Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-12-10 / 50. szám

ismert egyházmegye és saját egyházkörünkröl következtetve, rendes vidéki tudósitói a „Prot. Egyh. és Iskolai Lap"nak nincsenek, holott ilyszerü intézkedés bizonyára több oldalúvá, a közegyház minden zugára nézve érdeklöbbé s igy a körülte fáradozó szerkesztő mint az egyetemes egyházra nézve is anyagilag, szellemileg hasznosabbá tenné a lapot. Másodszor szól nt. sz, úr „idegen" eseményeken való rágódásról. Keresse ki cikkemből az idegen szót sz. úr, s akkor szíveskedjék megjegyezni, hogy Schwarz és Rothe beszédeik semmi nemzetbeli prot. emberro nézve nem mondhatók idegennek, mint én sem mondám. De én kül prot. eseményekről szólottam s a kettő szerintem nem egy. Es vájjon egyházi lapunk főhelyét nem ily közlemények foglalták-e el nagyobb részben? melyek bármily jelesek s mindenbizonynyal kimaradhatlanok, de csakugyan szerkesztő úr is el fogja ismerni, hogy nem a magyar evangyélmi egyház gyümölcsei, hanem olyszerü termények, melyeken nekünk bizonyára még sokáig kell rágódnunk, hogy vérünk, velőnkbe átmenjenek és sok mást addig hon megemésztenünk, mig a sor rájok kerül. S ha a nt. sz. úr nemcsak -- mint főlebb érintem -levelezőkről, de munkatársakról is gondoskodnék, ily külnöve'nyek sohasem biztos átültetése mellett, ezeknél reánk nézve csakugyan hasznosabb honi növényeket is, az eddiginél nagyobb mérvben, termelhetnének lapjai. E hiányt maga a nagyon érdemes szerkesztő és Molnár Aladár úr ugyan minden elismerésre méltó igyekezettel derekasan pótolgatják; de ép e bajt jeleztem én cikkemben, hogy az egyház hajóját egy-két gályarab húzza vonzolja, s a nagy közönség benne kényelmesen aluszik , pedig mig az összes hajószemélyzet egész éber erélylyel nem lát munkához, addig ha haladunk is egyesek erőfeszitett emberségéből, a jelen gőzgépes világban haladásunk viszonyítottan csak maradás, s a Rothe féle külrőli közlemények épen saját szegénységi bizonyítványaink. Önálló cikkekül a szerk. úr által idézett igazán jeles dolgozatokat üdvözölve, elismerem, de az ismertetések bizonyára már alapjokban nem eredetiek: a mely cikkeket azonban a szerkesztőségjmaga ir lapjába, azokat enyim legyen; de e pontra nézve meg kell jegyeznem, hogy épen az emiitett cikk. a mint S.-Patakon és Miskolcon igen jól tudják, én hozzám lett eredetileg beküldve azzal a megkereséssel, hogy eszközöljem annak közlését a politikai lapokban is ; de természetes, hogy ha a cikk pl. hétfőn érkezett hozzám és én a politikai lapokhoz beadtam, ott mindjárt kedden, az én lapomban pedig csak a következő vasárnap jelenhetett meg s igy a közönség abban a hiszemben volt, hogy az én lapom azoktól vette át. De az említett cikkre nézve az sem áll, a mit onnan következtetek, hogy szükségesnek láttam a cikk alá mintegy salvus conductusul oda nyomatni: „s z óról szóra a nyomtatásban kijött jegyzőkönyv szerint.Szerk. a bele téved ők közé nem sorozhatom. Én a téved kifejezést szándékosan választottam, értve alatta, nem a lap közvetlen körében mintegy benn élők dolgozatait, hanem a melyek rendes munkatársak hiányában (a hiány alatt nem azt értem, hogy nemlétében) valóban csak ugy néha-néha tévednek bele. Somogyi ember vagyok, de ha itt történt az, mit mi meg Baranyára fogunk, bizonyára nem rajtam történt : mert a fegyelmi kérdésről eléggé tudom, hogy a közelemben lakó Kovács József úr által tárgyaltatott, sőt egyikül, — mint arról maga K. J. úr is tanúságot tehet — ép ez lebegett szemeim előtt, midőn érintettem hogy „mi megjelenik is a lapokban hozzá se szól senki," s hogy mégis a megvitatandók közé soroltam a fegyelmi ügyet, azért tettem, mert magát azon valóban jeles cikket is olyannak tartom, mi hozzászólást enged, de ha ellenkező volna is, nem vallom. hogy mihelyest egy józanfő s gyakorlati tapintat valamit átgondolva bár, közrebocsát, az azonnal több mint irott malaszt. Vagy létrehozta valamelyik gyülekezet, egyházmegye vagy kerület azon cikk nyomán a fegyelmet ? tudtomra még azon e.megye sem, melynek megbízása folytán s számára ama dolgozat közvetlenül készíttetett. Látnivaló tehát, hogy nem szemüvegem volt setét, hanem az észrevételeket tett sz. úr látpontja más, — igen természetesen — mint az enyim. E lapokat napi lappá óhajtó nyilatkozatomat sem helyesli sz. úr, hivatkozással arra, hogy egyébütt sincsenek napi lapok: ámde nincs is százados hátramaradás mint nálunk s van kevesebb teendő mellett is több lap, mi kipótolja a napi lap hiányát. Heti lap mellett egy hó kell, mig vidéki cikk megjelenhet, ennél is több annak, ki észrevételeket közöl rá, s igy több mint egy negyed év mig a felszólaló egyetlen eltérő véleményre is válaszolhat ; s ha 3—4. cikkel ki lenne is fejtve, meglenne is érlelve valami tárgy, nem de évek kellenének mig csak mostani hátrányainkból kivergődnénk, mely idő alatt megint tán nagyobb lenne a viszonyos hátramaradás mint előremenetel: miért is nem kételkedem a megindítandó Népiskolai Közlönyre nézve is hátrányosnak, sőt többektől is vett hallomás szerint az előfizetők visszamaradását ép abból megfejthetőnek nyilvánítani, hogy tíz heti folyamokban céloztatik közrebocsátani, mi oly nagy időköz, hogy még tanulmányi érdekét is nagyban csökkenti, valamely vitáskérdés megfejtését pedig évhosszra hátraveti s igy lapi érdekét egészen megsemmisíti. A honnét számnélküli s sürgős teendőnk tudatában én jelennen is napi lap mellett szavazok, miután én a szaklapot az illető szakmány szívének tekintem, mi ha gyorsabban *er, gyorsabb vérfogást elevenebb életet gerjeszt: mert nem félnék attól, hogy elegendő s érdekes közlemények lehetővé ne tennék, mivel egyházi lap ép ugy mint a politikaiak, miért ne karolhatna körébe oly tárgyakat, melyek kedvesen változatossá, érdekgerjesztőn tanulmányossá tehetnék s igy nagyobb közönséget is teremt-