Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-12-10 / 50. szám

mondani, hogy János csupa szerénységből hallgatta el apostoli méltóságának megemlítését, mert ez állítást semminemű okkal nem lehet támogatni; sőt mivel e könyv egy körlevél alakjában volt közrebocsátva, a dolog természeténél fogva a szerzőnek világosan és határozottan meg kellett volna mondani kilétét, ha az nem egyszerűen csak egy János nevű próféta lett volna. A most érintett körülmény igen kétessé teszi az Apokalypsisnek János apostoltól való eredetét; de ennyiből még nincs jogunk határozott ítéletet mondani, s a kérdést ezúttal még függőben hagyni. Ha azonban vizsgálódásinkban tovább megyünk, és könyvünknek a szóban forgó kérdésre vonatkozó adatait komolyan megfontoljuk, nem fogunk többé bizonytalanságban maradni. Találunk ugyanis a könyvben olyan helyeket, melyek után annak apostoli eredetét illetőleg határozott eredményre juthatunk, de az eredmény nem fog János apostolra nézve kedvezőleg kiütni. Mert, nem emiiíve azt, hogy[János apostol Csel. 4, 13, írástudatlannak és közembernek állíttatik, mig könyvünk valóban tudós és az előadásban magát kiképzett egyénről tanúskodik (később magát kiképezhette): Ewald az Apokalypsisröl irott commentárjában olyan erősségeket hord fel, melyeket feljegyezni jónak látunk, miszerint azokból kitűnjék, hogy a szerző az apostolok sorából magát mintegy kizárja, sőt világosan elárulja, hogy Jézust személyesen nem ismerte; mindkét eset pedig egy más Jánosra, nem az apostolra utal. Szerző az apostolokról igen kevésszer, csupán kétszer szól: 18, 20 és 21, 14. Az előbbi helyen a szentekről és apostolokról *) és prófétákról beszélvén, az apostolokat a prófétáktól, mivel pedig magát prófétának nevezi, önmagától is világosan megkülönbözteti az által, hogy őket külön, egymásután emliti, és hogy ö csakugyan nem az apostolok, hanem a próíéták közé tartozik, kitűnik abból is, hogy a prófétákról legutoljára emlékezik, s annálfogva mintegy ezekhez csatlakozik. A föntebb idézett második helyen pedig (21. 14. 19. 20) az apostolokat általában annyira a többi keresztyének fölé emeli, hogy János apostol, mint nagyon szerény és gyöngéd érzésű férfiú, magát azok közé nem számíthatta, annyival kevésbé, mivel e könyv szereztetésének korában az apostolok közül talán egyedül már csak ö élt, és igy a többieknek mennyben nyert dicsőségét magának még nem tulajdoníthatta. Az idézett helyeknek szavai igen illettek egy prófétának szájába, a ki az apostolokat maga fölött magosan hitte állani; de egy apostol igy nem írhatott anélkül, hogy önmaga ne font volna saját homloka körül dicskoszorut. — A most érintett két pont az Apok. szerzőjét illető kérdésre nézve nem kis fontosságú ; mert azoknak értelme folytán azon *) A Károlyiféle fordítás : „szent apostolok" nem jó; mert az eredeti szövegben nem o'c aytoi a.7tóaroXoi} hanem o'c aytoi xac o'c anóaroXoi áll. Ezt csupán azért említjük meg, nehogy valaki e locusból az apestolok szentségére dogmát faragjon. eredményre jutunk, hogy annak irója nem tartozott az apostolok közé, sőt magát tőlök teljesen különbözőnek tekintette, és igy nem az apostolra, hanem egy más Jánosra kell gondolnunk. Könyvünk apostoli eredete ellen nem kevésbé elhatározó az a körülmény, amint annak irója a Jézus személyét festi. Az egész könyvben, de kivált az 1,13 — 16 rajzolt Krisztus egy valóságos költői, mennyei eszménykép, s nagyon bajos azt képzelni, hogy egy apostol, és pedig a szeretett tanítvány, akit Jézus személyesen, ismert, vele oly gyakori és közeli viszonyban állott, Jézusnak személyét ugy rajzolta volna, hogy abban egyetlen egy vonást sem találunk, mely a tapasztalati valóságnak megfelelne. Itt Jézusnak megdicsőült mennyei alakja áll előttünk, melyben egyetlen egy vonás sincs egykori földi életével öszhangzásban. Vájjon gondolhatjuk azt, hogy János apostolnak, Jézus ezen közvetlen tanítványának emlékében, a nagy mester történeti képéből egy vonás sem maradott volna meg, és hogy annak históriai alakja nem egészen 4 évtized alatt előtte teljesen elmosódott volna ? Csak az Írhatott igy Jézusról, a ki öt személyesen nem ismervén, előtte csupán a Messiásnak megdicsőült alakja lebegett. János apostol előtt Jézus nem állhatott ily színben, s azért nem is ő lehetett ezen túlvilági képnek rajzolója, hanem egy más János, a ki Jézussal közelebbi viszonyban soha nem állott. Végre itt még egy pont jöhet tekintetbe. Nem lehet ugyanis János apostol felöl kimutatni, hogy e könyv szereztetésének ideje előtt, vagy legalább azon időben, Kis-Ázsiába már letelepült volna. Minden, amit felőle tudunk, azon nézetre vezet bennünket, hogy az apostol mind addig Jeruzsálemben maradott, mig az ottani gyülekezet a zsidók és rómaiak közt már korábban kitört háború alkalmával szét nem kergettetett, a mikor az anyaszentegyházzal együtt ő is a Jordánon túl Pellába menekült. Itt maradt aztán, ugy látszik, egészen Jeruzsálem elpusztításáig ; aztán pedig, midőn a zsidó fővárosba többé nem térhetett vissza, Kis-Ázsiába jött, Ephesusban letelepedett, a hol késő vénség után meg is halt. — Ha pedig az áll — ami igen valószínű, de a minek az ellenkezőjét nem lehet bebizonyítani, — hogy János apostol a 70. év előtt Palastinából nem mozdult ki, elfoglalhatott volna-e a kis-ázsiai gyülekezetek irányában egy olyan állást, mely több évig tartott köztök való tartózkodást föltételez ? részesülhetett volna-e a 70-ik év előtt Pathmos szigetén a látomásokhan, akkor, a midőn könyvünk — a mint fentebb láttuk — pár évvel azelőtt íratott ? Eddigi vizsgálódásaink eredményéül joggal kimondhatjuk, hogy az Apokalypsisnek János apostol nem volt, mert nem lehetett szerzője. De hát kicsoda ? — Az apostoli korból János apostolon kivül még más két Jánosról van tudomásunk, t. i. a presbyterröl és Márkus Jánosról, — a 2 ik evaugelium írójáról. Most az a további kérdés: lehetett-e ekét János közül valamelyik a jelen könyvnek irója? Azok, a kik könyvünknek az apostoltól való erede-