Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-12-24 / 52. szám

TÁRCA. i M I S S I 0 Ü a Y. VÉGLEGES NYILATKOZAT. A prot. lap 47-ik számában dr. Ballagi úr, mielőtt az én tájékozásomat közlené, nem tudom saját jó szántából-e vagy többek helybenhagyásából, megint egy cikket közöl, hogy az enyémet praejudicálja. Legyen neki a maga kedve és szokása szerint. De én nagyon csodálkozom, hogy nem értik meg miszerint a haza területéről egyszer kivándorlottak vagy száműzöttek hazaszeretetüket idegen országban nemzetiségüknek fejlesztésével és megtariásával maguk közt tejesithetik csak, és üres hang azon vélemény hogy a magyar prot. egyházhoz a mi t. dr. Ballagi úr szerint annyit tesz mint az erdélyi főt. superintedentia felügyelete alá tartozás áhal. Soha, semmi nem menti meg itt a nemzetiséget mint a szabad egyház, mely már mint ilyen felelős a nemzetiség fentartásáról is magában és körében. Erkölcsi összeköttetésünket mind a magyar prot. egyházzal mind a nemzettel fentartani szent kötelességünk. Mindkettőért bárha szeméremmel ugyan, de ha ki kell mondani kimondjuk, a valóságban nemcsak az elmélet lapjait forgatva, tettünk Istené legyen a dicsőség annyit, mint a különben nagyon tisztelt dr. Ballagi úr, és még tenni fogunk sokkal többet, ha Isten lesz velünk. Ha, dr. Ballagi úr a szabadságot szakadásnak látva nem szereti, nagyon kérem legalább ne sértse másban. Nem értem hogy a nt. úr egyéni nézeteit a prot. tudomány szabadságával védi s a valóságban az egyház szabadsága ellen — hol a való tudománynak érvényesülni kell — látszik törni. Ne legyünk következetlenek, értsük meg egymást higgadt férfiassággal. Nem tetszik az általam követett irány, szálka a szabad egyház, melyet soha fel nem adok; tehát haza megyek, hogy mindenekről számoljak, megmutassam sebeimet mindenkinek mint Coriolán, hogy azután ítéljenek. De ki keli mondanom, a mit dr. Ballagi úr is tud, hogy a mult és szerencsésen kimúlt osztrák kormány alatt én hazám határát át nem léphettem s igy többi keserveimhez még az is járult, bogy száműzött vagyok. Most a hazai ügyek némi változást vettek. Kérem eszközöljenek nekem egy salvus conductusta legfelsőbb helyről, hogy bántatlanul hazu mehessek, s itteni működésem helyére vissza isjöhessekjésén magamat addig helyettesittetve örömmel megyek, hogy hazám földén barátaim között annyi küzdelem és szenvedés után szaggatott szivem legalább még egyet dobbanhasson. Akkor vagy addig is minden superintendentiából legalább egy képviselő kell, hogy jelen legyen Pesten a középponton. Ott értekezni fognak az én keserű missiomon kivül arról is mint kell minden egyházkerületben a protestáns vallásos buzgalom élesztősére befolyni. Ennek szerintem egyetemes haszna lehet s én is mindenekről számolván, idétlen kárhoztatások által nem gyötörtetem, s ha aztán nem segítenek is, békén hagynak menni a pályán, melyen, mig Isten vezérel, tenni s mentül nemesebben futni e nyomorúságos viszonyok között is egyedüli boldogságom. Mindezek után örömmel írhatom, hogy minden kellemetlenség s áldozatkészségnek megvonása mellett is legközelebb a szászkuti iskola beállását elrendelem, Galacon egy az itteni kormány által ajándékozott szép temető kertet híveink kívánságára egyszerű ima és beszéddel beszentelék. Galatzról, hogy ott jövö évben építsünk, két követet segélykérés végett Magyarországra inditánk. Ajánlom őket, kik innen megvitték a kellő ajánlást, a főt. superintendens urak a főt. superintendentiák nagytiszt, esperes lelkész urak és minden rendű és rangú hitsorsosok buzgó pártfogásába. Isten velünk. Minden tisztelettel és hálával Oláhorsságban Ploesten dec. 3. 1865. Czelder Márton.*) A SOPRONYVÁROSI ÁG. H. EV. GYÁMINTEZET BIZOTTMÁNYÁTÓL KÖVETKEZŐ LEVELET VETTEM. T. szerkesztő úr! Az „Egyházi és Iskolai Lap"" ez évi folyamata 43-ik számában közzétett felszólítása következtében f. év és hó 8-kán bizottmányi ülést tartván, azt határoztuk el, hogy miután jelenleg nem tudhatni határozottan, kinek s hová kelljen a moldvai missionak szánt pénzeket küldeni, hogy rendeltetésüknek megfeielöleg alkalmaztassanak, s részünkről nagy szerénytelenség volna, tek. úr bokros teendőit még avval halmozni, hogy a csekély összeget az ügy tisztába jöveteléig kezelje. Tekintetes urat, szives fáradozásaérti köszönetünk kifejezése mellett, felkérjük, miszerint ama a moldva-oláh missio számára általunk szerkesztőségéhez küldött husz o. é. frtot hozzánk visszaküldeni ne terheltessék, mely pénz az itteni takarékpénztárban letéve maradand, mig nem rendeltetése helyére elküldethetik. Soprony, december hava 12-kén 1865. Kőibenlieyer Mór, a bizottmány nevében elnök. Poszvék Gusztáv jegyző. Ennek folytán én az érintett 20 forintot visszaküldtem. Szerk. *) Tiszt. Czelder Márton úrnak ellenem nyilvánított kifakadásaira csak annyit mondok, hogy mióta ez az általam lelkem egész hevével felkarolt ügy az ő ildomtalansága miatt bomlásnak indult, szerkesztői tárcám megtelt ellene beküldött cikkekkel és okiratokkal. En még mindég remélvén a dolog keresztyéni békés kiegyenlítését, amaz iratok közzététele helyett inkább magamat tettem ki félreértésnek, sem hogy a dolgot örökre eltemessem. Emlékezzék csak Cz. M. úr a nov. 11-én Horzsa J. úrnak irt levelére!! és meg fogja Ítélhetni ez ügybeni mérsékletem szerfeletti voltát. Vigye Cz. M. úr oda a dolgot, hogy a kedélyek lecsilapulván, ismét ott legyünk, e szent ügygyei, hol ma esztendeje voltunk, s én egész lelki örömmel el fogom mondani, hogy „peccavi" s hogy Cz. M. úrnak mindenben igaza van. Ballagi M.