Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-02-05 / 6. szám
netaláni hibás voltát beismerje ; mert mi Sz;eberényi úrral e tekintetben épen ugy vagyunk, mint a szerecsenekkel a gyász színére nézve ; azok fehérrel gyászolnak mi feketével; miért.'? Mert a szerecsenek feketék, mi pedig fehérek vagyunk ; de épen e miatt váltig bizonyíthatjuk mi azt nekik, hogy a gyászt, a szomorúságot, jobban kifejezi a fekete, mint a fehér szin, ők mindég azt fogják felelni, hogy debzon a fehér az igazi gyászszin • Szeberényi úrnak véleményét is megcáfolhatjuk mi saját jogi szempontunkból akárhányszor, ő a maga szempontjából mindég fog érveket találni arra, hogy az ellenkezőt bizonyítsa be. Ezen észrevétel előrebocsátása után nézzük meg meg közelebbről tárgyunkat. Szerző, hogy annál kényelmesebben kifejthesse a fenebb emiitett dolgokban való nézeteit, a következő három kérdést teszi fel tárgyalás végett. 1. Mit tanít az orthodoxia az államról, a felsoségről és az egyház feletti felségi jogról'? 2. Modern államjogi szempontból tekintve, miben áll a felségi jog maximuma és minimuma, különösen ha a fejedelem és a kormány katholikus ? 3. Hogyan van ezen felségi jog positív határozatok által szabályozva különösen nálunk Austriában. Az első pontra nézve szerző némi okoskodás, és több történelmi idézetek felhozása után véleményét következőleg fejezi ki: „Az államnak Istentől rábízott kötelességet kell teljesíteni, s mint ilyen megérdemli azt, hogy kormánya mint keresztyén felsőség tiszteletben tartassék, s az alattvalók engedelmeskedjenek neki; a valláshoz való viszonyát illetőleg pedig az állam épen ugy köteleztetik az egyházról gondoskodni és azt megvédeni, mint leglényegesebb jogai közé tartozik a juris circa sacra gyakorlata." Eddig még szerző ellen semmi kifogásunk nincs, a fenebbi tételt mi is „Pseudo-protestansok, mi a községek előcsahosai" mindnyájan jó lélekkel magunkénak vallhatjuk. A második pontot illetőleg szerző két esetet különböztet meg, először : midőn a kormány protestáns ; azután, ha az katholikus, Az első esetre nézve elfogadja dr. Richternek e tekintetben való véleményét, mely szerint ,,az államnak a jus circa sacra erejénél fogva joga van az egyház minden tettéről tudomást szerezni, továbbá joga van arra is, hogy minden előkészületet megtegyen arra nézve, hogy az egyházat korlátok között és az állam jólétével öszhangzatban tartsa." Szeberényi úr itt a jus circa sacra kétféle speciesét különbözteti meg, úgymint a tagadólagosat és tevőlegeset. I. „Tagadólagos a jog akkor, ha a vető határán túl nem léphet; ez az illető jogbirtokost néző, v. legfeljebb ellenőrző szerepre kárhoztatja, hasoniólag a nép logikájával, melynélfogva csak akkor kell a tüzet oltani, midőn már saját vagyona ég." No Szeberényi úr meg épen ellenkező elvből kiindulva ott is oltani akar, a hol nem ég. il. „Fositiv azon jog, melynélfogva én fel vagyok arra hatalmazva, hogy valamely egyén vagy társulat működéséről ne csak tudomást sz erezhessek magamnak, hanem minden előkészületet me^tehessek arra nézve, hogy az illető egyént vagy társulatot korlátai között és az állam jólétével öszhangzatban tartsam." Erre azután kijelenti >5zerző, hogy az államnak a protestáns egyház felett po-sitiv jogokkal kell bírnia, azaz nem kell azzal megelégednie, hogy az államlételét netalán veszélyeztető elemeket távolitsa el az egyháztól, hanem szükséges, hogy erre mentül nagyobb befolyást gyakoroljon; mert vájjon egy családfő (igy okoskodik szerző) megelégedhetik e családjára nézve negatív jogokkal, megelégedhetik-e azzal, ha neki esak ellenőrző szerepet kell játszani a család egyes tagjainak autonomikus mozgalmaival szemben ? Azt már láttuk, hogy szerző s nem valami kitűnő philologus, s azt is vettük észre, hogy a statistikában sem valami nagyon jártas, most azonban e szavaiból az is kitűnik, hogy az állam tudományokban sem valami lumen, mert ime most a XIX. század közepén Ábrahám korabeli patriarchalis államszervezet után sóhajfoz. Ha pedig az államhatalom katholikus, szerző a felségi jogokat illetőleg Stáhl véleményét fogadja el, és az általános fejedelmi jogokat következőkben állapítja meg : 1. Az államhatalomnak jogában áll a hitcikkelyeket védelmezni ; mert az állam jogilag véve csak hitcikkelvei után ismeri az egyházat. 2. Az államhatalom jogai közé tartozik az egyházi rendezkedésnek, és a cánonoknak szentesítése. 3. Joga van az államhatalomnak a lelkészek, superiniendensek világi felügyelők megválasztatását, polgári szempontból, teljesen függetlenül a legfelsőbb evangelikus egyházi hivataltól, elvetni v. megerősitni, egyházi indokból azonban csak a legfelsőbb egyházi kormány indítványára történhetik az elvettetés. 4. Az iskolákra való felügyelés az igazgató megerősítése vagy elvetése szinte az államhatalom jogai közé tartozik. Szerzőnek mind ezen okoskodásaira szükségesnek látom néhány szóval felelni: magyarhon protestánsai soha sem vonták azt kétségbe, hogy az államhatalomnak circa sacra jogokkal kell birnia, melyek hazánkban több emberek emlékezete óta nem egyszerre, hanem lassanként lettek szabályozva ; hogy miben állanak e jogok, azt szükségtelen itt felemlítenem, mert hisz azt szerző épen ugy tudhatja mint mi; de épen azért, mivel minden jog kötelezettséggel is jár, az állam ezen jogok birtokolása által tacite elvállalta azon kötelezettségét is, hogy a protestáns egyházat „törvényes" jogaiban védelmezni fogja, s mindazokat, kik a szentesitett törvények által megalapított körben működő egyháznak megtagadják az engedelmességet hatóságilag is kényszeritendi a törvények megtartására; és épen ebben rejlik az oka annak, a mit szerző fel nem foghat, hogy a magyar autonom egyház a rendetlenkedők megfékézésére, ha szükséges, a világi hatóságot is felhihatja; ebből magyarázhatja meg szerző azt is, a mit munkájának 74-ik lapján Hodzsa esetét illetőleg, nevetségesnek, lázzasztónak s talán megfoghatatlannak mond.