Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-12-24 / 52. szám

„Mily megdöbbentően sötét volt a világ múltja, hol nem volt az Úr. Mint elsötétültek, elaljasodtak, elsülyedtek a népek és tartományok, a honnan eltávozott a Krisztus lelke : azt mutatja a történetírás." „Csak ott jön fel fényesen a nap, a hol Krisztus feltámad. Csak ott emelkednek magasra országok és népek, s örvendenek a világosságnak, haladásnak, békességnek, a hol a Krisztus feltámadott és szabadon hirdeti az evangéliumot." „K. K. nekünk is csak akkor hajnallik igazán, akkor jön fel az igaz élet napja: ha húsvétja van a mi lelkünknek — ha oda megyünk jó korán a sirhoz, a hová fektették saját bűneink, földiességünk a megfeszített Krisztust. (Hajh mert mindnyájan megfeszítjük a Krisztust törvényszegéseink által az életben,) ha oda megyünk a sirhoz bánatos érzelmekkel, a megilletődött lélek alázatosságával e drága kenetes edénynyel, s azt kérdezzük : oh vájjon ki hengeríti el a sírról ama követ, mely tőlünk az urat elzárja, akövet, a szívnek keménységét, hitetlenségét, sha igazán aggódva kérdezzük ezt magunktól, el fog hengeredni ama kő, meg fog nyílni a koporsó, s Iátandjuk az úrnak vigasztaló angyalát : ne féljetek — mondván — ama nazarethi Jézust keresitek, nincs itt, feltámadott, „látjátok öt." — S ekkor lesz igazán husvétje a mi lelkünknek." (137 1.) „A Krisztusnak fel kell támadni szivetek koporsójában, vagy ti nektek vigasztalannl s örökre meghalni." „Itt közép út nincs." ,,Ha a Krisztus fel nem támadott hiábavaló a ti hitetek." „Hengerítsétek el onnan először is a világ kövét, s menjetek oda Magdolna érzelmeivel, s látni fogjátok ti is a hitnek fehér angyalát, mondván: „Ne féljetek — a Názáreti Jézust keresitek. Feltámadott, meglátjátok őt." De ne távozzatok azért e koporsótól el, üljetek ott bánatos merengéssel mint Magdolna: s meglátjátok őt nem csak mint a többi tanítványok Galileában, meglátjátok őt saját szívetekben, mely túlvilági örömmel elárasztva — s megjutalmazva felkiáltand: Rabboni, Mesterem." (1. I. köt. 90-ik 1. közönséges) *) „A Krisztus alászáll a hegyről, s a nép követi vala őtet, s találkozik vele a bélpoklos, hisz és megtisztul. Utóbb találkozik vele a római százados, hisz és meggyógyul az ő szolgája." „Boldog, ki az élet útain a Krisztussal találkozik és hisz, de boldog az is, kihez a Krisztus isteni magasából alászáll. — — __ — — „Mai szövegünkben a Krisztus prédikál a hegyen s nagy sokaság veszi őt körül. Szava langy eső a bánatos szívekre, villám és menydörgés a kevély lélekre. Azután alászáll a hegyről. Talán bevégzé azon napra tanítását ? Oh nem! Az életbe kell bemenni az evangéliumnak. Leszáll magas szópadáról az isteni mester a völgybe a né*) Textusa bizonyosan hibásan van nyomtatva Luk. 2. 41—42; valószínűleg Máté 8. 1 — 3, pen. Hol ínség, bánat és nyomor lakozik: ott tárt karokkal várják őt." „Hol a hit és remény fáklyája pislog: ott tárt karokkal várják őt. Hol már koránylik a hajnal, hol a lelkek hitben ébredeznek a halál álmából: ott tárt karokkal várják öt, az isteni napot a vigasztalás főpapját, az igéret szent megjelenését." „Az úton várja az égbe felesdő nyomor a bélpoklos képében: „Uram, ha akarod megtisztíthatsz engem." És Jézus kinyitván kezét, megiileté őt és mondá: akarom tisztulj meg. Es megtisztula azon órában." „íme mily gyors változás történik ott, hol várják bízva a Krisztust... Vagyis, a hol lobog a hit szent tüze, oda megy be az Ur, és az ő országa ő vele „Vezessétek le az evangéliumot a hegyről a síkra, a főből a szivbe : hogy éljen az, s éljetek általa ti is. A meddig ti csak fővel hisztek, addig számatokra meg fent van a Krisztus a hegyen . . . Csak ugy tisztulhat meg a bélpoklos, ha a Krisztus alá száll a hegyről. A mi bélpoklosságunk a bűnnek régi égető vágya, a léleknek halálos fekélye... ha látjuk kiköltözni házainkból az ó embert, ha uj életet érzünk lihegni körültünk.... akkor leszállott hozzánk a hegyről a Krisztus, azért tisztult meg lelkünk halálos bélpoklossága . . . kiderül minden, ha ő lészáll: a bélpoklos megtisztul, a hivő jószívűség panasza kihallgattatik, a betegek meggyógyulnak. O vezessétek le a hegyről szivetekbe a Krisztust," A tropologiai magyarázat van keresztül vive I-ső köt. 96-ik lapján (Mát. 8, 23 s köv.) Krisztus alszik a hajóban, tanítványi felébresztik öt a vész idején, ö megdorgálja a tengert és a szeleket és ismét csendes lesz minden. — „Tengeri utazás az élet, kormányos hajónkon a Krisztus, de Öt gyakran elaltatjuk keblünkben, és a kormányt vesztett hajó körül felzajdulnak az élet hullámai, s hajónkat tévútra vezetik. Ekkor jut eszünkbe felébreszteni a Krisztust; és csak az első őszinte segélykiáltásra várakozik „Uram kelj fel, mert elveszünk" és ö fölkél, s oda áll a kormányhoz." Még sok helyet idézhetnék, hol az emiitett magyarázásmódok az egész beszédén, vagy annak csak kisebb részein át vannak vive, s ezáltal az evangeliumi csodaesemények épületesekké téve. Ezáltal szerző úr nemcsak érthetővé teszi hallgatói előtt a bibliát, hanem beszédeinek szépségét is emeli, megragadó képekkel élénkíti. Ezen eljárást a gyakorlat mezején az orthodoxus urak is követik; miért nem fogadják el az elméletben is? Vájjon, ha Jézus (Luk. 17, 12—19) valósággal meggyógyított tiz bélpóklost, vagy az idézett helyen csak egy példabeszédet mondott a háládatos sámáritánusról; vájjon ha (Mát. 4, 1—11) Jézust valóságos testtel biró ördög kisértette meg, s hordta el a templom tetejére és egy magas hegyre : vagy pedig a kísértő a lélekben volt, mint hatalom-és kincsvágy, nem ugyanaz lesz-e mindkét esetben az életprincipium ? Minek tehát egeket hasogató tudományossággal kutatni, hogy melyik lehetett az