Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-02-18 / 7. szám

A templom tornáca, mely dísztelen gödrös vala, kideszkáztalik s kényelmes karosszékekkel elláttatik; a lányok számára pedig csinos festett székek állíttatnak a templom közepére. Ugyanezen évben a parókhián levő vén rozzant tnarhaól újból építtetik. 1857. Minden egyes család, ki az egyházi magtárba ajánlatát beíizeté vagy azt melegen pártolja, — hogy a hasznos ismeretek is annál inkább terjedjenek, egy-egy „Közhasznú házi Naptár"ral jutalmaz tátik. Ugyan ezen évben Dobos „Keresztyén lmái"ra 24 család fizet elö. Valamint az egyházi magtár jövedelméből a „Vasárnapi újság," „Kalauz" és a „Falusi Gazda" czimü lapokra elöfizettetik. A tagosztályt megelőzendő — nehogy pénzen kellessék temetöhelyet vásárolni — egy holdnyi területü föld csatoltatik ez évben a közlegelőbÖl az ócska temetőhöz, mely mély árkokkal körül vétetik. Ugyan csak ez évben a kisebbik harangunk elhasadván, helyébe egy 170 fontos öntetik a hívek költségén, melyen ezen felírás olvasható: hívtalak, de nem jöttetek. Egyháztanácsunk 3 órái elcsukásra ítéli J. M. ifiú legényt, mivel K. Zs.-nak, mint szelíd jó erkölcsű és szende magaviseletű hajadon leánynak, legdrágább kincsét becsületét igyekezett a falu előtt, rosz akarattal, bemocskolni. Anyja kész 3 forintot fizetni váltságul, csak fiát az egyháztanács az elcsukás alól oldozza fel. Határoztatik: akkor nem a fiú, mint vétkes, érezné a büntetést, hanem az anya vagy annak erszénye, ki a becstelenitést nem követte cl, ennél fogva a hozott ítélet megerősíttetik. 1858. A pap elnöklete alatt állandó iskolai választmány neveztetik; továbbá a vidéki, de itt szolgáló református ifiak köteleztetnek a helybeli ifiakkal vasárnaponkint a templomban tanításra felmaradni. Varga Mária és Veres Borbála helybeli nők, vallásos buzgóságtól áthatva az Úr asztalához egy réz kannát ajándékoznak. Ferencz Mária pedig egy barna síkos szövetet ád a katedrára. Pestről Heckenast kiadó könyvárustól 20 példány olcsó kiadású bibliák rendeltetnek meg, a még biblia nélkül szűkölködő családok részére. Ugyan csak a „Kalauz"ra és a „Hírmondó"ra előfizetünk az egyházi magtár jövedelméből. Ez évben, mint népösszeiró biztosok jelennek meg helységünkben Schvigut Ferencz szolgabíró és Szomor Károly ker. jegyző urak, kiknek gondos figyelmöket szépen növekedő községi könyvtárunk sem kerülé ki. Örvendetes tudomást szerezve maguknak a nép olvasási hajlamáról, melynélfogva a hasznos és mulattató könyveket örömmel olvasgatja, dicsérő és lelkesítő beszédet tartottak a biró házánál a néphez s egyszersmind a könyvtár gyarapítására s népszerű könyvek beszerzésére 20 ujfrtnyi áldozat megajánlására hivták föl a népet. A nép szellemi érdekében tartott beszéd megnyerő volt és indító, mert a már téli hosszú estvéken olvasni szokott nép szellemi javát és elŐhaladását S^M felejtve a 20 ujfrtot egyhangúlag megszavazá, mely az évi adóval a helység lakosaira ki is vettetett és 1860-ig sok szép és érdekes népszerű könyvekkel gazdagitá könyvtárunkat. Ekkor a megyei főnök veres irónja ezt az évi költségvetések sorában 10 frtra olvasztá le s a bekövetkezett 1861-ben ez is több jóval együtt végképen elmaradt. 1859. febr. 20. A helybeli iskolatanitó az egyháztanács jegyzőjévé választatik. Ezen évben a magtár jövedelméből a parókhián lévő pince felett egy célszerű, kényelmes tanulószoba — és ennek végében magtári épület emeltetik. Határoztatik, hogy a „községi könyvtár" gyarapítására minden iskolából kikerülő gyermek, hogy annál nagyobb joga és érdeke legyen a könyvtárhoz, 20 krt fizet. Nov. 12. Nem kis botrányul szolgált többször gyülekezetünkben azon divatozó rosz szokásuk a fiaikat házasító szüléknek, hogy a kézfogást vagy a kendőt rendesen szombat estve tartották meg, mi által az egész éjen át vigadóknak a vasárnapi istenitisztelettől el kellett maradniok; sőt nem egyszer oly nagy botrányokat idéztek elö, hogy ha vidéken tartották a kézfogást, épen vasárnap reggel akkor vonult be a mámoros fejű s vigadó népsereg a faluba, midőn a gyülekezet az Istenházába takarodott. . . Ezen vallástalan és minkén alkalommal ily közbotrányt előidéző ferde szokás megszüntetésére, eddig is megtette már egyháztanácsunk a kellő lépéseket, intvén, feddődzvén és tanácsolván apostoli értelemben, hogy a szombat napról tegyék a hét akármely napjára a kézfogást, hogy igy a templomtól ne kénytelenittessék a nép vasárnapi napon elmaradni. De minden szelid atyai intésünk foganatlan maradt, azzal mentegetvén magukat az illető szülék, hogy itt a vidéken minden helységben szombatestve történik a kézfogás, tehát ők sem akarnak a régi szokástól eltávozni s ha más helyeken megengedik és nem tilalmazzák, minek áll ellene a helybeli egyháztanács a régi ősi szokásoknak. — Látván e szerint egyháztanácsunk itt is ama közmondás igazságát, hogy a szokás, ha rosz is, utoljára természetté válik, miután minden evangyéliomi szellemben tett intéseink és tiltakozásaink nem egyszer sikeretlenek maradtak, azon kimondott határozatát emelé érvényre egyháztanácsunk, hogy ha ezután egyházunkban a szombat estveli kendőváltság, vagy kézfogás miatt akárki által hasonló botrány vagy ünneprontás követtetik el, mindannyiszor az illető szülék engedetlenségi vétségükért egy pengő forintra s a kendőző sereg szószólója, mint ki rendesen egyházi elöljáró szokott lenni, hozott törvényeink tiszteletben nem tartásaért ugyan csak egy pengő forintra büntettetnek. Ugyan ezen alkalommal, hogy a nagy apostol szerint, az anyaszentegyházban mindenek ékesen és szép renddel menjenek, a vallásos élet emelése tekintetében kívánja és akarja egyházunk elöljárósága azon vallásos szép szokást behozni gyülekezetünkbe, hogy a rendesen szerdai napon összeesküdött uj házaspárokat, csütörtökön reggel, midőn a menyasszonyt már felkontyozzák — az egész lakadalmi sejHig^vagy násznép reggeli könyörgésre azt Isten házába ki>a nép vigalmai között is emlékezzék meg az ö papa |1 ftmnm