleinte igen külö­nösnek tetszett ez életbe hozott intézkedés sok szüle előtt: mit kiválólag a nem olcsó imakönyvek magas ára idézett elö; most pedig már sok szüle önként megveszi lányának az imakönyvet, mihelyt ez menyasszony leend, vagy kereszt­anyja kifizeti érte annak árát; vagy utolsó esetben a la­kadalmas nép állal ruhájába hányt pénzből fizeti sok meny­aszszony. Csak az a baj, hogy drága imakönyvért nem örömest dobja ki pénzét a szegény ember. Szerencsére most Révész 50 kros kis imakönyve nyerte meg leginkább olcsó­sága miatt a közkedvességet s ez örvend eddigelé legna­gyobb kelendőségének. Tehát olcsó könyv uraim! olcsó könyv minden áron és a köznép is szivesebben veszi a köny­veket.) A „Házi Kincstár" ezen évben kedves olvasmányul szolgál az egyház vallásosabb tagjainak, a Vasgereben által szerkesztett „Népbarát"tal együtt. 1862. febr. 1. Nt. Szentpétery Sámuel esperes úr, mint egyházlátogató, az iskolás gyermekek előmeneteléről személyesen akarván meggyőződést szerezni — bár minden egyházlátogató ezt tenné, iskolánkat is meglátogatja; mely alkalommal legnagyobb elégületlenségét nyilvánilá az iskola szellemi alásülyedésén. „Én most jövök a Jakaró Gáspár iskolájából, mondá a nt. esperes úr és ott csupa lélek és élet minden gyermek s a legélénkebben megható vidor kedv van elömölve az egész iskolán és minden feltett kérdésre valamennyi gyermek egy­szerre kész felelni. Itt pedig semmi élet, semmi elevenség nem látszik, minden gyermek oly levert, félénk és bátorta­lan, mintha lélek sem volna bennök s mintha tanítójuk sem lett volna, vagy legalább igen ritkán társalogna velők, stb." (Szégyennel sütöm itt le szememet, hogy e lapok ha­sábjain 1860. e. f. 4-ik számban ez iskola tanítóját, mint kitűnő s akkor időben kettőztetett szorgalommal igyekvő tanítót emeltem ki és dicsértem meg a nyilvánosság előtt ; és valóban egy pár évig a legjelesebb iskolákkal is verse­nyezhetett a szútori iskola; de e rövid idő elteltével a tu­datlanság legalacsonyabb fokára sülyesztette alá iskolánkat, e lapok útján nagyon kidicsért Kötő László úr. E keserű csalódás igen sajnosan tanított meg ezen közmondás igazsá­gára : napot múlva dicsérj! Hiába, nem minden ember az esperes által feljebb magasztalt jánosi oktató, a ki hiva­talában mind végig kitartó és lankadatlan vala, mely kitűnő tanítói jelességért a miskolci egyház közbizalommal megvá­lasztá elemi iskolája tanárává.) A fentérintett szellemi megrovás után áttért nt. espe­res úr az iskola épületének gondos megtekintésére, mely al­kalommal a célszerűtlen rosz iskolaház helyett egy alkalma­sabb s a kornak megfelelőbb uj iskola építésére serkenti és lelkesíti, hathatós szavaival az egyház elöljáróit. Iskolánk szellemi és anyagi megtekintése után egyházi tanácskormányra hivá fel az illető elöljárókat fent tisztelt esperes úr, a mikor a tagosztály előtti közös szántóföldek az egyház részéről teljesen átengedtetnek a helység javára s egyedüli használatába, más hat holdat nyervén az egyház a tagosztály alkalmával. Az egyháztanács pedig, az egyház­látogatók megerősítése folytán oly föltétel alatt mondott le a régi közös földek haszálatáról és százados jogáról, hogy a helység lakosai kötelesek lesznek az újonnan nyert egyházi földek kellő műveléséről s trágyázásáról minden évben foly­tonosan gondoskodni, melyről törvényes szerződés is kötte­tett az egyházlátogatók előtt, az egyház és a helység lako­sai között. Febr. 10. A templomi székek alja, mely százados ronda szeméttel és sárhulladékokkal van tele, e szent hely méltóságához illöleg kideszkáztatni rendeltetik. Ezen évben vallásos buzgóságtól áthatva Zsóri Juli­anna ifjú nő két igen diszes és célszerű kannát csináltatott az Úr asztalához megkívántató szent bor kiállítására. Ugyan ezen évben a gyermekágyból felkelő nők egy­házkelés alkalmával, midőn a templomban, isteni tisztelet végeztével a pappal hálaimára bent marednak, hogy Isten iránti hálájukat lettel ís bebizonyítsák, azon szép és vallásos szokást kezdik életbe hozni, hogy Isten dicsőségére ada­kozni, minden ilyen alkalommal szent kötelességüknek is­merendik. A „Házi Kincstár" mint feljebb, ugy ez évben is megrendeltetett az egyházi magtár jövedelméből, az ezt nagy érdekkel olvasók számára, 1863-ik év. A feledi kömívessel megalkuszik az egyháztanács a már tervbe vett uj iskola falainak felhúzására 115 osztrák értékű forintban. Febr. 25. Mai napon tartott egyháztanács ülésünkben azon korszerű és milliók által óhajtandó eszme életbehozása : „mentsük fel a lelkész és iskola-tanitó fizetésének terhe alól egyházunk híveit" vétetett komoly tanácskozás alá és vizs­gáltatott meg, ha kisded egyházunkban remélhető-e annak meglestesülése ? A nagy és szent eszme visszhangra talált egyháztaná­csunkban, minek következtében kimondatott, hogy e szent cél kivitelére,' midőn minden úrvacsorájával élö személy legalább egy pár itce búzát fizetni köteleztetik évenkint...

Next

/
Oldalképek
Tartalom