Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-02-05 / 6. szám

apostoli kor történetére nézve távolról sem ily authentikus kútfő. Ott egy a tényekhez távolabb álló egyén azokat a lelke előtt lebegett subjectiv célnak alárendelvén, természetesen a tényeket és a szereplő személyeknek képét nem a kellő világításban hozta napfényre. Célja ezen könyvnek világosan apologetikai és kibékítő. Apolögetikai célja abban áll. hogy Pálnak apostoli méltóságát, a pogányok téritésébeni jogositottságát, a zsidó párt szemrehányásai és ostromai ellenében védje; kibékítő és közvetítő célja pedig abban, hogy a nyakas zsídó-keresztyénségnek darabosságait lehetőleg elsimítsa, a szabad és egyetemes paulinus elemeket pedig beolvassza, s ez által a két ellenséges pártnak egymáshoz! közeledését eszközölje. Célja tehát a két apostolfőnök közti különbségeket, és a két főapostol tekintélyére támaszkodó zsidó- és pogány-keresztyének közt támadt zsurlódásokat megszüntetni, és a két párt ellenségeskedéseit, melyek koránt sem állottak egymás mellett békésen, hanem hosszú és gyűlölséges harcba valának keveredve, kibékítő fátyollal takarni. Es hogv az író ezen célját, a két párt kibékítését elérje, azon pártok fejeinek eredetileg jó egyetértését, békés és barátságos viszonyát, igyekszik kimutatni. Ez az oka aztán annak hogy Péter, mint a zsidó-ker. párt feje, a. könyvnek első felében (1—12 fej.) lehetőleg paulinusnak, Pál pedig, mint a pogány-keresztyének főnöke, és a zsidóságnak határozott antagonistája, annak második felében (13. fejezettől végig) lehetőleg petrinusnak van feltüntetve. A két főapostol könyvünkben általában párhuzamba állíttatik, s ez a párhuzam annyira megy, hogy azoknak egész élete, sorsa, apostoli munkássága és tana csaknem ugyanaz, ugy hogy a Csel. könyvében az apologetikai és irenikai célt nem lehet félreismerni. A szóban forgó könyv említett célját és irányát alkalmunk lesz majd fejtegetésünk közben tüzetesebben tárgyalni; itt egyelőre határozottan csak annyit mondunk ki, hogy az Ap. Csel. helyesen csak akkor fogható föl, ha azt mint irányiratot tekintjük. Jóllehet a könyvnek ezen jelleme félreismerhetetlen, de azért távol legyen azt állítani, hogy benne az apologetikai és irenikai cél teljességgel a történelem rovására történik, hanem az a legtöbb esetben a már meglevő tények alapján vitetik keresztül. Teljes oka volt szerzőnknek, bárki lett légyen is az, az ilyen eljárásra; az írónak szemei előtt nem egyéni érdekek lebegtek, melyek tán az apostol személyében vagy az ő legközelebbi viszonyaiban gyökereztek volna, hanem egy magasabb cél ösztönözte őt munkájának ily szellemben történt megírására.' Ez a cél pedig semmi egyéb nem volt, mint a mit már emiitettünk, hogy t. i. a Péter és Pál ellentétes iránya folytán, a két főapostol nézetei mellett küzdő zsidó- és pogány-keresztyének közt támadt kemény és pusztító harcot elnémítsa. A szerző lelke előtt tehát minden egyéni érdek fölé emelkedett magasabb cél lebegett, mint a mely a két táborra szakadt ker. egyház egészét illette, és <i köztök létrejött éles ellentét megszüntetését célozván, az ez úton eszközlendő békétől függött ép úgy a keresztyénségnek, mint a ker. egyháznak jövője. Jóllehet a Csel. könyvében a történelem csak másodrendű szerepet visz, s az az író subjectiv érdekének a legtöbbször alá van rendelve; de azért az mégis igen nevezetes forrás az apostoli kor történetére nézve, de olyan forrás, melynek használásánál nagyon kell vigyázni, az itészetet komolyan igénybe kell venni, hogy a benne rajzolt személyek és tények valóságos történeti képének birtokába juthassunk. B o s z n a i S á n d o r. (Folyt, köv.) MELY HITVALLÁS! KÖNYVEK ÉRVÉNYESEK ES SZABÁLYOZÓK A MAGYARHONI ÁG. HITV. EVANG. EGYHÁZBAN? (Folytatás és vége.) Lássuk már most azon érveket, melyekkel mind a eoncordisták, mind az anticoncordisták nézeteiteket támogatták. Mind a két párt írásban terjesztette elő nyilatkozatát a zsinatnak. *) Az anticoncordisták azzal támogatták a Form. Concordiae elvetését, hogy az evangélikusok csak az ágostai hitvallásra recipiáltattak az országba. ,,Haee sola communis Evangelicorum est Liber symbolicus, unusque ille, eujus assectis uti olim R e g n o Hungáriáé Religionis suae concessum est exercitum, ita idem novissima Regni Lege "-) Ezen két okmány eredetije szerint olvasható Szeberényi János, der Pseudoprotestantismus auf kirchenrechtlichem Gebiete. Wien. 1865. cimü munkájában.