Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-12-10 / 50. szám

gal, valamikép halottaiból feltámadott él és uralkodik mind örökké. Aámen. Kirchow nov. 1. 1865. Következik 19 aláirás. — A berlini „Prot. K. Z." folyó évi-45-ik számá­ban „Egy uj panslav elöörs" eim alatt következő köz­lemény jelent meg. Az oct. 21-ik napján megjelent „Wiener Zeit." hivatalos részében következő újdonság közöltetik: „Az államminiszter a racovi luth. ev. lelki­pásztort, Borbis Jánost, a teseheni tanintézet vallástaná­rává nevezte ki." Ez oly újság, mely mindenfelé bámu­latot és csodálkozást keltett. Ismeretes dolog, hogy a te­seheni gymnasium egyetlenegy ilyféle evang. tanintézet Ausztria német-szláv tartományaiban, és nem csak az or­vosokat és jogászokat, hanem a jövő nemzedék számára theologusokat is nevel. Eddig az intézet vallástanitásá­ban szelid bibliai irány volt uralkodó, mely mindkét vég­lettől óvakodott. Most azonban egészen uj fordulat állott be. Borbis az uj lutheri tan végletes irányát követi, mely különösen Meklenburgban virágzik. Félni lehet, hogy a derék gymnasiumi ifjúság, mely nemcsak lutheránusokat, hanem reformátusokat is számlál tagjai közé, elidegene­dik. — Ehez még egy másik nagy fontosságú momentum is járul. Borbis tót származású és eddig panslavistikus érzelmei által tüntette ki magát. Az ideiglenes gymnasiumi igazgató kineveztetése óta, aki szinte tót eredetű, a külöm­bözö nemzetiségű elemek folytonos harcban állanak egy­mással, mi az intézet előhaladását nagyon gátolja. Most tehát az uj vallástanár kineveztetése által a szláv elem uj istápot nert, és a szláv nemzetiség agressiv jelleménél fogva ezen gymnasium békéjére nézve a legroszabbtól lehet tartani. Nemcsak a tanítványok, hanem a tanárok között is gyógyithatlanná válhatik a szakadás. Ezen szempontokból tekintvén a dolgot, Borbis úr kinevezte­tését balfogásnak kell tekintenünk. Mint biztos forrásból halljuk, ezen állomás betöltésénél a fő egyháztanács is egészen mellőztetett, s nagyon valószínű, hogy az illető ministeriumi osztály és az egyházi főtanács között fenn­álló antagonismus emelkedett érvényre az ev. egyház nagy kárára. E fölött beavatottak legkevésbé sem ké­telkednek, hogy a ministeriumot ezen sajnálatra méltó ügynél nemzetiségi rokonszenv vezette." ^aflaCF^^^^^irsaí T Á R C A. NAGY-KŐRÖSÖN. A követválasztással épen ugy vagyunk, mint mikor két gyermek az utcán összevesz s egyik a másiktól vereséget szenvedvén, sirva fakad jaj­gat és kiabál, minden méltatlansággal illeti győztes fe­lét oly dolgokkal kisebbítvén, melyekben semmi része nincs: épen igy van a tisztelt collega természetesen a vesztett fél egyik intelligens tagja, t. i. ügyének részint gyengesége, részint veresége miatt elkeseredvén, oly vá­dakkal terhel, melyek ugyan sem az én tudtommal sem mások hallattára nem történtek se nem mondattak : kö­vetkezőleg hamis és hazug x-ágalmak; mert mikor annak ideje volt legsürgetőbb pártolója voltam a kettős papság­nak, ajánló előadásomban pedig lelkészről egy szó nem volt, a tanítókat sem érintettem egyébként: mint, hogy politikai mozgalmainkban tanítványaikkal vezérszerepet játszanak, — mi természetesen meg is rovandó, — mert körükhöz nem illik, mivel a választó községnek közös hi­vatalnokai az intézet részéről, s ha a tüntetéseknél ve­szélyek adnák elő magokat a növendékekre nézve, fele­lősség alá eshetnek : a honnan más intézetekben tilalom hirdettetett ki az effélékbeni részvét ellen: mig nálunk zászlóvivő, lámpa és fákíyahordó s az énekes kar tani­tók és tanulókból állott, s dacolva kiabáltak, lehet épen jelöltjük kárára, minden esetre a másik fél bosszantására. A mi a becsületet illeti, azt nem fogom egyháztag­társtól tanulni, mert az igazság terén nyugottan megáll ? hogy pedig a Humanitas két osztálya 1840-ben kezdett vezetésétől mint váltam meg, azt az 1849-kijegyzőkönyve az egyháztanácsnak igazolván, reá bátran hivatkozom: azért itt is tudatlanságát s rosz akaratát árulván el, ismét hazugságba esik; s hamis ráfogásait visszautasítván, kedveéri ülnöki székemből ki nem mozdulok, melybe az irányomban most is élő nép rokonszenve helyezett. Sánta Lajos, körösi egyh. r. tag. ESDŐSZÓZAT. NAGY-KÓRÖS, nov. 50-án. Tegnap igen szomorú temetésnek voltunk tanúi. Néhány év óta városunkban tartózkodik Keresztessy Józsefné egykori feketehe­gyi reform, papnak özvegye. A szegény özvegy a forradalom alatt vesztette el férjét és minden vagyonát, ez utóbbi zsákmány és lángok áldozata lett, mig a fiatal tetterős pap temploma előtt kí­nos halállal végeztetett ki. A 3 neveletlen gyermekkel elmaradt asszony 18 keserves év után kiszenvedett, fiát még előbb vesztette el, s most sirja felett két gyámol nélkül maradt leány kesereg, kik közül az egyik ágyba­szegzett beteg és nyomorék. A szegény özvegyet mig élt, a dunamelléki egyházkerület s főként városunk hatósága segélyezte, szállással, fával s gyógyítással ez utóbbi látta el. — Az egyház is megadta neki a tisztességes s ünne­pélyes végtisztességet — első papunk Filó Lajos megha­tólag és meghatott hangon ecsetelte szenvedéseit. De az árvák sorsa most a beálló tél küs öbén roppant elha­gyottságok miatt valóban szomorú, s annyival szomorúbb mert kettőjük közül az ép egészséges, ki talán valamely keresztyén családnál meghúzhatná magát, árva testvéré­nek ápolására van utalva, elválhatatlanul tőle. Magyar­ország sok szerencsétlenjei közt a kegyes lelkűek segé­lyezését ezeknél jobban senki sem érdemli meg, s jelen soraimmal erre hivom fel hazám derék fiait s jótékony­ságra mindig kész hölgyeit. — Adományaikkal nem ér­demelt szenvedések könnyűit fogják letörleni, s oiyan szerencsétlenek sorsán könnyitnek, ki ezt teljesen megér demli. — A könyöradományokat a „Pesti Napló," „Csa­ládi Kör" s a „Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok" szerkesztősége fogadja el és juttatja kézhez. r. 1. FIGYELMEZTETÉS. A t. c. lelkipásztor és gondnok urak tisztelettel figyelmesekké tétetnek, hogy Fazekas János pesti orgona- és zongora-művésznél van több újonnan készült orgona, 1-ör egy 10 változatú, melyet kilehet 12 válto­zatra is épiteni, 2-or egy 6 változatú hasonlóan uj orgona. 3-or egy 6 változatú jól kijavított ócska orgona, továbbá vannak a zongora-raktárban igen jó uj bécsi zongorák külömbféle áruk, tová »bá kijátszott zongorák és fiszhar­monikák, melyek a tisztelt közönségnek mind eladás mind havi kibérlés végett ajánlhatók. A nevezett orgona- s zongora-művész lakik Pes­ten, a királyutca 30-ik sz. alatt. Bővebb értesítést hozzá intézett levél utján nyerhetni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom