Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-12-17 / 51. szám

Czeíder'oen is van hiba, van rajongás, mely nélkül missiora sem szánta volna magát, lehet benne titkos vét­kes nagyravágyás is, különben eszélyesen nem magát, hanem Koos urat választtatja püspökké, és akkor ugy vé­lem kikerüli azon bajt és zavart, a melybe keveredett. Czelder érdeme tagadhatatlan ; a missioügyben mondhatni ez az Ö személyében központosult, ő költötte fel a közlelkesedést s áldozat készséget az iránt, az adomá­nyokat teljes bizalommal ő néki küldék hiveink, s meg voltak győződve arról, hogy ő azokat hiven a szent célro használja — számadást nem vártunk azokról, a bizalmat a siker, az egyházak keletkezése, templomok s iskolák emelkedése igazolta. Hiszem is, hogy Czélder az adomá­nyokat sem félre nem tette, sem kényelmére el nem vesz­tegette,—nem ugy, mint Sükei, ki meggazdagodott azok­ból, de azért az erdélyi főconsistorium által számadásra nem igen szólittatott fel tudtommal. De legfőbb bűne Czeldernek, hogy önálló és füg­getlen akar lenni az erdélyi főconsistoriumtól, szabad evang. egyházakat alapit; — s nem adja magá alá azon a főconsistorium által kinevezett hat tagból álló bizott­mánynak, mely ezentnl a missio ügyét vezetné. E tekintetben egyházjogi elveknél fogva Czeldert én nem tudom kárhoztatni. Tagadhatatlan, hogy mint minden, ugy az oláhor­szági fejedelmet is illeti a Jus circa sacra, sőt joga van, ha ugy tetszik be is tiltani, valamely vallásos fele­kezet nyilvános isteni tiszteletét, vallásos gyakorlá­sát. — Az oláh fejedelem és kormány pedig nagy­lelkűn megengedi, hogy az evangélikusok megteleped­hessenek , templomokat, iskolákat építhessenek, nyilván gyakorolják isteni tiszteletöket, oly szabadságot enged, a milyet a legszentebb békekötések mellett sem élvezhetnek az evangelikusokEurópa több országaiban századokon ke­resztül ; — s megengedi hogy az evang. egyház szabadon eívei szerint fejlődjék. ily fejedelem, ily kormány ellenébe én nem látom szükségét idegen oltalmat keresni, sőt örömmel kell ott megismerni mind a felügyeleti jogát, mind keresni és várni pártfogási jogát, — örülni kell rajta, ha a hí­vek szaporodván s több gyülekezetek alakulván, azokra nézve felsőbb kormány áll elő, mely az egyházi élet sza­bad és békés mozgását s fejlődését biztosítja; — nem csak a vallástétel egysége, hanem ezen igazgatás által is összeköttetnek az egyes gyülekezetek egymással. Mint mondám általában egyházjogi elveknél fogva Czelder ezen törekedését vétkesnek s viszályosnak nem merem állitani. — Megengedem, hogy ezen törekedése talán még időelőtti volt — még eszélytelencbbül tette azt, mint fentebb is állitám, hogy magát és nem inkább Kós urat választotta püspöknek, s nem futotta maga tovább is apostoli s missiói pályáját, ugy mint Pál apostol, mi­dőn Timotneust és Titust püspökké tette. De ha evang. egyházaink állandónká lesznek ott, mind az egyházak, mind az állam érdeke azt kívánja, hogy azokban bizo­nyos felsőbb igazgatás létesüljön, a mely mellett azonban oly erkölcsi és hitsorsosi összeköttetésben lehetnek az erdélyi vagy magyar egyházkerületekkel, hogy különö­sen lelki s iskolai tanítóikat vagy iskolánkban neveltet­hetik, vagy innen kérnék azokat, s a papi szent hivatalra itt hattlmaztatnak fel. Ugy tudom, hogy a szegény és üldözött Valden­sieknek több századon át Hollandia volt pártfogója. — Lutheri egyház alakulván e század folytán Genevában az Brettschneidert választá püspökévé, s ő küldött oda lelkészeket időnként. Az oláh kormánynál, mely nagylelkű és türelmes a vallás szabad gyakorolhatása végett nem igen szükséges külpártfogás: a szellemi és anyagi pártolást gyakorol­hatni akkor is, ha egészen magoknak lenne belső kor­mányzata az önkeletkező egyházaknak; s nem is látom , hogy ez által a nemzetiségi viszonyt szüntetné meg; de ha azt tenné is a hitsorsosság a nemzetiség felett áll — ez amannak határt nem vet, az evangyéliom, mély mindjárt az első pünkösd napján több nyelveken hirdettetett — minden nemzeteket egyesíthet. Óhajtom, hogy azon egyházak egyházi evang .. szabadsága általunk ne sértessék. Idegen egyházi kormány rólok nélkíilök ne rendel­kezzék. Az egyházak azonban eszélyesen cselekszik — ha az erdélyi mint legközelebbi ref. consistoriummai lesznek szorosabb összeköttetésben, melynek módját, alakját, terjedelmét részletesen kellene formulázni. Czelder missioi érdeme elismerendő — sőt felké­rendő, hogy missioi pályáját mint eddig ezután is foly­tassa buzgósággal. — O csak maga adhatván számot eddigi bevételeiről s kiadásairól — a mint azt ígéri is. Nemcsak egyes hanem az összes magyar és erdélyi super­intendentiák számadásra jogosan nem kényszeríthetik; megtagadhatja —• kivált oly commissio előtt, melynek tagjai magának, de talán a missiónak is nyilvános, lega­lább titkos ellenségei valának. Vincze Czelder ellen — kihez segédül küldetett ki, canonilag oly bünt követett el, melyért pártfogásra mél­tatlan. — Magát a subplantatio bűnét is szigorún bünte­tik cánonaink; Vincze pedig annál többet tett, mi­dőn magát nemtelen eszközül engedé felhasználtatni — Czelder kisebbítésére — a missioi ügy felzavarására. — Néki csak Czelder úr nemeslelküsége engedhet meg. Bánja meg elkövetett bűneit — legyen a mint küldve van, a mire magát hittel kötelezte — Czelder úr segédje — legalább egy esztendeig, mig érdemet szerezhet. Az adományok, melyek a missio számára kül­detnek — ezentúl is Czelder úrhoz küldendők oly felté­tellel. hogy jövőre időnként adjon azokról számot. A missio ügye különben oly fontos, hogy arról méltó és szükséges volna conventileg, sőt az erdélyi superinten­dentiával együtt tanácskozni, határozni azon viszonyról, melybe ottani egyházaink, egyes hiveink az oláh kor­mánynyal — consullal s a magyar erdélyi consistoriu­mokkal lenni tartoznak, — az oda menendő lelkészek s

Next

/
Oldalképek
Tartalom